A munkakultúra alakítja a teret és fordítva, a tér hat a munka hatékonyságára. A MádiLáncos tervei az elmúlt években több alkalommal is elnyerték az „Év irodája” és az „Év belsőépítész cége” díjakat, kiemelkedő eredményeket értek el a fenntartható és innovatív munkatér-tervezés területén. A két vezető építésszel, Láncos Áronnal és Szlovák Jánossal beszélgettünk arról, milyen egy jó iroda.
Célként tűztétek ki, hogy alkalmazzátok itthon az irodaház-építés legújabb nemzetközi trendjeit. Mik ezek a trendek?
Láncos Áron: Most az energetika a legizgalmasabb téma. A vállalatok szeretnék javítani a fenntarthatósági és felelős működési gyakorlataikat, megfelelni az ESG-szempontoknak az irodáik fejlesztésében, megjelenésében is. Mi azonban abban hiszünk, hogy egy munkahely belső tereinek kialakításakor elsősorban a felhasználók igényeit kell figyelembe venni, akik az irodaházat igazán használják és ott töltenek 8-10 órát naponta.
Szerénytelenül úgy érezzük, hosszú távon a mi tervezésünk, a belső kialakítás határozza meg az irodaházban dolgozók mindennapi élményét, komfortját, jóllétét és hatékonyságát is.
Mi az ESG?
Az Environmental, Social, Governance témákból épülő keretrendszer mutatja egy vállalat fenntarthatósági tevékenységét, társadalmi felelősségvállalását és irányításának minőségét, illetve segíti ezek fejlődését. Az ESG-szempontoknak való megfelelés javítja a vállalatok pozícióját az ügyfelek, a befektetők és a munkavállalók szemében egyaránt. Az Európai Unióban a nagyvállalatok számára kötelező évente ESG-jelentést tenni.
Szlovák János: Most mindenki a hatékony irodakialakításra törekszik, ami csak részben szól a térkihasználásról, részben azt a szándékot is tükrözi, hogy a Covid utáni időszakban szeretnék visszacsalogatni az embereket otthonról. Tehát előtérbe kerülnek a munkatér szervezésében azok a funkciók, amelyek otthon nem működnek jól, vagyis a többiekkel való találkozás és egyeztetés lehetősége, a kollaboráció. Ennek következtében felértékelődtek a közösségi terek.
Egy kicsit mintha valamilyen szórakoztató funkciót is felvenne a tér a közösség erősítése érdekében. Több, díjazott tervetekben szerepelnek például Star Wars-elemek, focikapus kanapé, tematikus, játékos részletek. Részben ezekkel lehet visszacsalogatni az embereket az otthon melegéből?
L. Á.: Valóban, például a Thyssenkruppnál, ami az Év irodaháza díjat is elnyerte, egészen őrült közösségi terek születtek, gyakorlatilag felépítettünk egy mozit, ami kávézó is egyben. De például baba-mama szobát is kialakítottunk a nagyobb irodákban, hogy a kisgyerekes anyukák vissza tudjanak szépen lassan térni a munka világába.
De rendeztünk már be kutyaszobát is, nemrég egy ügyvédi irodában kérték a kialakítását, a gyakran behozott kutyákkal így egy PVC borítású szobában külön lehet dolgozni. De volt olyan iroda, ahol az egész irodát PVC-vel burkoltuk a kutyák miatt.
Mindez szépen mutatja, hogy az otthonunk egy részét bevittük az irodába. Erről szólnak a pihenőszobák, a játékfunkciók, a kültéri funkciók.
Sz. J.: Igen, nemrég egy barbecue-teraszt alakítottunk ki. Ennek az irodának korábban egy komoly edzőtermet is berendeztünk, ahol csoportos foglalkozásokat tartanak. Ma már tényleg minden arról szól, hogy minél jobban érezzék magukat a munkavállalók az irodában.
Ez segíti a fluktuációt is csökkenteni a cégeknél?
L. Á.: Ez a cél. Sokat küzdöttek ezzel a cégek, amikor még nagyon túlfűtött volt a munkaerőpiac, most talán kisebb probléma. De többen már a nemzetközi munkaerő-piacon is versenyzünk, tehát ha egy cég tud valami emlékezeteset, kiemelkedőt felmutatni az irodában, amire büszke lehet az ott dolgozó, ami valóban pluszértéket jelent számára, amiről szívesen mesél az ismerőseinek, az segít bevonzani, megtartani a munkaerőt. Ezért költenek az ilyen funkciókra a cégek. De ehhez meg kell érteni, mit értékelnek az emberek az adott cégnél.
Erre van egy szolgáltatásunk, amelyen keresztül felmérjük az igényeket. Ezek nem mindig olyan egyértelműek. Például egy ügyvédi irodában kiderült, hogy még a fiatalok sem szerettek volna pingpongasztalt vagy csocsóasztalt, hanem egy olyan közösségi teret igényeltek, ahol együtt tudnak dolgozni és moziklubot tartani, tehát oda egy nagy kijelzőt terveztünk. Egy másik ügyvédi irodánál viszont pingpongasztalt kértek és tényleg ki is használják, házi bajnokságokat rendeznek. Itt egy olyan pingpongasztalt telepítettünk, ami tárgyalóasztalként is tud funkcionálni. Most a multifunkcionalitás is jellemző trend.
Gyakoriak a mobil-elemek is, az igények szerint alakítható terek, illetve üvegfalak, amelyekkel egyszerre lehet elkülöníteni és egyben tartani a teret. Miért változnak ennyire gyorsan az igények?
L. Á.: A rugalmasság, az alkalmazkodóképesség újabban minden működési területen fontos. Már a Covid előtt is elindult ez a trend, de a járvány ráerősített. Mi is olyan irodákat tervezünk, amelyek könnyen átalakíthatóak. Ez azt jelenti, hogy az épített megoldásoktól egyre inkább elmozdulunk a bútormegoldások felé. Például a saját irodánkban is használunk papírból készült harmonikafalakat, amelyek ülőbútorok egyben. Gyakoriak a telefonfülkék is, ahová elmehet valaki telefonálni, hogy ne zavarja a többieket.
Ennek vannak már előre legyártott változatai is, sőt, kerekes is akad, amit odébb lehet gurítani, illetve szétszedhetőre is van példa, amit egy nap alatt át lehet helyezni. Mindez nemcsak egy cég igényeinek gyors változásából fakad, hanem abból is, hogy a bizonytalanság miatt gyakran rövidebbek a bérleti szerződések, gyorsabban változnak a bérlők, tehát gyakrabban kell átépíteni az irodákat, ami anyagi és környezeti terhelést is jelent.
Sz. J.: Viszont általában csak az épület felépítésekor és működtetésekor keletkezett energiaigényről van szó a jelentésekben, azzal ritkán foglalkozunk, mekkora az átalakítások terhelése.
Pedig egy irodaépület életciklusa során a 3-5 évente elvégzett belső átalakítások karbonlábnyoma legalább ugyanakkora, mint az épülethez köthető kibocsátás maga.
Amikor cserélődnek a bérlők, minden megy a kukába. Ennek a gyakorlatnak a megváltoztatására dolgoztunk ki egy saját Green Guide-ot.
L. Á.: Ez egy folyamatosan bővülő példa- és fogalomtár, amely bemutatja a fenntartható tervezés elméleti hátterét és a megvalósult jó gyakorlatokat. Egy praktikus, egyszerű ötletekből összerakott rendszer, amelyekkel valódi megtakarításokat lehet elérni. Létrehoztunk egy Zöld Útlevelet is, ami egyfajta minősítés egy beruházás végén, hogy milyen fenntartható lépéseket sikerült megtenni.
Sz. J.: A megbízóink általában kérnek valamilyen visszaigazolást erről részletes beszámolóval, ami akár az ESG jelentésbe is beépíthető, így született meg a Zöld Útlevél is. Célunk, hogy idővel majd karbonlábnyom-számítással is alá tudjuk támasztani a megtakarításokat.
Hogyan tud megjelenni a fenntarthatóság a belsőépítészetben?
Sz. J.: Legelső lépésben a valódi igények alapos felmérésével. Például sokszor előfordul, hogy azt mondja a megrendelő, legyen tíz tárgyaló, mert régen is annyi volt. De végül hamar újra hozzá kell nyúlni a terekhez, mert nem volt jó a feltevés. Már az is kérdéses, mekkora legyen a bérleményi terület. A saját irodánk nagyon jó példa erre, egy jóval nagyobb, zegzugos, kétszintes helyről költöztünk ide. Megvizsgáltuk, mit használunk és hogyan, mire van szükségünk, és végül így lett egy kisebb, szellős, átlátható új területünk. Az alaprajzunkat is aszerint alakítottuk ki, hogy rájöttünk, valójában nagyon kevés zárt funkcióra van szükségünk. Van középen egy üvegdoboz, a tárgyalónk, ami szétosztja a teret kisebb, nyitott térszegmensekre, amelyek így egy kicsit szeparáltak, de azért nem teljesen.
Lett egy projektvezetői terület, egy lounge, ami szintén egy fél privát tér. Mindezt pedig úgy oldottuk meg, hogyha át kellene alakítani, kevés elemet kellene bontanunk, mert a szeparálást bútorokkal, növényekkel, térelválasztókkal oldottuk meg. Nincs álmennyezetünk, hiszen az is egy olyan fix tényező, amihez egy átalakításnál hozzá kell nyúlni. Az újrahasznosításra is van példánk, az üvegfalunkat már nem az adott területre szabott módon építettük össze, hanem sztenderizált, egy méteres modulokból, amit aztán könnyebb újrahasználni szükség esetén.
L. Á.: Ezen a ponton pedig már össze is ér a józan zöld megközelítés a büdzsé kérdéskörével. Felmentek a beruházások árai, tehát a mobilis, újrahasználható megoldásokkal könnyebb a termelt hulladékot és az építés költségét is csökkenteni.
Mennyire nyitottak a megbízók újrahasznált elemekre? Nem tűnik egy ilyen berendezés szedett-vedettnek?
L. Á.: Sok visszatérő megrendelőnk van, akik bíznak bennünk és sokuknál az ESG javulása is elvárás, az egyikük például maga vetette fel, hogy szeretnék az egyébként viszonylag régi bútoraikat megtartani, újítsuk fel. A büdzsé sokszor már önmagában segíti ezt a gondolkodásmódot. A régi bútorok újrahasználatának az a titka, hogy nagyon jól kell összeválogatni az elemeket, így nem lesz ütött-kopott vagy disszonáns az eredmény, hanem trendi.
Sz. J.: A mostani stílusirányzatok is segítik a fenntarthatóságot, a Google irodák színes, egyedi elemekből álló trendjétől most elindultunk egy sokkal letisztultabb és otthonosabb irányba. A kevesebb elem fenntarthatóbb. Emellett számos más belsőépítészeti eszköze is van a fenntarthatóságnak, kezdve azzal, hogy minél világosabb színeket használunk, annál inkább képes hasznosulni a fény, a fényvisszaverési érték önmagában befolyásolja az energiafelhasználást.
L. Á.: A zónásításnak is van jelentősége, mind akusztikailag, mind a fény szempontjából. Ha az asztalokat a természetes fény közelében helyezed el, akkor nyilván kevesebbet kell világítani, míg a rövidebb használatú tereket, a tárgyalókat és kiegészítő tereket beljebb szoktuk rendezni.
Sz. J.: Egy másik megoldás a burkolatok újrahasználata, amihez már lassan-lassan elérhetőek termékek. A legtöbb burkolat egyelőre úgy működik, hogy ragasztjuk, ezért nem lehet újrahasznosítani. De van már tépőzáras megközelítés, mi ilyen akusztikus panelt használunk, amit a telefonfülkében helyeztünk el és hangszigetelő funkcióval bír.
Már van olyan hidegburkolat is, ami sínes-klipes megoldással helyezhető a falra és rakható át, használható újra máshol probléma nélkül.
Olyan szőnyeg is elérhető, ami modulokból épül fel, hogy könnyű legyen cserélni őket, de nem hagyományos ragasztóval rögzítik a padlóra, hanem kétoldalú ragasztóval a négy sarkánál, aminek révén sérülés nélkül felszedhetővé válik. Szerencsére egyre több ilyen termék van, de fel kell őket kutatni, mert egyelőre nem ez a mainstream a piacon.
L. Á.: Szintén fontos szempont, hogy igyekszünk hazai gyártókat keresni és közelről hozni a termékeket. Például a Viaplant is így találtuk.
Sz. J.: Ők növényi részeket hasznosítanak újra. Az EON-nál volt egy olyan ötletünk, hogy a székházban meg kellene jeleníteni a vidéki telephelyeket. Néhány helyről hoztunk lekaszált füvet és faleveleket, majd ezeket üveglapok közé helyezve egy átvilágított falburkolatot kaptunk, ami szimbolikus üzenettel bír. Megjeleníti a székházban a telephelyeket, miközben a fenntarthatóságra is utal.
Sokszor előfordul, hogy valamilyen divatos elem megjelenik egy irodában, de nem ér célt, nem használják. Például gyakori, hogy van közösségi tér és kanapé, de senki nem szokott ott lenni. Ennek mi lehet az oka, ha máshol pedig szeretik?
Sz. J.: Ezzel sokszor találkozunk, mint prekoncepcióval, hogy korábban volt már közösségi tér, de senki nem használta, ezért nincs rá szükség. A körülményektől, a jó tervezéstől is függ, hogy egy ilyen tér involválódik-e a munkahely életébe. Például egy barátom mutatta meg az újonnan átadott irodájukat, amit sajnos nem mi terveztünk, és ő is mutatott egy ilyen kanapés teret, ami nagyon szép volt, és folyton üres. Kiderült, hogy a menedzsment irodák elé tervezték. Nehezen elképzelhető, hogy odaülnek a munkatársak megvitatni a napi problémájukat vagy lebonyolítani egy privát telefont. Máshol is előfordul, hogy ezek a terek túlságosan nyitottak, transzparensek, miközben az irodák zártak.
Tehát éppen a szünetet tartó kolléga válik láthatóvá, a dolgozót pedig nem látjuk?
Sz. J.: Ha a menedzsment emellett nem bízik a munkatársaiban, akkor végképp okafogyottá válik a közösségi tér. Nálunk például a munkatér transzparens, míg a kanapés, beszélgetős rész egy kicsit intimebb, növények ölelik körül.
L. Á.: A nyitott munkatér nagyon jót tesz a munka hatékonyságának is. Nekem rengeteg könnyebbséget jelent a napi munkámban, hogy az irodában járva-kelve megpillantok valakit és eszembe jut róla, hogy vele meg kellett volna valamit beszélnem vagy kérdezett valamit, amire nem válaszoltam. Ehhez nem is feltétlen kell megszakítanom az elmélyült munkában, hiszen látom, ha erősen koncentrál, feszült, és azt is, amikor a konyhában kávét főz. Ez nagyon fel tud gyorsítani folyamatokat, jóváhagyásokat, mint egy meetingre gyűjtögetni a megbeszélnivalókat vagy hosszan levelezgetni valamiről. Intenzívebbé válik az emberek kapcsolata, ha látják egymást, és ez a munkára is kihat.
De olyan munkakultúra kell hozzá, amelyben kevésbé érvényesül a hierarchia, a vezetők elérhetőek, megközelíthetőek? Oda lehet menni hozzájuk, lehet őket zavarni?
L. Á.: Úgy vettük észre, hogy
ez a hierarchia szinte minden szegmensben kezd leépülni valamilyen szinten, és ez a terekben is megnyilvánul.
Magyarország egy picit konzervatívabb ilyen szempontból, de ezért elindult ez a trend. Mindenesetre az egyterű iroda azért egy kétélű téma, az egyszerű, nagy terek nem működnek jól. A felméréseinkből az derült ki, hogy a legzavaróbb a zajhatás, hogyha valakinek telefonálnia kell, mindenki azt fogja hallgatni. Illetve azokat a kis útvonalakat, ahol nagyobb a mozgás, úgy kell elrendezni, hogy ne az elmélyült munkát folytató dolgozók mellett haladjanak el. Azok a hibrid megoldások működnek jól, amelyek felosztják a teret tárgyalókkal, telefonfülkékkel és olyan fókuszszobákkal, ahova elvonulhat valaki, ha esetleg nagyon kell koncentrálnia.
Amikor új irodaházat tervez vagy felújít egy cég, akkor egy kicsit végiggondolja önmagát, az értékeit, üzeneteit, a működését. A Mádiláncos ennek az újragondolási folyamatnak a része, majd kifejezője?
L. Á.: Igen, mint amikor egy család egy új házba költözik, csak nagyobb léptékben. Akkor is végiggondolja az igényeit, hogy mit szeretne magáról mutatni, hogyan viszonyulnak egymáshoz a családtagok. Hasonló ez egy cégnél is, csak moderációt, profi segítséget igényel funkcionális, esztétikai és minden szempontból. Értő módon kell ezt a folyamatot segíteni, inspirálni és kiszolgálni ötletekkel. Az is előfordulhat, hogy egy nemzetközi cégnek határozott központi elképzelése van arról, minek kell megjelennie az irodákban, az ilyen esetekben például azt kell megtalálni, hogyan lehet ezt a helyi csapatra leszűrni és alkalmazni, hogy róluk is szóljon egy kicsit, magukénak érezzék. Máshol például az lehet megoldandó feladat, hogy a vezető szeretné az elképzeléseit érvényesíteni, így az eredményhez esetleg nehezen fognak kapcsolódni a munkavállalók. Egy kicsit pszichológusok is vagyunk ebben a folyamatban. Egy irodának feladata, hogy a közös kultúrát építse és fenntartsa, tehát ezt igyekszünk megfogalmazni és a terekbe rendezni.
Nyitókép: Kaiser Ákos
