Öt szakértő bevonásával vizsgáltuk, miként válik kockázatossá a statikus magyar szabályozás a folyton alakuló közösségi terek használata és az új technológiai kihívások szorításában.
"Tűzvédelmi valóság" cikksorozatunk első részében a svájci szilveszteri tragédia tanulságai alapján keressük a választ a hazai közösségi terek biztonságát érintő legégetőbb kérdésekre.
Elismert szakértők segítségével tártuk fel a magyar szabályozási környezet és a napi üzemeltetési gyakorlat közötti kritikus feszültségvonalakat é megvizsgáltuk, miért jelenthet problémát már az átadást követő években a rugalmatlan, papíralapú megfelelés, illetve a változások, modern technológiai újítások figyelmen kívül hagyása.
Egy svájci tragédia tanulságai és a magyar kérdésfeltevés
Egy közelmúltbeli svájci szilveszteri tragédia híre messze az országon túlra mutatott és szakmai körökben is számos kérdőjelet vetett fel. Már az első reakciók visszakanyarodtak ahhoz az alapgondolathoz, miszerint a baj ritkán „egy darab” hibából születik. Sokkal inkább több apró tényező csúszik össze egyetlen rossz estévé. A túlzsúfoltság, az ideiglenesen felkerülő technika és installációk, a tér valós használata, valamint az emberek viselkedése mind olyan elemei ezeknek az eseteknek, amelyek meghatározóak lehetnek. A figyelem ezért gyorsan ráfordult arra a kérdésre, amit Magyarországon is régóta feszegetnek a tűzvédelemmel foglalkozók:
mit ér a szabály, ha a hétköznapok működése közben szép lassan elválik tőle a valóság?
A svájci eset után az ÉVOSZ és a TSZVSZ üzenete is hasonlóan szólt: a tűzbiztonság nem egy aláírás, amit egyszer megszerzünk, aztán hátradőlünk. Egy épület lehet szabályos az átadás napján, aztán telnek az évek, jönnek a bérlők, a belső átalakítások, új eszközök, új szokások és közben a kockázat is átrendeződik. A két szervezet emiatt nem gyors, új paragrafusokat követelt, hanem átfogó áttekintést, naprakész használati rendet, következetes fenntartást, és több figyelmet a mindennapi működésben.
A svájci tragédia hatására módosítaná a tűzvédelmi jogszabályokat az ÉVOSZ és a TSZVSZ
Öt szaktekintély segítségével tárjuk fel a magyar tűzvédelmi szabályozás és a napi üzemeltetés közötti ellentmondásokat a svájci tragédia tanulságaira alapozva.
Amikor közösségi terek tűzbiztonságáról beszélünk, hamar látszik, hogy egyetlen szakmai nézőpont nem ad teljes képet. A tervező a koncepció és a méretezés logikájában gondolkodik, a kivitelezés a részletek és a helyettesítések kockázatait látja, az üzemeltető a napi működésben találkozik a szabályok „kikopásával”, a tulajdonos pedig döntéseket hoz költségről, fegyelemről, felelősségről. A svájci tragédia után ezért olyan szakembereket kerestünk, akik különböző fókuszpontokból látják ugyanazt a rendszert, és ki tudják mondani, hol szakad el a már említett dokumentált megfelelés és az a bizonyos aláírás, a valós használattól.
Elégséges védelem papíron? Mit tud ma a magyar szabályozás, és hol kezd repedezni a valóság
A magyar tűzvédelmi szabályozás alapja ma az Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSz) és a hozzá kapcsolódó Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek (TvMI-k) rendszere. A jogalkotói szándék egyértelmű: az OTSZ rögzíti az elérendő biztonsági szintet, a TvMI-k pedig többféle, egymással elméletben egyenértékű műszaki megoldást kínálnak ahhoz, hogy ezt a szintet hogyan lehet teljesíteni. Elvileg tehát nem egyetlen „kötelező recept” létezik, hanem mozgástér, mérnöki döntési lehetőség, felelősséggel együtt.
Viszont a „millió dolláros” kérdés az, hogy ez a rendszer valóban elégséges védelmet adna-e akkor, ha minden szereplő pontosan azt tenné, amit a saját helyzetében tennie kellene.
Decsi György, tűzvédelmi mérnök, a Fireeng Kft. ügyvezetője és a Magyar Mérnöki Kamara Tűzvédelmi Tagozatának szakembere szerint a válasz alapvetően igen — legalábbis elméleti szinten.
„A magyar tűzvédelmi szabályozás erős és korszerű keretrendszer. Nemzetközi összevetésben is megállja a helyét, ráadásul folyamatosan fejlődik”
- fogalmazott. A problémát szerinte nem a szabályok hiánya okozza, hanem az, hogy az épületek élete nem áll meg az átadás pillanatában.
„Papíron gyakran minden rendben van, a valóságban viszont az épület már nem úgy működik, ahogyan azt a tűzvédelmi koncepció eredetileg feltételezte.”
Ez a mondat visszatérő elem lett szinte minden megszólalásban: a rendszer statikus, a használat viszont nem az.
Lestyán Mária, okl. magasépítő üzemmérnök, építésztervező és tűzvédelmi szakmérnök, építész és építésügyi tűzvédelmi tervező, általános építmények építésügyi műszaki szakértő a TSZVSZ (Magyar Tűzvédelmi Szövetség) elnöke ezt az idő dimenziójával egészítette ki.
„A megfelelés elöregszik”
- mondta. Sok közösségi rendeltetésű épület évekkel, akár évtizedekkel ezelőtt kapott használatbavételi engedélyt, az akkori kockázatokra méretezve. Azóta viszont megváltozott minden: a belsőépítészeti anyagok, a technológia, az energiahasználat, a tárolási szokások, a bent tartózkodók száma és viselkedése is. „Ezek a változások ritkán jelennek meg egyértelmű tiltásként, szabályozásként az OTSZ-ben, mégis valós kockázatot jelentenek” — hangsúlyozta.
A szabályozás tehát sok esetben nem hibás, inkább nem tud lépést tartani a változásokkal, a valós használattal, főként ott, ahol ideiglenes funkciók, rendezvények, zsúfoltság és gyors átalakítások jelennek meg.
Nádor András, a Ventor Tűzvédelmi Kft. szakembere, az ÉVOSZ tűzvédelmi tagozatának képviselője ennél is messzebbre ment: szerinte önmagában jogszabályoktól soha nem volt várható a teljes biztonság.
„Erre Nyugat-Európában már évtizedekkel ezelőtt rájöttek. Nem paragrafusokkal, hanem kockázati gondolkodással, mérnöki módszerekkel, teljesítményalapú tervezéssel próbálták kezelni a problémát.”
Magyarországon szerinte elindult ugyan egy lassú szemléletváltás, de a jogi és képzési környezet ezt nem követte le. „Így ma sokszor csak látszólag modern eszközöket használunk, valódi rendszer nélkül” - fejtette ki.
A rendszer egyik sarokköve az OTSZ 2015-ös átalakítása volt. Jankus Bence, építésügyi tűzvédelmi tervező és tűzvédelmi beruházási koordinátor a Pedrano Házépítő Kft.-nél (Cordia Group) szerint ez egyszerre hozott előrelépést és veszteséget. „Az OTSZ 5.0 jogszabályszerkezeti értelemben letisztultabb lett, a részletes megoldások a TvMI-kbe kerültek. Ugyanakkor a kockázati kategóriák merevsége sok esetben elvette a tervezők korábbi mozgásterét.” Szerinte a jogszabály azóta nem reagált kellő gyorsasággal az új technológiákra, mint például az elektromobilitásra, az akkumulátoros eszközök tömeges megjelenésére
„Rengeteg idő megy el dokumentumok vizsgálatára, miközben a helyszíni jelenlét, a tényleges állapot felmérése háttérbe szorul.”
A szakértők egyetértettek abban, hogy ezek alapján a magyar tűzvédelmi rendszer elvben alkalmas lenne a biztonság megteremtésére, ám a védelem leggyakrabban ott gyengül el, amikor az épület története valójában elindul, vagyis a használatban, az üzemeltetésben, az időközben meghozott döntések szintjén.
Cikksorozatunk következő részében azt nézzük meg részletesen: hol és miért nyílik ki ez a rés a gyakorlatban, és mi történik a tervezőasztal, az építkezés, az átadás és a mindennapi működés közötti átmenetekben, miközben a használati szabályok korszerűsítése is elmaradt.
