Egy örökölt, romos polgárház, nyolc évnyi kitartó felújítás és megszámlálhatatlan megmentett építőanyag – az Ergo Architects saját családi örökségét alakította át olyan kortárs építészeti projektté, amely egyszerre tiszteleg a múlt előtt és ad új életet Žatec történelmi belvárosának. Az UNESCO világörökségi helyszínén álló épület ma apartmanoknak, nyaralónak és egy kézműves sörözőnek ad otthont.
Egy romos történelmi épület megmentése önmagában is komoly vállalkozás, ám amikor a ház generációkon átívelő családi emlékeket is őriz, a felújítás egészen más jelentést kap. A csehországi Žatec történelmi központjában álló Oblouková 171 épülete ilyen projekt: egy csaknem összeomlott állapotú városi házból nyolc év alatt olyan többfunkciós épület született, amely egyszerre szolgál apartmanszállásként, családi nyaralóként és kézműves sörözőként.
A felújítást az Ergo Architects tervezte, akik számára a munka szakmai és személyes értelemben egyaránt meghatározó tapasztalattá vált.
A ház története az 1920-as években kezdődött, amikor a tulajdonos család dédszülei Žatecbe költöztek. Az épületet generációkon át lakták egészen a bársonyos forradalom idejéig, később azonban fokozatosan elnéptelenedett. Az ezt követő szakszerűtlen beavatkozások tovább rontottak az állapotán: a tető beázott, födémek omlottak be, a fedélszék egyes részei eltűntek, a könnyező házigomba pedig súlyosan károsította a faszerkezeteket.
A ház végül örökségként került a jelenlegi tulajdonosokhoz, akik első látásra beleszerettek az épületbe. Az érzelmi kötődés azonban önmagában kevés lett volna. A felújítást szűkös költségvetés, a hagyományos mesterségek háttérbe szorulása és a világjárvány is lassította, így a munkálatok végül nyolc éven át tartottak.
A tervezők alapvető célja az volt, hogy gazdaságosan újítsák fel az épületet úgy, hogy annak történeti értékei a lehető legnagyobb mértékben megmaradjanak.
A folyamat során saját bevallásuk szerint számos hibát is elkövettek, amelyek végül fontos szakmai tapasztalatokká váltak. Sok hagyományos technológiát maguk is kipróbáltak, hogy jobban megértsék az anyagok viselkedését és hitelesen tudják irányítani a kivitelezést.
A munka első szakaszában az épület szerkezeti stabilizálása jelentette a legnagyobb feladatot. Acél húzórudakkal merevítették meg a falakat, újjáépítették az összeomlott boltozatot, a súlyosan károsodott födémet vasbeton szerkezet váltotta fel. A legnagyobb kihívást mégis a Žatecre jellemző, háromszintes komlószárító padlástér helyreállítása jelentette.
A különleges fedélszék megmentésére végül olyan ácsmestereket találtak, akik képesek voltak visszaadni a szerkezet eredeti karakterét és statikai biztonságát.
A projekt egyik legfontosabb alapelve a meglévő anyagok és építőelemek újrahasznosítása volt. A tervezők évek óta gyűjtik a bontásra ítélt gerendákat, ajtókat, téglákat és padlólapokat, amelyek most végre méltó helyre kerülhettek. A korhadt födémet például egy másik lebontott házból származó kézzel faragott gerendák váltották fel, a vörös márvány padlólapokat egy bontási konténerből mentették ki, a folyosó burkolatához dél-csehországi parasztházból származó lapokat használtak, míg az udvart régi Šatov burkolótéglák fedik.
Az újrahasznosítás itt nem látványos kontrasztok létrehozását szolgálta. A cél éppen az volt, hogy az új elemek szinte észrevétlenül simuljanak bele az épület történetébe, így ma már sok esetben lehetetlen megállapítani, mely rész eredeti és melyik készült a felújítás során. A korszerű műszaki tartalom ugyanakkor teljes egészében megfelel a mai elvárásoknak.
A több száz éves padlók alatt padlófűtés működik, a falak mögött korszerű gépészet rejtőzik.
Az új nyílászárók a történeti arányokat és profilokat követik, miközben részletképzésük kortárs tervezői szemléletet tükröz. Ugyanez a gondolat jelenik meg az egyedi gyártású, tömör kőrisfa tűzgátló ajtóknál is.
A legösszetettebb kérdést az utcai homlokzat jelentette. Az 1990-es években eltávolították róla minden díszítőelemét, ezért az épület elveszítette eredeti arányait és karakterét. Hosszas kutatás után sikerült régi fényképeken azonosítani a homlokzat egy részletét, amely alapján rekonstruálhatóvá vált az egykori kialakítás. A tervezők azonban nem szó szerinti rekonstrukció mellett döntöttek. Az eredeti architektúra fő motívumait kortárs, letisztult formavilágban értelmezték újra, bizonyítva, hogy az összhatás sokkal fontosabb, mint a történeti részletek pontos másolása.
A felújítás során számos eredeti felület is érintetlen maradt.
Különösen hangsúlyossá váltak az emeleti, évszázados deszkapadlók, amelyek az idő során annyira elkoptak, hogy a csomók több helyen kiemelkednek a járófelületből. Ezeket kézzel csiszolták fel, majd lenolajfestékkel új, festett "szőnyegeket" alakítottak ki rajtuk. A beavatkozás tudatosan múlandó: az idővel együtt kopik majd tovább, ahogyan maga az épület is folytatja saját történetét.
A ház új funkciója szintén a hely szelleméből táplálkozik. Žatec a világ egyik legismertebb komlótermő vidéke, amely 2023-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára, így kézenfekvő döntés volt egy kézműves söröző kialakítása. Az épületben emellett több apartman várja az utazókat, miközben a tulajdonosok saját nyaralóként is használják az ingatlant.
Az Oblouková 171 felújítása azt bizonyítja, hogy egy történeti épület magas színvonalú helyreállítása korlátozott költségvetés mellett is megvalósítható.
Ehhez azonban időre, türelemre és az épület múltjának mély megértésére van szükség. Az eredmény egy olyan ház lett, ahol a régi és az új között nincsenek éles határok, a különböző korszakok természetes módon rétegződnek egymásra, mintha a történet soha nem szakadt volna meg.
Nyitókép: Boys Play Nice
