Lánszki Regő országos főépítész írása Rumi Imre, a Magyar Építész Kamara Főépítészi Tagozata elnökének számvetése kapcsán.
Az építészet ott válik igazán fontossá, ahol már nem csak szakmai, művészeti kérdésként, hanem közérdekként jelenik meg. Amikor döntések nem egy-egy tervről, hanem települések jövőjéről, életminőségről és országképről szólnak, az építészet politikai felelősséggé válik.
Rumi Imre: A főépítészi rendszer egy éve
Magyar építészetről szóló törvény hatálybalépését követően, a legutóbbi építésügyi reform részeként, kicsit több mint egy éve kezdődött meg a hazai főépítészi hálózat kiépítése.
Ezért az épített környezet alakítása nem szűkíthető kamarai vagy szakmai viták keretei közé. A tér feletti döntések hosszú időre határozzák meg, hogyan élünk együtt, és ezekhez a döntésekhez irány, rend és felelős szereplők kellenek. Az állam szerepe ebben világos: keretet ad, felelőst jelöl ki, és védi a közérdeket.
A főépítészi és tervtanácsi rendszer újraszabályozását átfogó nemzetközi vizsgálat előzte meg. Huszonhat ország építési és építészeti szabályozását elemeztük, különböző jogi és intézményi modelleket megismerve. Láttunk rendszereket, ahol mindent részletes előírások irányítanak, és olyat is, ahol a döntések szinte teljesen személyfüggők. A tapasztalat egyértelmű volt:
a minőség ott sérül, ahol a döntés vagy elszemélytelenedik, vagy ellenőrizetlenné válik.
A főépítészi munkát össze lehet hasonlítani a különböző országokban, a települési önkormányzatokat sokkal nehezebb. Ahány ország, annyiféle történelmi múlt, helyi identitás és gyakorlat. Egy biztos Magyarország sajátos településszerkezete, történeti rétegzettsége és sokféle helyi identitása olyan megoldást igényelt, amely egyszerre biztosít országos elveket és erős helyi szakmai döntéseket. Így jött létre az a hibrid rendszer, amelyben világos szabályok és felelős szakmai szereplők együtt működnek. Ez a rendszer nem korlátozza a szakmai autonómiát korlátozza, miközben a döntések súlyát és védhetőségét növeli.
Szemléletváltás és értékteremtés a tömbházak folyosóitól a Balatonig
Új építészeti korszak kezdődött
Ebben a struktúrában a főépítész kulcsszereplő. Nem magányos döntéshozó, hanem szakmai koordinátor, aki közösségben dolgozik. A tervtanácsok rendszere biztosítja azt a szakmai teret, ahol a döntések több nézőpontból, ellenőrzötten születnek meg. A helyi tervtanácsok a település karakterét és mindennapi működését képviselik, az országos szint pedig azokat az ügyeket fogja össze, amelyek magát az országképet érintik. A minőség ebben a rendszerben következmény, nem vélemény.
A főépítész feladata a minőség képviselete akkor is, amikor ez vitát okoz.
Éppen ezért volt szükség arra, hogy ezt a szerepet törvényi szinten rögzítsük, országos lefedettséggel, közhiteles nyilvántartással és világos felelősségi körökkel. Az elmúlt egy év tapasztalatai ezt a döntést igazolják. Örülök, hogy a Magyar Építész Kamara Főépítészi Tagozatának elnöke, Rumi Imre elemzése szerint is néhány száz településről több mint kétezer-ötszázra nőtt a főépítészi lefedettség, miközben a szakmai jelenlét országossá vált és úgy látja a változtatás nagyon jó irányba tereli a szakmát. Ez volt a cél, ezt szolgálta a tudatos döntés és következetes végrehajtás.
Ebben a munkában meghatározó szerepet tölt be a Magyar Építész Kamara és azon belül a főépítészi tagozat. A tagozat létrejötte erőt ad a rendszernek, és ezzel együtt felelősséget is ró a szakmai közösségre. A működés értelmét a közérdek adja: a minőségi jelenlét, az ellenőrizhetőség és a valódi szakmai munka.
A kérdés ma már nem az, hogy létezik-e rendszer. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e következetesen működtetni, fejleszteni és megvédeni a minőséget akkor is, amikor ez konfliktusokkal jár.
Az állam feladata ebben egyértelmű: irányt ad és felelősséget kér számon.
Az építészet minőségét az javítja, hogy a döntéseknek gazdája van. Ebben a felelősségben született meg ez a rendszer, és ebben a felelősségben képviselem a jövőben is közös ügyünket.
OTÉK vs. TÉKA
Újdonságok és szigorítások a településrendezési és építési követelményekben