Az utóbbi hat évben példaértékű műemléki felújítás és bővítés zajlott Magyarország egyik legikonikusabb szakrális épületegyüttesében, a Tihanyi Bencés Apátságban. A Balaton látképéből elmaradhatatlan, kéttornyú barokk templom és a hozzá tartozó kolostor úgy újult meg, hogy közben múlt és jelen, szerzetesi élet és turizmus, építészeti hagyomány és kortárs technológia szoros párbeszédbe lépett egymással.
Tihanyban nemcsak a táj időtlen, hanem az épületek is az időről beszélnek. Az elmúlt években egyszerre zajlott kutatás, restaurálás, szerkezetmegerősítés, gépészeti megújulás és építészeti bővítés a Bencés Apátság területén – mindez úgy, hogy a liturgikus és közösségi élet közben sem állt meg. Mihályi Jeromos perjel kalauzolt minket végig az együttes múltat tisztelő, mégis határozottan jelen idejű átalakulásain, és megkérdeztük a tervezőket is.
A Balaton legszebb temploma
A felújítás átfogó volt: a templom, a kolostor, a tetőszerkezetek, a belső terek, sőt a teljes gépészet is megújult. A generáltervezést a Paulinyi & Partners építésziroda végezte, kivételt egyedül a Király-kripta képez – ott Martin Gábor vitte a tervezést, aki már a 2016-os részleges felújításon is dolgozott.
„A felújítás során az volt a célunk, hogy ne pusztán szebbé, hanem élhetőbbé, funkcionálisabbá is váljanak a tereink – úgy, hogy közben a történeti értékek ne szenvedjenek csorbát”
– fogalmazott Jeromos atya.
„Fontos volt számunkra, hogy ne csak a látogatók, hanem mi magunk, szerzetesek is megfelelő körülmények között élhessünk. Az épület belső működése az elmúlt évtizedekben elavult, most viszont olyan rendszert kaptunk, amely hosszú távon is fenntartható” – mondta.
De hogyan lehet mindezt Magyarország egyik legikonikusabb szakrális helyszínén megvalósítani?
Hogyan lehet a magyar néplélekbe és történelembe ennyire beágyazott épülethez tisztelettel nyúlni, mégis korszerű megoldásokat javasolni?
A Paulinyi & Partners alapító partnere, Vámossy István projektigazgató kérdésükre így fogalmazott:
„Ikonikus épületegyüttesről beszélünk, amely évszázadok óta határozza meg a Balaton környékének arculatát.
A felújítás során elsődleges szempontunk volt, hogy a történelmi és spirituális értékeket maximális tisztelettel kezeljük, miközben a felmerülő 21. századi igényeknek is megfelelünk”
– mondta, majd a munkafolyamatba is beavatott minket.
„Ehhez először felmértük, pontosan melyek azok az értékek, amelyeket kiemelt figyelemmel kell kezelnünk. A tervezési folyamatot alapos kutatások, pontfelhős mérések és részletes műemléki vizsgálatok előzték meg, hogy minden beavatkozásunk hiteles és megalapozott legyen.
Modern technológiákat és kortárs építészeti megoldásokat alkalmaztunk, de mindig ügyeltünk arra, hogy ezek harmonikusan illeszkedjenek a meglévő terek légkörébe”
– tudtuk meg a projektigazgatótól.
„A felújított terek friss infrastruktúráját például rejtett módon integráltuk, így a történeti falszövetek sértetlenek maradtak, és a belső tér dinamikája is megőrizte eredeti hangulatát. Munkánk során a múlt és a jelen párbeszédét kerestük, hogy az apátság egyszerre maradjon örökségünk hiteles őrzője és a jövő generációk számára is élhető, inspiráló tér.”
Ha a Tihanyi Bencés Apátságot említjük, először mindenkinek a híres kéttornyú barokk templom jut eszébe, mely, mint írtuk, a kolostor és a Szent Kristóf Zarándokház mellett szintén megújult. A templom szentélyében és oldalfalain festőrestaurátori munkákat végeztek: a korábban leázott vakolat és megszürkült felületek márványos díszítőfestéseit állították helyre, illetve restaurálták az orgonakarzat barokk stallumát is.
Ezt a csodás bútorzatot a látogatók ritkán láthatják, mi azonban megnézhettük a burjánzó barokk faragással díszített elemeket, melyek az orgona mögött találhatók.
Bizonyos részeken a teljes tetőszerkezetet is cserélni kellett, bár a sekrestye fölött például csak a héjazatot,
a gerendák ugyanis még Nagy-Magyarország erdőiből származnak, ilyen hosszúságú elemeket a magyar ipar már nem tud előállítani, így felbecsülhetetlen értékűek.
Egyébként a tetők megjelenése az apátság esetében különösen fontos: az épületegyüttes a Balaton számos pontjáról megcsodálható, ikonikus látvány, melyről sok drónfelvétel is készül, így a hibátlan összhatás elengedhetetlen.
Rétegek és tanúfelületek
A kolostorban igazán szépen sikerült a régi dekoráció helyreállítása, amely nem mindennapi látványt eredményezett. A falak régi díszítőfestéseit szondázó kutatások előzték meg. A barokk ebédlőben már évekkel korábban, Czigány Tamás tervei alapján megtörtént a restaurálás, de más helyiségekben – így például az apáti szobában és a királyszobában – korábban nem volt biztos, hogy találnának díszítőfestést.
Csak néhány helyen, a vakolatok lepotyogása után lettek láthatóak az eredeti rétegek, ezért kezdődtek meg a kutatásokat.
„Számunkra minden ilyen réteg egy-egy történelmi tanúságtétel. Nem elrejteni, hanem megmutatni akartuk őket, hogy a vendégek is érzékeljék: ezek az épületek éltek, változtak és ma is történelmet hordoznak” – magyarázta a perjel.
A 2019-ben kezdődött felújítás egyik legfontosabb részlete a királyszoba renoválása volt, IV. Károly és Zita királyné tihanyi tartózkodásának századik évfordulója miatt. Archív fotókból inspirálódott berendezésével, régiségkereskedőktől és az apátság sajátjaiból származó bútoraival, illetve helyreállított rozettás és búzavirágos díszítőfestésével igazán méltóvá vált a királyi párhoz.
Az apáti lakosztály azonban még a királyszobánál is látványosabb: míg utóbbiban a kék szín, előbbiben a zöldes árnyalatok dominálnak, a kék a Balaton, a zöld pedig a Bakony hangulatát idézi.
A barokk boltozatos teret csodásan egészítik ki a 19. század végéről származó, tapétát utánzó festések.
„A restaurálási munkálatok során több teremben évszázadok óta rejtőző díszítőfestések maradványai kerültek elő, gyakran három-négy rétegben egymásra fedve, amelyek mindegyike egy-egy korszak lenyomatát hordozza.
A felújítás egyik legizgalmasabb része ezeknek a rejtett rétegeknek a feltárása és helyreállítása volt.
Ezek közül mindig a legjobb állapotban fennmaradt réteget restauráltuk, a lehető legnagyobb szaktudással és alázattal, megtartva tanúfelületeket a többi rétegből” – mondta Vass Orsolya belsőépítész, a Paulinyi & Partners projektigazgatója, aki maga is a legszebb feladatok között említette a díszítőfestés helyreállítását.
„Emellett a barokk könyvtár fapadlójának megőrzése, valamint a boltozatos helyiségek – például a melegkápolna vagy a refektórium – rugalmas, mégis hagyományos funkciójú kialakítása is komoly szakmai kihívást jelentett.
A történelmi terek átépítése során elsődleges volt az eredeti anyagok és részletek megóvása, miközben a modern funkciók – mint a korszerű konyha, a zuhanyzós fürdőszobák vagy a rugalmasan használható közösségi terek – úgy kerültek kialakításra, hogy a térarányok és a barokk enteriőr karaktere érintetlen maradt. Ezek a felfedezések és a részletekben rejlő értékek megmutatták, mennyire gazdag és sokrétű az apátság építészeti öröksége, és mennyire fontos a múlt tiszteletteljes megőrzése a jövő számára” – tette hozzá a belsőépítész.
Persze a felújítás nem merült ki az enteriőrök korhű helyreállításában. A szerzetesi élet az utóbbi évtizedekben elavult terekben zajlott, most azonban minden mosdó és vizesblokk megújult, teljes gépészeti korszerűsítés történt – hűtés-fűtés rendszerrel, hőszivattyúval és fan-coil egységekkel, a domboldalba rejtett hőközponttal.
A kibővített Szent Kristóf Zarándokház
Az apátsági együtteshez tartozó zarándokház bővítése a felújítás egyik leglátványosabb beavatkozása. A korábbi, a projekt során felújított 1996-os épület mellé egy új, íves alaprajzú épületszárny is készült, mindkettő tervezését a Qvarta végezte, a zarándokház belsőépítészeti tervezésével együtt. A megoldás nem csupán formai játék, hanem az építési terület sajátosságaira is válasz.
„A Szent Kristóf-ház bővítése során a célunk az volt, hogy az új épületrész kortárs formavilága finoman reflektáljon a történeti környezetre, miközben funkcionálisan és esztétikailag is illeszkedik a közvetlen környezetéhez. Az anyaghasználatban is arra törekedtünk, hogy az új elemek ne tolakodjanak be az előtérbe, hanem szerves egységet alkossanak a meglévő struktúrával.
A klasszikus anyaghasználat a korszerű technológiákkal és szerkezetekkel egyszerre biztosítanak modern megjelenést és átláthatóságot, miközben nem versengenek a barokk épületek karakterével.
Ez a fajta építészeti párbeszéd biztosítja, hogy a bővítés egyszerre legyen korszerű és időtálló, méltó módon gazdagítva a Tihanyi Bencés Apátság épületegyüttesét” – árulta el kérdésünkre Paulinyi Gergely, a Paulinyi & Partners elnök-vezérigazgatója.
Valóban, a zarándokház bővítése íves formájának, a téglaszövetbe rejtett mintázatnak és látványos, bronz borítású bejáratának köszönhetően igen színvonalas, mégsem uralja a Rege-udvar látványát, hanem szépen belesimul környezetébe.
„Egyre többen jönnek hozzánk lelki pihenést keresve. Olyan vendégházat akartunk, amely egyszerre egyszerű és méltóságteljes, s amelyben az emberek otthonosan, mégis felemelkedetten érezhetik magukat”
– mondta Jeromos atya.
A régi és az új épületrészt az emeleten galériás közlekedő köti össze; alatta található az ebédlő, illetve egy újonnan kialakított melegítőkonyha, ahol a vendégek főzhetnek is.
A belsőépítészeti világban a terrazzo padló, a visszafogott, ám minőségi bútorzat és a Balaton világának legérzékenyebb művésze, Udvardi Erzsébet festményei teremtenek egyszerre bensőséges és ünnepélyes atmoszférát.
Bár a zarándokház a bővítés előtt is 50 fő befogadására volt alkalmas, az új épületszárnynak köszönhetően ez már emeletes ágyak nélkül is megoldható – a saját fürdőszobával rendelkező, 2-3 ágyas szobák végre nemcsak diákcsoportok, de idős zarándokok számára is kényelmesek.
Király-kripta: méltóságteljes múlt a falak között
A Király-kripta felújítása különálló kutatási és tervezési szakaszban zajlott, hiszen nem csupán építészeti, hanem történeti és lelki jelentősége is kiemelkedő. A munkálatok megkezdése előtt régészeti és archeogenetikai vizsgálatokat végeztek, melyek során végre egyértelművé vált, hogy a Király-kriptában valóban I. András király és családja földi maradványai nyugszanak.
„Gyakorlatilag kimondható, hogy I. András és családja csontjait találtuk meg. Azért kezdtük el a kutatást, mert a Király-kriptát az alapítónkhoz méltó módon szerettük volna megújítani”
– mondta Jeromos atya.
A feltárást követően kezdhette el Martin Gábor a felújítás tervezését, melynek során művészettörténészek segítették a döntéseket. A falkutatás igazolta, hogy az 1953-as boltozatok nem az eredeti középkori állapotot követték, így sor került a durva cementes vakolat eltávolítására. Helyébe egy hagyományos, homok és mész alapú, törtfehérre festett falazat került, amely egyszerre utal a középkori technológiára és méltósággal keretezi a teret.
„Ez nem egy modern, kiélezett felület, hanem egy élő, enyhén hullámzó vakolat, amely követi a középkori falakat. A mesterek több rétegben vitték fel, szárították, újra felvitték, amíg el nem érte ezt a finom, homogén hatást” – fogalmazott a perjel.
Kiemelt figyelmet kapott I. András sírjának megjelenése is. A korábbi, 1950-es évekből származó téglaszegélyt elbontották, helyére trieszti mészkő került, ugyanebből az anyagból készült az új oltár is.
A sírkövet, amely eredetileg nem a király nyughelyét fedte, szintén restaurálták. A kő egykor valószínűleg Dávid herceg sírján feküdt a déli hajóban, és egy római szarkofágból lehetett átfaragva. A kutatások alapján hitelesen illeszkedik a térbe, ezért esett rá a választás, fogalmazott Jeromos atya.
A sírt övező liturgikus tér újraszervezésének része volt a kereszttel díszített sírkő tájolásának megfordítása is, amely a középkori temetkezési szokásokra reflektál – a korábbiakkal ellentétben most kelet felé fordul a kereszt, hiszen a laikusokat egykor így temették, tudtuk meg a perjeltől.
„Eddig a látogatók csak megálltak a sír előtt, most azonban a kereszt megfordításával bevezetjük őket a térbe. Megváltozott az útvonal, hogy a vendégek valóban beléphessenek ebbe az ősi, középkori atmoszférába – ez egészen más élmény.”
A padlóburkolat szintén megújult: a középkori vörös terrazzóra utalva vöröshomokkő lapokat helyeztek le, amelyek esztétikailag és tartósság szempontjából is szerencsés választásnak bizonyultak.
„Modern terrazzót nem akartunk, az idegen lett volna. A mostani kőburkolat egyszerre új és mégis ismerős – visszavezeti a látogatót a múltba, de nem erőltetetten.”
A Király-kripta újraértelmezése így egyszerre tudományos, liturgikus és esztétikai vállalkozás volt – olyan tér született, amely nemcsak a múltat idézi meg, hanem méltó módon szolgálja a jelen közösségét is.
A tihanyi apátság felújítása nem látványos gesztusokkal dolgozott, hanem a legapróbb részleteken keresztül nyert hitelességet: díszítőfestés és spaletta, korszerű világítás és freskók együtt formálják az új egészet. Az idő nem áll meg, de itt, a tihanyi dombon továbbra is rétegekben, rétegekről mesél.
