Miközben minden tekintet Milánóra és a téli olimpiára vetül ezekben a napokban, az építészet és az urbanisztika rajongói azért a katalán nagyvárost sem tévesztik szem elől. Február 12-én hivatalosan is elindult a 2026-os barcelonai építészeti év, a katalán főváros viseli idén az UNESCO és a Nemzetközi Építészek Szövetsége (UIA) által odaítélt World Capital of Architecture címet.
Kerületről kerületre, házról házra
Nem egyszerűen egy szakmai fesztiválról van szó, hanem egy egész éven át tartó, több mint 1500 eseményt felvonultató városi vállalásról, amely a laikusoknak éppúgy élményt és tudást kínál, mint a fekete öves építészeknek, ez derül ki legalábbis a programból. Barcelonáról sok minden elmondható, az azonban nem, hogy az isten háta mögött lenne. Bárki könnyedén odatalál, népszerű turistacélpont, viszont ritka, hogy valaki azon a szemüvegen keresztül szemlélné, mint amit most ajánlanak a szervezők. Úgy mutatják be az épületeket, hogy azokról most beszélni, sőt vitázni is lehet, és az a téma is fókuszba kerül, hogy ezek hogyan formálják a mindennapi barcelonai életet.
A kezdeményezés lényege egyébként egyszerű:
azok a városok kapják meg a címet, amelyek egyrészt gazdag építészeti örökséggel rendelkeznek, másrészt közben aktívan alakítják a kortárs városépítést is.
Barcelona pont ilyen. A program februártól decemberig tart, és tévedés lenne azt hinni, hogy csupán a belváros ikonikus pontjaira koncentrál. A város mind a tíz kerülete részt vesz benne, a klasszikus műemlékektől a lakónegyedeken át a kortárs közterekig.
A legnagyobb szakmai esemény a nyári UIA World Congress of Architects lesz, ahol több ezer építész, kutató és döntéshozó gyűlik össze. De legalább ilyen fontos az Open Barri programsorozat, amely kerületről kerületre mutatja be a város kevésbé ismert arcát.
Nemcsak Gaudí kerül a fókuszba, hanem a lakótelepek, az átalakított ipari területek, az új közparkok és a közösségi terek is.
A szervezők szándéka az volt, hogy az építészetet kihozzák a szakmai buborékból, és megmutassák, hogy a városi tér mindenkit érint, a téma mindenkire tartozik.
Látni szeretnéd a csodát?
Ingyenjegyeket sorsolnak ki a Sagrada Famíliába!
Diskurzus egy multikulturális városról
Barcelona ma az egyik leglátogatottabb európai város. A turisták sorban állnak a Sagrada Família előtt, fotózzák a Casa Batllót, végigsétálnak az Eixample sakktáblaszerű utcáin, de többségük azért, valljuk be, ritkán néz a formák mögé. Nem mindig derül ki számukra, miért ilyen a városszerkezet, hogyan kapcsolódik össze az ipari múlt a mai kreatív negyedekkel, vagy mit jelent egy-egy új közpark a helyiek életében. Ez azért érthető, de mire is jó egy ilyen szakmai év?
Mostantól a Sagrada Família a világ legmagasabb temploma
Trónfosztás történt.
Az építészeti év abban segít, hogy a felszínes városnézés helyett valamiképpen el tudjon mélyülni a látogató.
A programok nemcsak azt mutatják meg, hogy Barcelona szép, hanem azt is, hogy hogyan működik.
Hogyan reagál a klímaváltozásra, hogyan próbálja visszaszorítani az autóforgalmat, hogyan alakít át utcákat közösségi terekké. Az utóbbi évek „szuperblokkjai” – ahol több utca forgalmát korlátozták, és a teret visszaadták a gyalogosoknak – ma már nemcsak közlekedési kísérletek, hanem városépítési állásfoglalások.
A fenntarthatóság, a társadalmi egyenlőség, a mobilitás kérdései mind részei a programnak, és ezek nem pusztán az építészszakma számára érdekesek.
Barcelonában az építészet nem díszlet, hanem eszköz,
vallják a házigazdák. Hiba lenne azt gondolni, hogy az utcakép csak ikonikus homlokzatok sokasága, a város lakóházakból, iskolákból, stadionokból, közterekből is áll. És ezek együtt adják ki a katalán központ minőségét, mert hát itt valamit tudnak, az biztos.
S hogy miért fontos számunkra, magyarok számára ez a szemlélet?
Európa nagyvárosai – köztük Budapest is – hasonló kérdésekkel küzdenek,
például hogyan lehet sűrűn lakott városban élhetőbb környezetet teremteni? Hol a határ örökségvédelem és új beépítés között? Mennyit bír el a turizmus? Barcelona most egy évig ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat, de nyilvánosan, szerencsére, így akár a tanulságokhoz is hozzáférünk majd.
Magyar szemmel
Érdemes figyelni Barcelonára, már csak a városszerkezeti gondolkodás miatt is. Az Eixample rácsos rendszere, a közterek tudatos kialakítása, a gyalogosbarát átépítések mind olyan témák, amelyek a hazai városfejlesztési vitákban is megjelennek.
Budapest, Szeged vagy akár a megyei jogú városok is hasonló dilemmákkal szembesülnek, és miért ne merítenénk mások tudásából?
Ott van a történelmi-modern párbeszéd kérdése is. Barcelona úgy tudja ápolni Antoni Gaudí és a modernista örökség emlékét, hogy közben bátran nyúl kortárs megoldásokhoz. Nem konzervál, hanem továbbír. Ez a hozzáállás sok magyar város számára is tanulságos lehet, ahol gyakran éles vita zajlik a múlt és a jelen között. Ebben mi különösen jók vagyunk, vitázunk, vitatkozunk, érvelünk, és időnként megnehezítjük a rekonstrukciók ügyét, nézzük hát meg, mások hogy csinálják!
Eggyel közelebb kerültünk Gaudí szentté avatásához
Megnyílt az út.
És ha már Barcelona, nem mehetünk el egy érzelmi szál mellett. A Camp Nou stadion a katalán identitás része, ugyanakkor a magyar futballtörténet egyik fontos helyszíne is, ezt talán sokan tudják.
Itt játszott és vált legendává Kubala László, de mellette Kocsis Sándor és Czibor Zoltán is meghatározó szerepet töltött be a klub aranykorszakában.
A stadion előtti Kubala-szobor ma is méltó emlékeztetője annak, hogy a város története és a magyar sporttörténet összekapcsolódott.
Három tipp
Ha valaki idén Barcelonába utazik, és kíváncsi az építészeti év eseményeire, számára három programtippünk is van:
1. Vegyen részt egy Open Barri sétán.
Ne csak a belvárosban maradjunk. Egy vezetett kerületi túra segít megérteni, hogyan működik a város a turistaforgalmon túl.
2. Nézze meg az Eixample-t szakmai szemmel.
Nemcsak homlokzatokat, hanem az utcák szélességét, a saroklevágásokat, a belső udvarokat. Egy térképpel a kézben könnyen kirajzolódik az a városépítési logika, amely több mint száz éve meghatározza Barcelona arculatát.
3. Látogasson el a Camp Nou környékére.
Az átalakítás alatt álló stadion jó alkalom arra, hogy a stadionépítészetet mint identitásképző középületet nézzük. A Kubala-szobornál pedig egy pillanatra megállhatunk, és itt ráeszmélhetünk, milyen magyar vonatkozású történeteket őriz a körn
