Békéscsaba szívében találjuk a neoklasszicista stílusban épült, Munkácsy Mihály (1844-1900) nevét viselő, műemlék értékű megyei múzeumot. Folytatódik Egy nap, egy műemlék sorozatunk az E-Örökség tartalmairól.
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu sorozatot indított az E-Örökség tartalmainak bemutatására. Ezekben a napokban Békés vármegyébe látogatunk el!
Békéscsaba ugyan nem számít Békés vármegye ősi székhelyének, mert csak 1950-ben vette át ezt a szerepet Gyula városától; de székhelyi rangjának megfelelően itt működik patinás épületében a sokszínű gyűjteményéről ismert megyei múzeum.
A timpanonos épület le sem tagadhatná, hogy múzeumnak tervezték – a Monarchia boldog békeidejében.
A megyei gyűjtemény elődjét az 1899-ben létrejött Békéscsabai Múzeum-Egyesület hozta létre. Maga az épület 1910-12 között épült elegáns neoklasszicista stílusban Áchim Gusztáv városi főmérnök és Wagner József építész tervei alapján, az utcára néző főhomlokzata középrészében háromtengelyes, timpanonos portikusz várja a belépőket.
Az első vidéki múzeumok az 1850-es években jelentek meg az országban, például Győrben. Hamarosan a tiszántúli Békéscsabán is felmerült az igény egy átfogó kulturális intézmény és kiállítótér létrehozására, amely helyet adhat az akkoriban meghonosodó régészet, a helyi képzőművészet és más értékek helyi bemutatására.
Az egyesület a célját ekképp fogalmazta meg: „felkutatni és összegyűjteni a város, esetleg a vármegye egész területén található régészeti, történeti, természeti és néprajzi emlékeket... megőrizni a népéletre vonatkozó jellegzetes tárgyakat, művelődési eszközöket, könyveket és kéziratokat, művészi és ipari tárgyakat” – olvashatjuk a Békéscsabai Múzeumegyesület első évkönyvében 1901-ből.
Mivel nem egy állam által létrehozott,
hanem magánemberek egyéni igényei és erőfeszítései által létrejött magánkezdeményezésként fogalmazódott meg a helyi múzeum gondolata,
értelmiségi személyek összefogására, támogatására volt szükség, és így is valósult meg az elképzelés egy múzeum létrehozására. Zsilinszky Mihály későbbi minisztériumi államtitkár, Bartóky Lászlóné vagy éppen Batthyány Ferencné grófné nagyban segítették a múzeum létrejöttét.
„Özvegy Batthyány Ferencné grófné, született Trefort Edith, atyja, Trefort Ágoston volt közoktatásügyi miniszter hagyatékából nagymesterek festményeiről hat másolatot készített és ezeket a könyvtárak országos főfelügyelőségének rendelkezésére bocsájtotta, a vidéki múzeumok gyarapítása céljából. A grófné azt az óhaját fejezte ki, hogy négy Murillo-másolat a békéscsabai múzeumnak jusson, abba a megyébe, amelyben Trefort sok esztendeig lakott és politikailag tevékenykedett” – írta az Alkotmány című újság 1900. szeptemberében.
A múzeumot 1914-ben adták át a nagyközönségnek, fennállása óta pedig folyamatosan bővül a gyűjteménye, aminek kincseit a nemrég megújult, látogatóbarát környezetben lehet megcsodálni. Nem véletlen az se, hogy 2022-ben elnyerte az Év Múzeuma kitüntető címet.
Az épület főként különböző helytörténeti, régészeti, népművészeti tárlatoknak és időszakos kiállításoknak ad otthont, de képzőművészeti alkotások, festmények is akadnak szép számmal. A Békés vármegyei múzeum igazi gyöngyszem a kulturális élményeket keresők körében, tartalmas kikapcsolódást nyújt a család minden tagjának, kár lenne kihagyni.
És hogy miért viseli Munkácsy Mihály nevét? A nagy festőről tudni kell, hogy gyermekkorát Békéscsabán töltötte, innen a kötődés.
A megyei múzeumban a híres művész életét és munkásságát is méltó módon mutatják be, néhány eredeti festményével egyetemben.
A műtárgyak egy része a festő özvegyének végrendelete szerint az 1930-as években került a múzeumba, amely 1951-ben vette fel a Munkácsy nevet, és az elmúlt évek, évtizedek folyamán egy rendkívül gazdag és figyelemfelkeltő gyűjteménnyé állt össze a tárlatanyag.
„Munkácsy özvegyének halálával kapcsolatban érdekes adatokat mondott el a matrónáról dr. Návay Aladár miniszteri osztálytanácsos, a Párisi Magyar Egyesület elnöke. — Munkácsy özvegye — mondta Návay — „le maitre“ néven említette halhatatlan férjét. Csak egészen intim környezetben becézte egyszerűen Miska néven. Többször említette, hogy szeretné megnézni a mester budapesti szobrának felavatását. Sajnos, ez az óhajtása nem teljesedhetett. Munkácsyné szeretettel őrizte férje emlékeit. Minden ecset, festékes tubus, éppen úgy, mint a nagy kitüntetések, régi és új műtárgyak, Munkácsy festményei és vázlatai, levelezései és írásai féltett kincsei voltak. Több szobát betöltő bútor, melyet a mester Florencben és flamand városokban vásárolt össze annak idején, diszítette a rue de Jouffroy-beli első emeleti lakást. Munkácsyné még a háború előtt is itt adott estélyt, amelyre hivatalosak voltak a francia művészek kitűnőségei s egy-két Párisban időző magyar. Munkácsyné ez alkalommal szó szerint ezt a kijelentést tette:
— Mindazt, amivel itt rendelkezem, a magyar nemzetnek hagyományozom. A bútorokat és a többi ereklyét fel óhajtom osztani a Munkácson levő Munkácsy-ház, a békéscsabai múzeum és a budapesti Nemzeti Múzeum között.
Ezenkívül százezer frankot hagyományozok végrendeletemben a magyar művészek részére” – olvashatjuk a Pesti Napló 1915. március 12-i számában.
Ma a múzeum előtt áll Borsos Miklós Munkácsy Mihályról készített mellszobra, maga az intézmény pedig nevében és minőségi belső tereivel és gyűjteményével őrzi méltóképpen a nagy magyar festő emlékezetét.
Az E-örökség oldalán mint látható, nemcsak műemlékeken keresztül számos kulturális kincset felfedezhetünk. Ha tovább böngésznél a múzeumok között, azt itt tudod megtenni.
Forrás: E-Örökség
Fotó: E-Örökség, Munkácsy Múzeum
