
...avagy mindenki „Polgár Laci bácsija”, a szakma mentora
Gyermekkor egy kisvárosban, betonkeverés tizenévesen, majd egyedülálló mérnöki karrier – Polgár László betonmérnök, a szakma megkerülhetetlen alakja és mentora inspiráló példája annak, hogyan ötvözhető a hagyományos szakmai tudás a modern innovációval. Az ASA Építőipari Kft. alapítóját többek között gyökereiről, kihívásairól és az építőipari innovációk ciklikusságáról kérdeztük.
Polgár László 1943-ban született Abonyban. A BME-n mérnök diplomát, majd 1981-ben vasbeton szakmérnök diplomát szerzett. Pályafutása során dolgozott építésvezetőként, statikai tervezőként, majd termékfejlesztőként, főtechnológusként és műszaki igazgatóként is. Specializációja a monolit és előregyártott vasbeton szerkezetek, valamint ipari betonpadlók tervezése, gyártása és kivitelezése.
A betonmérnök 1992-ben kollégáival megalapította az Asa Építőipari Kft.-t valamint a Plan 31 Mérnök Kft.-t, majd hosszú évekig vezette is azokat.
Jelenleg a Consolis-ASA Kft. műszaki tanácsadójaként, valamint a BAMTEC-HU Kft. és a Polgár-Terv Mérnökiroda ügyvezetőjeként tevékenykedik.
Elhivatott munkájáért 2013-ban Lechner Ödön-díjat, az általa alapított Magyar Betonelemgyártó Szövetségtől (MABESZ) 2024-ben életműdíjat kapott, de elismerései között szerepel Palotás László-díj és Menyhárd István-díj is.
Polgár László a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, valamint a Pécsi Tudományegyetem tiszteletbeli docense.
Tagja számos egyesületnek és szövetkezetnek, mint például a CeMBeton-nak, a MABESZ-nek és az MMK-nak.
Abony: a gyökerek és az iparos múlt
„Mesélne Abonyról, ahol felnőtt?” – vetem fel a kérdést, ahogy leülünk az Asa Építőipari Kft egyik helyiségében, mire Polgár László – vagy ahogy a szakma hívja, „mindenki Polgár Laci bácsija” – arcán nosztalgikus mosoly jelenik meg. Mintha egy rég elfeledett emléket idézne fel.
„Abony mindig különleges hely marad a szívemben. A Cegléd és Szolnok között fekvő kisvárosban szinte minden iparos a közelünkben élt. Bognárok, kovácsok, asztalosok – mind hozzájárultak ahhoz, hogy megszeressem az alkotás örömét. Édesapám polgári iskolában tanított, és mindig tisztelettel figyelte az iparosok munkáját. Ez rám is nagy hatással volt.”

Kicsit hátradől, és folytatja: „már tizenöt évesen minden nyarat végigdolgoztam egy kőművesmester mellett. Reggel héttől délután hatig, napi tíz órában – délelőtt és délután is öt-öt órát. Először hat forintot kaptam óránként, később már nyolcat.
így tapasztaltam meg a munka valódi értékét.
Ezek az élmények nemcsak az ipari precizitást tanították meg nekem, hanem megalapozták a mérnöki pályám iránti elköteleződésemet is.

Az innováció iránti szenvedély
„A kőműves tapasztalatok indították el a beton felé?” – folytatjuk tovább a beszélgetést.
„Gyerekként még nem a beton volt a kedvenc anyagom – neveti el magát Laci bácsi –, de az abonyi temetőben már betont kevertem és műkövet csiszoltam. Az apám viszont azt javasolta, hogy legyek mérnök, mert az biztos megélhetést ad. Így kerültem a Műszaki Egyetemre. Ott találkoztam először a tipizálás gondolatával. Mokk László építész és Lőke Endre mérnök munkássága inspirált. Ők tanítottak meg arra, hogy nem az egyedi csodák megteremtése a jövő, hanem a sorozatgyártás és a hatékony rendszerek kialakítása.”
„A szovjet példák különösen inspiráltak” – teszi hozzá. A drezdai konferencia után emlékezetes volt, amikor a szovjet delegáció azt mondta:
»csodáljuk a magyarok kreativitását, de a jövő nem az egyedi megoldásokban rejlik, hanem a tipizálásban és a sorozatgyártásban«.”
Tudásmegosztás és az építőipari ciklikusság
„Az építőipar ciklikusan tér vissza régi megoldásokhoz” – magyarázza Polgár László, ahogy a beszélgetés során elmerülünk a szakma aktuális kérdéseiben. „Böhönyei János moduláris építési könyve például ma is fontos tanulságokat hordoz. Az ifjúságnak meg kell érteni, hogy
a múlt tapasztalatai nélkül nem lehet előrelépni.
Ezért tartom fontosnak az olyan eseményeket, mint az Infotér ConTech Konferencia, ahol a szakma legújabb eredményeit és régi tapasztalatait osztjuk meg. Thomas Bock előadása például megmutatta, milyen jelentősége van az integrált projektmegvalósításnak és a robotizációnak.”
Metro áruházak és a tipizálás jelentősége
A Polgár László és kollégái által 1992-ben létrehozott Asa Építőipari Kft.-t két évvel az alapítás után hatalmas feladattal bízták meg. Mégpedig új Metro áruházak építésével. A betonmérnök izgatottan idézi fel, milyen érzésekkel vállalták el a felkérést.
„Az 1994-es projekt különösen emlékezetes számomra” – emlékszik vissza.
Három hónap alatt két áruházat kellett felépítenünk Budapesten,
ami hatalmas kihívás volt. Azonban a Metro rendszerszemlélete lenyűgözött: minden üzletük ugyanazt a minőséget képviselte, bármelyik országban épült is. Ez a tipizálás és sorozatgyártás erejét mutatta.”
Mint mondja: „a Metro áruházak építése közben számos új technológiát és módszert vezettünk be. A brigádvezetőket rendszeresen külföldi tanulmányutakra vittük, hogy a legjobb gyakorlatokat sajátíthassák el. Emlékszem, amikor az osztrák Oberndorfer gyárban járva a brigádvezetőnk azt mondta: »Lacikám, nézd meg, mit csinálnak ezek! Egy ronggyal áttörlik a sablonokat, hogy ne legyen foltos a beton.« Ez a kis megfigyelés is hatalmas változást hozott a minőségben.”

Fenntarthatóság az építőiparban
Ma a fenntarthatóság témája megkerülhetetlen, ha az építészet kerül szóba, így természetesen a beszélgetés során is többször előkerül a téma, amiről a szakembernek határozott véleménye van:
„Gyerekkoromban természetes volt, hogy használt fából építettük újra a tetőszerkezeteket, mert nem volt más anyag” – idézi vissza. „Ez az anyagtakarékosság akkor nem divatos fogalom volt, hanem szükségszerűség. Ma már a betont össze tudjuk törni, és újra felhasználhatjuk, de a fenntarthatóság valódi kulcsa a tervezési kultúra átalakulásában rejlik.
Nemcsak technológiai, hanem szemléletváltásra is szükség van tehát”
– szögezi le.
Innováció: Együttműködés és digitalizáció
„Milyen lehetőségeket lát a digitalizációban és a robotizációban?” – tesszük fel a kérdést, ha már a jövőre terelődött a szó.
„A robotizáció és a digitális tervezés óriási lehetőségeket rejt” – válaszolja határozottan. Én csak úgy nevezem, a »milánói BIM (Building Information Modeling) projekt«, amely mindig példaértékű marad számomra” – és megint mosoly ül az arcára.
Hogy miért, azt is hamar megtudjuk: „akkor a különböző szakágak – például az olasz gépész és én, mint vasbeton tervező – egymás mellett dolgoztak. Nálunk a BIM úgy jelent meg, hogy a két álló rajztábla egyiken én rajzoltam a vasbeton szerkezetet, mellettem, a másikon az olasz gépész pedig a csöveket. Egyetlen ütközés sem volt, mert térben és időben együttműködtünk. Ez az igazi csapatmunka ereje.”
Polgár Laci bácsi szerint az együttműködés az építőipar fejlődésének kulcsa.
Mint fogalmaz: az integrált projektmenedzsment (IPD) szemlélete ma már elengedhetetlen. Ez azt jelenti, hogy a tervezők, gyártók és kivitelezők egy csapatként dolgoznak, közösen döntve a folyamatokról. Csak így érhető el valódi innováció.
Üzenet a jövőnek
„Mit üzenne a fiatal mérnököknek?” – tesszük fel a beszélgetés zárókérdését.
„A nagyvilágba azt üzenem: tanuljatok, olvassatok, és legyetek nyitottak az újdonságokra.
Az innováció nem mindig valami teljesen újat jelent.
Néha elég, ha nyitott szemmel járunk, tanulunk másoktól, és alkalmazzuk a meglévő tudást. Az építőipar nemcsak munka, hanem hivatás is. Ha ezt megértitek, örömöt találtok benne egy életen át.”
Végezetül a legendás szakember egy kedvenc idézetét osztja meg:
„A mérnökök szerény emberek, de igazából az alkotás az, ami leköti őket. Nem az egyéni érvényesülés, hanem a végeredmény a fontos.”
Polgár László története nem egyszerűen az építőipar fejlődésének egyedülálló lenyomata, hanem annak az embernek a portréja is, aki szívét-lelkét adta szakmájának. Az innováció, a hagyomány és a közösségi felelősség példamutató ötvözete mindannyiunk számára tanulságos lehet.
Az interjú végén, amikor kezet fogunk, érezni, hogy valóban olyan ember ő, aki nemcsak látja a jövőt, hanem formálja is azt.
