Az Óbudai-szigeten eltemetve rejtőznek az egykori római Pannonia provincia helytartói villájának romjai. Folytatódik műemlékes cikksorozatunk az E-Örökség adatbázisa nyomán.
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu most sorozatot indít az E-Örökség tartalmainak bemutatására. A napokban Budapest kevésbé ismert műemlékeinek nyomába eredetünk!
Aquincum közismerten az egykori Római Birodalom Pannonia provinciájának székhelye volt. Több nagy épülete és rommezeje látványos emlékeit alkotják hazánk római örökségének, amelyek történelmünket és kultúránkat is befolyásolták.
Van azonban egy szintén hatalmas, Aquincumhoz kapcsolódó épület, amely a mai napig rejtőzik a szemek elől,
és a föld alá temetve várja sorsának egy újabb fejezetét.
Az Óbudai-szigeten fekvő római helytartói villáról van szó, amely fénykorában kellő módon reprezentálta a fontos és sokszínű Pannonia provincia vezetőjének rangját. Az E-Örökség műemlékes adatbázisában olvashatjuk: nagyméretű, reprezentatív helytartói palotaegyüttes a 2. század első feléből, több részletben kiépítve, a 3. század elején kibővítve és átalakítva. Az épület nagyrészben feltárt, maradványait visszatemették.
Teljesebb történetét is érdemes megismerni:
a palota méretű villa komplexuma mintegy hét hektáron terül el, jelenleg a föld alatt.
Aquincum Krisztus után 106-ban lett Pannonia Inferior tartomány székhelye, ehhez pedig helytartói palota is dukált. A régészek rátaláltak az épületre az Óbudával szomszédos dunai szigeten.
Az épület legkorábbi változatát Hadrianus császár uralkodása idején húzhatták fel, a 3. század elején,
211 és 222 között pedig jelentős átalakításon esett át.
A palota különleges helyre épült, hiszen maga a Duna a birodalom határfolyója volt, a helytartó lakhelye tehát szomszédos volt a külső, barbár vidékkel. A birtokot a kisebbik Duna-ág választotta el az aquincumi katonavárostól, a nagy Duna-ág felől pedig a fák takarhatták el az idegen szemek elől. A komplexumhoz saját kikötő is járhatott a mai Hajógyári-öbölben.
A romok 1851-es felfedezése óta, az elmúlt másfél évszázadban a régészek mintegy 10 ezer négyzetmétert tártak fel, ezzel megismerve a főépület titkait.
A palota egy központi udvar köré épült négy szárnnyal. A keleti volt a főhomlokzat, itt lehettek a reprezentatív és nyilvános terek, mozaikpadlókkal és padlófűtéssel. Az északi szárny rejtette a helytartó magánfürdőjét, a déli szárny pedig a személyzeti lakrészek, illetve raktárak helye lehetett, de egy házi szentélyt is találtak itt a kutatók. További szentély állt a palota udvarán is. A nyugati szárnynak csak egy kis részét tárták fel, gazdasági rendeltetésűnek vélik a régészek.
Az óbudai helytartói palota értékét növeli, hogy az egész Római Birodalom területéről csak öt helytartói palota ismert,
Hiába akarnánk viszont a palotát, a romokat megcsodálni: a régészeti kutatások után visszatemették a földbe, sorsáról évtizedek óta vitatkoznak a hozzáértők és illetékesek, és egyelőre nem látszik az a pillanat, ami az újbóli és végleges feltárást, bármifajta rekonstrukció korszakát hozná el a kétezer éves palota számára.
