Kevesen ismerik, még kevesebben járnak benne: az 1700-as évekbeli rác templom az V. kerület mélyén letűnt időket idéz fel. Folytatódik az E-örökség műemlékes adatbázissal kapcsolatos cikksorozatunk!
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu most sorozatot indít az E-Örökség tartalmainak bemutatására.
A napokban Budapest kevésbé ismert műemlékeiből válogatunk!
A V. kerület mélyén, Pest legrégebbi környékén csendes udvar húzódik magas kőfalak mögött. Rövid sétára a Kálvintól és a Ferenciektől igazi időkapuként nyílik a régi évszázadokra a rác templom és környezete.
A török korszak után, az 1700-as évek elején Pest és Buda ébredezni kezdett a több évtizedes harcok pusztításából. Pest volt a gyorsabb az ébredésben, hiszen a Duna és az Alföld találkozásánál települt város tökéletes helyszíne volt a kereskedelemnek, az országutak csomópontjának, a királyság mindenféle ide áramló népeinek otthonául szolgálva.
A soknemzetiségű Pesten megfért egymás mellett a magyar, a német, a szlovák, a görög, a zsidó és a rác népcsoport is. A rácok, vagyis a régi szerbek Délvidékről húzódtak fel a török korban és azt követően a békésebbé vált magyar földre, különösen a Duna mentén. Szentendre máig tárháza a régi rác hagyományoknak, de
az 1700-as években a mai Szentendrére vagy Vácra hasonlító Pesten is otthon érezték magukat a rácok.
Ehhez persze templomra is szükségük volt, ahol ortodox keresztény hitüket gyakorolhatták.
Mint az E-Örökség oldalán olvashatjuk: a pesti rác templom egyszerűbb formájában 1695–1698 között épült, szentélyéhez 1733-ban új hajót építettek, majd az 1750-es években toronnyal bővítették. A ma is látható templomot 1733-ban állították a salzburgi Mayerhoffer András tervei szerint. Karzatát és berendezését az 1838-as árvíz elpusztította, 1857-re állították helyre.
Szabadon álló, középtornyos főhomlokzatú, barokk stílusú templomról van szó: sokszög záródású szentélye keletre néz, az oldalhomlokzatokat támpillérek támasztják. Az utcánál mélyebb szinten kialakított kertet a Veres Pálné utca és a Szerb utca sarkán falazott kerítés határolja, a Szerb utcai oldalon copf díszkapu áll korinthoszi oszlopokkal. A kerítés- és a templomfalban 18–19. századi sírkövek találhatók. A Veres Pálné utca 21. szám alatti ház tűzfalához csatlakozik a földszintes, 18. századi eredetű iskola.
A templom gazdag berendezése a 18–19. századból származik.
A kétszintes neoreneszánsz ikonosztáz 1838–1845, illetve 1856–1857 között készült (Mihailo Janic és Sterio Károly). A szentélyben vörös márvány oltárasztal (1783), a pronaoszban keresztelőkút (1744) található. A hajóban lévő festmények a tabáni szerb templomból kerültek ide, 1820 körül Arsa Teodorovic festette őket.
A második világháborús sérüléseket követően a templomot 1957–1959 között Pfannl Egon restaurálta.
Ha más műemlék épületeket is megnéznél, az E-örökség oldalán található térképen kategóriánként, piktogramokkal jelölve is böngészhetsz a környék látványosságai között.
Forrás: E-Örökség
Fotó: E-Örökség, Wikipedia
