Negyvenöt év után ismét magyar űrhajós indul a világűrbe, a csillagos ég vonzó, titokzatos és félelmetes nagysága azonban ennél sokkal régebb óta foglalkoztatja hazánk kiválóságait. Bár meghódítani még nem tudták, évszázadokon át tanulmányozták nyughatatlan kíváncsisággal az égboltot. Cikkünkben a hazai csillagászat lenyomatait, a legszebb, legizgalmasabb magyar csillagvizsgálókat gyűjtöttük össze.
A magyar csillagvizsgáló-építészetet bemutató sorozatunk első részében áttekintettük a rendkívül értékes építészeti emlékeket megteremtő kibontakozást Hell Miksa csillagdáitól a főúri tornyokig. Most következzen a folytatás, lássuk a túlzás nélkül a világ élvonalába tartozó, államilag szervezett tudományos munka helyszíneit!
A modern magyar csillagászati kutatás és megfigyelés szervezőalakja egy felvidéki földbirtokos, Konkoly-Thege Miklós volt. 1861-ben megvédett berlini fizikai doktorátusa után hazatért, majd családi birtokán a felvidéki Ógyallán korszerű csillagdát rendezett be kastélya mellett. És itt nem csupán unatkozó nemesek műkedvelő hobbijáról volt szó,
az obszervatórium hamarosan Európa-szerte elismert tudományos műhellyé vált,
ahol egymásnak adták a kilincset a korszak legismertebb csillagászai, hogy a legkorszerűbb műszerekkel végezhessék vizsgálataikat. Konkoly-Thege egy sor magyar csillagvizsgáló építésében is közreműködött, így a később szintén nagyhírűvé vált kalocsai érseki csillagvizsgáló, vagy a Podmaniczky-család kiskartali csillagdája is keze nyomát viseli.
Konkoly-Thege sokoldalú természettudományos tevékenységére jellemző, hogy több mint húsz évig volt a Magyar Királyi Meteorológiai és Földdelejességi Intézet igazgatója. Ebben az időszakban szervezték meg hazánk időjárás-előrejelzési és földrengés-észlelési rendszerét, így az ógyallai csillagvizsgáló egyben meteorológiai és szeizmológiai állomásként is működött (Komárom környéke a történelmi Magyarország egyik földrengésveszélyes régiója, az 1763-as földrengés után itt folytattak le először a világon tudományos kutatást).
Konkoly-Thege nyugdíjba vonulása után a birtok egészét, benne a csillagvizsgálóval a magyar államnak adományozta. A Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Astrophysikai Observatorium egészen a trianoni békediktátumig Ógyallán működött, majd ekkor a csehszlovák hadsereg elől teljes berendezését Budapestre menekítették. Konkoly-Thege ezt már nem élte meg, 1916-ban elhunyt. Az üresen maradt csillagvizsgálót átvette és működtette – pontosabban inkább működtetgette – a csehszlovák állam, az akkori hozzáállásra jellemző, hogy 1987-ben az épületet lebontották(!), mivel
a hatóságok szerint nem volt olyan állami építőipari vállalat, ami el tudta volna végezni az amúgy nem is rossz állapotú együttes felújítását.
A tiltakozások hatására – elvégre a rendszerváltás előestéjén történt a bontás – a nagy csillagvizsgáló-torony nem került bontócsákány alá, sőt, az épületet újjáépítették. Így ma egy csillagda-rekonstrukciót láthat, aki elvetődik a Csallóközbe.
Trianont követően – ahogy oly sok más tudományterület – a magyar csillagászat is kényszerű újrakezdés elé nézett. A már említett ógyallai csillagdából átmenekített eszközökkel kezdték el a munkát. A zűrzavaros állapotokra és egyben a magyar tudósok elhivatottságára jellemző, hogy a műszerek már Budapesten voltak biztonságban, de a munkatársak még Ógyallán maradtak, hogy az utolsó adatokat kiértékeljék. A létesítmény új helyét Budapest főváros vezetése biztosította, az akkor még beépítetlen Svábhegy csúcsán, ahol 1921-ben el is kezdődött az építkezés.
Végül Klebelsberg Kunó minisztersége alatt épült ki a Csillagászati Intézet együttese, három úgynevezett kupolával (ez látható a fenti képen), valamint 1926-ban egy neobarokk főépülettel, ahol az igazgatóság, az irodák és a kutatószobák kaptak helyet.
Az együttes legnagyobb kupolájába, vagyis nyitható tetejű megfigyelőtornyába egy Európa-szerte is rendkívül komoly távcső került: még 1913-ban kezdték meg gyártását a jénai Zeiss-művekben, de a háború közbeszólt, ráadásul az állam által kifizetett hatalmas előleg is elinflálódott, illetve érvényét vesztette. Klebelsberg hosszan tartó, de végül sikeres tárgyalásokat folytatott, így a Zeiss méltányosságból az eredeti ár névértékén legyártotta a műszert, így 1926-ban beszerelték az alapító tiszteletére elnevezett Konkoly-Thege-távcsövet.
A svábhegyi csillagvizsgáló, vagyis a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet ma is működik, nyílt napjai látogatók tömegét vonzzák. De hiába, a korszerű felszerelés, a megfelelő épületek,
a mérések az évtizedek folytán az erősödő fényszennyezés miatt egyre nehezebbé váltak.
Ezért úgy döntöttek, hogy a város fényeitől távol, természetesen megfelelő magaslati helyen új kutatóközpontot építenek.
Így jött létre a Piszkéstetői Obszervatórium a Mátrában, 1960–64 között. A terveket a KÖZTI készítette, Szrogh György, a Körszálló építészének vezetésével. A korra jellemző módon az együttes kissé a sci-fi filmek világát idézi, de a kiszolgálóépületek kőburkolata a regionalista vonalba illeszkedik.
Az erősödő fényszennyezés miatt az elmúlt évtizedben két újabb csillagvizsgáló-együttes is épült hazánkban, természetesen a legkevésbé érintett területeken. A Bükk-hegység közepén, Répáshuta mellett a Bükki Nemzeti Park beruházásában létesült új csillagvizsgáló és egyben rendkívül színvonalas kiállítás (az együttes látható a címlapképen). A Somogy szívében lévő Zselic dombjai között a helyi erdészeti igazgatóság (SEFAG) beruházásában épült fel a Csillagpark, ahol
európai viszonylatban is tiszta eget kémlelhetnek a tudósok és az érdeklődő látogatók.
