Különleges diákközpont épül a Toronto Metropolitan University campusán. Egy közel 150 éves történeti házat kapcsolnak össze egy új, nyolcemeletes, tömörfa szerkezetű épülettel. A tervezők zöldteraszokkal, természetes anyagokkal és világos közösségi terekkel teremtenek barátságos környezetet a hallgatóknak. A beruházás várhatóan 2027-re készül el.
A Nadir Mohamed Centre for Student Wellbeing nevű diákközpontot a Hariri Pontarini Architects tervezte. Az új épületben egészségügyi, mentálhigiénés és tanulmányi támogató szolgáltatások kapnak helyet. Az építészek célja egy olyan közösségi tér kialakítása volt, ahol a fa, a természetes fény és a növényzet meghatározó szerepet kap.
Egy régi ház köré épül az új központ
A projekt egyik érdekessége, hogy az 1875-ben épült O’Keefe House is megmarad. Az egykori lakóház egyetemi kollégiumként is működött, most pedig az új diákközpont része lesz.
A történeti épület mellé egy nyolcemeletes, L alakú új szárny kerül, amely körülöleli a régi házat. A két épületrészt egy kétszintes, növényekkel kialakított belső tér kapcsolja össze. Így a régi és az új építészet egymás mellett jelenhet meg.
Az új szárny egyik legfontosabb eleme a mérnöki tömörfa szerkezet, amelyhez Kanadából, Québec tartományból származó fekete lucfenyőt használnak.
Az épület azonban nem kizárólag fából készül. A faszerkezeti elemek egy vasbeton maghoz kapcsolódnak, így a két építőanyag együtt biztosítja a szerkezeti rendszert.
A fa több helyen látható marad a belső terekben is. Ez nemcsak az épület megjelenését határozza meg, hanem természetesebb, melegebb hangulatot is teremt. A fa alkalmazása, a régi épület megtartása és a zöldtetők kialakítása egyaránt a környezeti terhelés csökkentését szolgálja.
Zöldteraszok és világos közösségi terek
A tervezés egyik központi gondolata a Tree of Wellbeing, vagyis a jóllét fája. A természet ihlette koncepció az épület kialakításában is megjelenik.
A földszinten egy kétszintes, világos előcsarnok fogadja majd a hallgatókat, növényfallal és látványos lépcsővel. A felsőbb szinteken tanácsadóhelyiségek, közösségi terek és kültéri pihenők lesznek.
Az építészek olyan környezetet szerettek volna létrehozni, amely nyugodt, otthonos helyet kínál a diákoknak.
Példa a fenntartható városi építészetre
A belvárosi helyszín az építkezést is megnehezíti, hiszen kevés hely áll rendelkezésre az építőanyagok tárolására. Emiatt a kivitelező Pomerleau a szomszédos egyetemi épületek tetőit is használja, a homlokzat pedig előregyártott elemekből készül.
A 2027-re tervezett diákközpont jól mutatja, hogy a modern faépítészet a sűrűn beépített városi környezetben is alkalmazható.
A torontói projekt különlegessége, hogy a történeti épület megőrzését, a korszerű faszerkezetet és a természetközeli tereket egyetlen építészeti koncepcióban kapcsolja össze.
Forrás: Toronto Metropolitan University
