A hely.hu CoHo akták című cikksorozatának záróinterjújában egy olyan példát mutatunk be, amely már nem vízió, hanem valóság. A KOHÓ® projekt a Magyarországon megvalósuló első közösségi lakóház, amely nemcsak a lakhatásról, hanem a közösségről is szól. A projekt mögött Sándor Gergely építész, az Viador Átrium alapítója áll, aki felépítette azt, amit megálmodott. Vele beszélgettünk.
Mikor és milyen élmény hatására kezdett érdeklődni a közösségi lakhatás iránt?
Egy bécsi szakmai ösztöndíj során ismertem meg Markus Zilker osztrák építészt. A közös gondolkodás alapjaiban változtatta meg a látásmódomat, általa döbbentem rá, hogy amit én addig utópiának hittem, az máshol valóság. Ők összefogtak és közösen létrehoztak egy házat, egyszerre lakóként, alkotóként és közösségként. Ez egy építkező közösség volt a szó legnemesebb értelmében.
Van egy afrikai mondás, amit gyakran idézek:
„If you want to go fast, go alone. If you want to go far, go together.”
Ez lett a KOHÓ® egyik alapeszméje. Meggyőződésem, hogy lakhatásban is meg kell teremteni a közösségi dimenziót.
A közösségi lakhatásról doktorit is kezdett, de nem fejezte be. Miért?
A kutatási fázisban, a 2010-es évek közepén azt láttam, hogy Magyarországon még nincs meg az a társadalmi, jogi és gazdasági háttér, ami lehetővé tenné a gyakorlati megvalósítást. Azt is be kellett látnom, hogy ez a modell nálunk nem adaptálható, hanem saját magunknak, a hazai körülményekhez igazítva kell ezt újra alkotni. Ami viszont könyvből nem megy, csak gyakorlattal.
Aztán egyszerűen eljött az a pont, amikor már nem akartam több tanulmányt írni a co-housingról, inkább meg akartam azt valósítani.
Nem elméletben a könyvtárban, hanem a városban. És ha egyszer tényleg megépül a KOHÓ®, akkor talán visszatérek a doktorimhoz is.
Mikor kezdett el helyszínt keresni az álomhoz?
Évek óta nyitott szemmel jártam ezen a környéken. Amikor 2021-ben megpillantottam a telket, valami azonnal összeállt. A harmadik kerületben vagyunk, relatív városközpontban, mégis élhető zöldövezetben. A telek mérete, adottságai pont ideálisak egy kisebb, de valódi közösségi lakóházhoz.
A szakirodalom szerint ez az a méret, ami már működőképes, de még megtartható az emberi lépték.
Miért épp KOHÓ®?
Ez egy háromrétegű jelentéssel bíró név. Egyrészt utalás a co-housing kifejezésre, másrészt a „kohó” szó etimológiailag kapcsolódik Budapesthez, hiszena kemence és a tűzhely képe végigkíséri a város múltját. Harmadrészt
a kohó mint olvasztótégely nagyon szépen leírja azt a folyamatot, ahogy különféle emberek együttesen hoznak létre egy működő közösséget.
Mivel ez nemcsak egy projekt, hanem egy jövőbeli embléma és modell is, védjegyként regisztráltam a nevet. Szeretném, ha a KOHÓ® fogalomként is megállná a helyét a jövő magyar városfejlesztésében.
A laikusok gyakran kommunával azonosítják a co-housingot. Jogos a párhuzam?
Érdekes módon sokáig én is azt mondtam, hogy a co-housing nem kommuna. De ma már inkább úgy válaszolok: akár az is lehet, a közösség akaratától függően. Ez egy keret, amelyben a lakók határozzák meg, mit szeretnének közösen elérni.
Nem a forma a lényeg, hanem a tartalom.
Miben más tehát a KOHÓ®, mint egy klasszikus társasház?
Három dologban: cél, érték és rend. A közösségnek céljai vannak, értékrendet alakít ki, és ehhez szabályokat hoz, amit idővel újra is írhat. Itt a lakók nemcsak elszenvedői a térnek, hanem formálói is.
Ha a közösség elhal, akkor a KOHÓ® „csak” egy jól megépített társasház marad. De ha él, akkor minden négyzetméter több lesz, mint téglák és beton.
A KOHÓ® lakói már a tervezésbe is beleszólhatnak?
Ez a projekt lényege. Egy korai, akár a tervezési szakaszt megelőzően összeálló közösség meghatározhatja, milyen közös terekre van szüksége – vendégszobára, közös konyhára, szaunára, gyerekgondozóra. Ha valakik közösen akarnak bébiszittert, akár egy szobát is kialakíthatnak erre. Az építész pedig nemcsak alkotóművész ilyenkor, hanem a közösség szolgálója is.
Műszakilag miben újít a KOHÓ®?
A lakóterek faszerkezetűek lesznek – ez önmagában radikális újítás a hazai társasházi piacon. Ez egy tanulási folyamat számunkra is: újra kellett gondolni az épület egészét az akusztikától a tűzvédelemig. Mi nem 50 évre, hanem 100 évre szeretnénk házat építen
A döntések konszenzussal születnek?
Igen, és nem is hiszem, hogy ehhez feltétlenül mediátor kell. A valódi közösség lényege, hogy az emberek megtanulnak figyelni egymásra. Nem könnyű az út, de
az a cél, hogy az egyén és a közösség egymást erősítse.
Ez a részvétel és együttműködés túllép a KOHÓ® falain is?
Igen. A cél az, hogy a KOHÓ® túlmutasson az adott telek határán, szó szerint és átvitt értelemben is. Sok nemzetközi projekt példát mutat erre: Bécsben például egy co-housing ház lakói egy közösségi klubot hoztak létre, ami zenei központtá nőtte ki magát. Vagy ott a nyitott könyvtár és közösségi hirdetőtábla is, melyek mind kapcsolódási pontok a város felé.
Egy tér, ahol mindenki számít
Interjú Babos Annamáriával, a CoHousing Budapest Egyesület alapító társelnökével
Hogyan építik fel a közösséget?
Ez egy élő kísérlet. Nincs bevált magyar modell, úgyhogy járni tanulunk. Igyekszünk mindig egy leckével előrébb lépni, de a visszacsatolás elengedhetetlen. Közösségi lakhatás nem létezik közösség nélkül, ez nemcsak ingatlanfejlesztés, hanem bizalmi együttműködés is egyben.
Miért tartja fontosnak a sokszínűséget?
Mert az élet is ilyen. Egy ház, ahol csak „egyforma” emberek laknak, ritkán működik jól. Kell, hogy legyenek különböző korú, élethelyzetű, gondolkodású emberek. Mint a gangos bérházakban régen, ahol a gyerekek, idősek, szomszédok együtt éltek, odafigyeltek egymásra.
– Mit üzen ez a projekt az ingatlanfejlesztőknek, és mit a következő generációnak?
A beszélgetésünk elején már említett bécsi barátom egyszer azt mondta:
„Mit der Natur kann man nicht verhandeln.”
Vagyis a természettel nem lehet alkudozni. A fejlesztő felelőssége nem áll meg a profittervezésnél. Az ökológiai, társadalmi és építészeti szempontok nem külön, hanem együtt értelmezendők. A következő generáció egyszerre lesz a keresleti és kínálati oldalon. Ők már nem tehetik meg, hogy csak beszélnek a dolgokról, nekik cselekedniük is kell.
Amikor belevágtam a CoHo akták cikksorozatba, még nem tudtam, hogy végül egy olyan projekt zárja majd le, amely nemcsak példát mutat, hanem utat is nyit Magyarországon. A KOHÓ® nem egy alternatív lakhatási forma – hanem válasz egy generáció kérdéseire. Gergely személyisége, elhivatottsága és szelíd határozottsága a beszélgetés minden percében érezhető volt. Nemcsak egy házat épít – hanem egy közösséget. Talán ez a legfontosabb tanulság az egész sorozatból: hogy a jövő otthonait nem csupán tervezni kell, hanem közösen kell megálmodni.
„És igen – lehet, hogy ez hosszabb út, de együtt messzebbre jutunk.”
Borítókép: Sándor Gergely, Viador Átrium, KOHÓ® projekt
Készítette: Kaiser Ákos
