Már igazi kulturális központ az elmúlt évtizedekben újjászületett Károlyi-kastély Fehérvárcsurgón.
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu sorozatot indított az E-Örökség tartalmainak bemutatására.
Ezekben a napokban Fejér vármegyébe látogatunk el!
Fehérvárcsurgó története visszarepít minket az írott történelem előtti korba, ugyanis a neolitikum időszakából származnak az első telepesek nyomai. A korai vaskor idején pedig egy jól védhető földvár is kiépült, ez a Halstatt-kultúra népéhez köthető.
A Gaja-patak völgyében az Eresztvényi erdőnek nevezett területen kilenc halomsír származik a Kr. e. 650-550 körüli időszakból: ezeket kunhalmoknak nevezik és kiemelt védettség alá tartoznak, az E-Örökség régészeti adatbázisa bővebben is ír róla.
A római korban szintén lakott volt a környék, amikor a terület még Pannonia provinciához tartozott: egy Osones nevű egykori település állt a fontos útvonalak keresztezésében, egy nagyobb és kilenc kisebb helyiségből álló villaépület maradványai is előkerültek a kutatások során. A későbbiekben Anonymus és más krónikások írásaiból lehet tudni, hogy
a környék virágzásnak indult, amikor honfoglaló őseink közül Árpád vezér törzsének szállásvidéke, táborhelye lett a környék.
A település neve 1236-ra datált adománylevéllel igazolható, amikor IV. Béla király földet adományozott Csurgó területéből egy latin telepesnek „terra Chyrgov a castro Albensi exemptam". A 13. században román stílusú katolikus templom is épült, és ez időtől fogva rögzült Csurgó neve a köztudatban – 1903-tól nevezzük a települést Fehérvárcsurgónak.
A 17. század elejéig folyamatosan lakott hely volt, az azt követő háborús időkben a lakosság száma megcsappant, a környék elnéptelenedett és csak lassan vált újra élhetővé. 1691-től a birtok tulajdonosa a Hochburg-család, amely a 18. század elején kihalt férfiágon, így a javak tovább öröklődtek többek közt az Abaúj vármegyei Perény helységet birtokadományként megkapó és e nevet felvevő Perényieknek. Vannak arra vonatkozó utalások, hogy 1786 előtt Perényi Ignácnak állt már egy kastélya a jelenlegi épület helyén.
A Perényiektől került aztán a Károlyiak tulajdonába, akik fontos szerepet játszottak Csurgó kulturális, társadalmi és gazdasági életében. Báró Perényi Imre 1834-ben elzálogosította a csurgói birtokot az egyik legrégibb, ősi főnemesi dinasztia, a Károlyi család részére, akik nem kevesebb, mint az Árpád-korig vezetik vissza családfájukat.
A jelenleg is látható kastélyt 1844 és 1854 között nagykárolyi gróf Károlyi György (1802-1877), a reformkor egyik kiemelkedő alakja és mecénása építtette E. Heinrich Koch bécsi építész tervei szerint, aki a család pesti palotájának a felújítását is végezte.
A kivitelezési munkákat egy akkor még kevésbé ismert építész, Ybl Miklós irányította.
Károlyi gróf többek között arról is nevezetes, hogy 1825-ben 40 ezer forinttal – birtokainak féléves jövedelmével – támogatta a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttét; és ezzel az MTA alapító tagja lett, Szatmár vármegye főispáni tisztsége mellett.
A ma látható kastély egyemeletes, késő klasszicista stílusú, U-alaprajzú, cour d' honneur-ös elrendezésű épület.
A nyugati oldalszárnyon a kápolna fölött torony emelkedik, aminek eredetileg volt négy fiatornya is. 1910-ben a felújítást követően eklektikus stílusjegyekkel bővült. A kastélyudvarban egykor franciakert, ma 40 hektáros, védett arborétum várja a látogatókat.
Az építtető Károlyi György sokat utazott – többek között barátjával, Széchenyi Istvánnal –, bejárta Németországot, Franciaországot, Angliát, eljutott Egyiptomba, Palesztinába, Kis-Ázsiába, így világot járt, felvilágosult ember volt. 1836-ban házasodott és a kor egyik legbefolyásosabb hölgyét és ünnepelt szépségét, Zichy Karolina (1818-1903) grófnőt vette el, akivel Olaszországot, Svájcot is beutazta. A szabadságharc bukása után csurgói birtokán élt: letartóztatták, de Haynau elengedte a fogságot, később birtokain mintagazdaságot hozott létre.
Példaértékű életet élt, támogatta a kultúrát, ő és neje is segítette a rászorulókat, például az 1838-as nagy pesti árvíz idején is,
amikor saját palotájukba fogadták be azokat, akik mindenüket elvesztették. A párnak öt gyermeke született.
Károlyi Mihály, Magyarország egykori miniszterelnöke a visszaemlékezéseiben így ír Zichy Karolináról:
„A család legerőteljesebb egyénisége apai nagyanyám, Zichy Karolina grófnő volt. Mély sebet hordott szívében, az táplálta egy életen át tartó gyűlöletét Ferenc József császár iránt. Sógorát, gróf Batthyány Lajost, az első alkotmányos magyar miniszterelnököt gyászolta, akit a császár kivégeztetett. (...) Igaz-e, hogy Karolin nagyanyám Batthyány koporsója fölött azt a híres átkot szórta a Habsburgokra? A sok sorscsapás után, amely a Habsburgokat érte, Rudolf trónörökös meyerlingi öngyilkossága és Erzsébet királyné meggyilkolása után nagyanyám zord hallgatásba burkolózott. Sokszor kértük, írja meg emlékiratait, de mindig azt felelte, hogy nem teszi, mert az igazat nem írhatja meg, hazudni pedig nem fog.”
Sógorához, Batthyány Lajos miniszterelnökhöz valóban gyengéd szálak fűzhették, mert gyermeket is szült neki. Valódi stílusikon volt a maga korában, aki megteremtette a hazai, magyaros viselet divatját az arisztokrácia körében.
A fehérvárcsurgói kastély tulajdonosa az I.világháború idején gróf nagykárolyi Károlyi József (1884-1934), Fejér vármegye főispánja, Károlyi Mihály (1875-1955) miniszterelnök féltestvére volt.
A zűrzavaros politikai időkben a legitimista nézeteket valló politikus még Madeirára is követte az utolsó, száműzött magyar királyt, IV. Károlyt,
akinek a halálos ágyánál is jelen volt.
„Nem politikai ambíciók vagy nagyravágyás vittek engem az ő útjába, hanem az őseinktől örökölt hagyományos, alkotmányos királyhűség, melyet az októberi forradalmi szellemmel szemben a hitemhez és hazámhoz való ragaszkodással együtt legdrágább kincsemként őrzök” – írta madeirai emlékeiről Károlyi József.
Felesége Margarete von Wenckheim grófnő (1892-1964) volt: két gyermekük született, egyikük Károlyi István, a csurgói birtok utolsó tulajdonosa volt a családban. A II. világháború során a bombatámadások miatt lakatlanná vált a kastély, amit 1945-ben a németek felgyújtottak. Az épületet és a birtokot végül kártalanítás nélkül államosították.
A Károlyiak egykori kastélya többek között állami nevelőotthonként működött a nyolcvanas évekig. 1994-ben a Párizsban élő Károlyi György által létrehozott Károlyi József Alapítvány egy hosszú távú együttműködési szerződést kötött a Műemlékek Állami Gondnokságával, céljuk a kastély közös felújítása és hasznosítása. Ide került a Károlyi Györggyel Párizsban barátságot ápoló Fejtő Ferenc több mint hatezer kötetes, könyvtárnyi hagyatéka.
Maga Károlyi György az utóbbi években Magyarország párizsi nagyköveteként szolgált, de az elmúlt évtizedekbeli főművének a fehérvárcsurgói kastély újraélesztését tartja.
„Egy olyasvalamit hoztunk itt létre, ami jó az országnak, és ami számunkra is érzelmileg értéket képvisel” – nyilatkozta néhány éve az ősi örökségét gondozó arisztokrata.
A Károlyi-kastély jelenleg szállodaként üzemel az Accent Hotels tagjaként, ahol a család korábbi lakóiról elnevezett lakosztályokban (pl. Karolina lakosztály vagy gróf Károlyi István egykori pihenőszobája, ami a Pista 1 nevet viseli) maximális kényelemben tudunk kikapcsolódni, de a kastély idegenvezető kíséretével továbbra is látogatható, az időpontokról érdemes előre tájékozódni.
Az E-Örökség honlap térképes keresőjének segítségével könnyedén megtaláljuk a közelben lévő felfedezhető műemlékeket, mint például a kastélyparkban a Gloriette nevű, 19. század második felében épültpavilont!
Fotók: E-Örökség, Wikipedia, Hungaricana, Accent Hotels