Rákospalota és Újpest határán áll az egykor szebb napokat látott Brunovszky-vendéglő, amit 1868 körül kezdtek építeni.
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu sorozatot indít az E-Örökség tartalmainak bemutatására.
A napokban Budapest kevésbé ismert műemlékeiből szemlézünk!
Újpest és Rákospalota határán áll az egykori Brunovszky-vendéglő.
Egykor kúriának épült, innen a kastélyszerű kinézete.
Az akkori földesúr, a fóti uradalom birtokosa gróf Károlyi István az 1810-ben telepített Palotai-erdő déli, Újpesttel határos szélén nyaralótelkeket parcellázott ki az 1860-as évek végén. Tőle a későbbi vendéglő telkét és a rajta álló házat Bossányi László, a gróf titkára, egyúttal Újpest országgyűlési képviselője vásárolta meg; ők voltak tehát az első tulajdonosai az eklektikus stílusú nyaralónak.
A Károlyiak sokat tettek Újpest fejlődéséért: gróf Károlyi István volt az, aki 1840-ben kiadta Új-Megyer község Alapító Oklevelét – a későbbi Új-Pestét. Károlyi Sándornak mint mecénásnak köszönhetően a kereskedelem és az ipar berobbant, a népesség ugrásszerűen megnövekedett, a megyeri pusztából egy virágzó település, hamarosan pedig egy iparváros nőtte ki magát.
1866-ban megindult a lóvasút a pesti Széna tér és Újpest között, a hajóállomásnak, a vasútállomásnak no meg a megyeri lóversenyeknek köszönhetően egyre nagyobb lett a forgalom.
Ezt kihasználva
a vendéglátással foglalkozó, lengyel származású Brunovszky család meglátta a lehetőséget és 1912-ben megvásárolta a stílusos nyaralóépületet.
Közülük is a vállalkozó szellemű Brunovszky József (1864-1916) jó érzékkel fogott az épület átalakításába, fejlesztésébe, így a vendéglő hamarosan a környék legfelkapottabb helye lett.
Fénykorában kellemes kerthelyiségeivel, táncparkettjével egyetemben akár 2500 vendéget is be tudott fogadni, ehhez hozzájárult kiváló elhelyezkedése is: a rákospalotai villasor közvetlen szomszédsága, valamint a vasútállomás közelsége révén is vonzotta a népes vendégsereget, akik cigányzenét hallgatva, árnyas fák lombjai alatt hűs italt kortyolgatva, fehér abroszos asztalok mellett kapcsolódtak ki a földszintes, manzárdtetős épületben.
Egész Budapest megfordult itt: világraszóló bálok és lagzik, nagy kártyapartik és mulatságok, díszvacsorák színhelye volt, polgári és közéleti személyek szórakoztak egymás mellett. Később még Rákosi Mátyás is tartott vacsorát az épületben.
A pezsgő társadalmi életről mára csak néhány korabeli fotó tud mesélni nekünk.
A háborús években népkonyhaként működött, vasárnaponként katonazene szólt a falai között. Az épületet 1952-ben államosították: a család ugyan az otthonát visszabérelhette az államtól, de maga a vendéglő elindult lefelé a lejtőn. Népkert és Brúnó Nagyvendéglő néven voltak itt további próbálkozások, de nem bizonyultak tartósnak. Egy vendéglátós dinasztia sok évtizedes tapasztalatával, rutinjával, akiknek a kisujjában van a szakma, nemigen lehet felvenni a versenyt.
Sokáig elhanyagolt állapotban volt az épület, legutóbb a 2017-es, nagy port kavart felújítás során hallhattunk róla, amikor is a helyi és műemléki védelem alatt álló legendás épület komplett tetőszerkezetét durván elbontották. A homlokzatot azóta kívülről rendbehozták, de az épület valódi újjászületése még várat magára.
Add az útvonaladhoz a kastélyt és tervezz budapesti helytörténeti sétát magadnak az E-örökség segítségével!
Fotó: E-örökség, Google
