Harry Seidler több mint fél évszázadon át formálta Ausztrália építészetét, a modernizmus szigorú, tiszta vonalait ötvözve lélekkel, játékossággal és barokkos inspirációval. Bécstől Sydney-ig ívelt pályája, lakóházaitól a felhőkarcolókig, minden munkáján átüt a Bauhaus szellemisége és a képzőművészet iránti nyitottság. Nemrég Penelope Seidlerrel, az építész feleségével készítettünk interjút, most pedig Harry Seidler életművét is bemutatjuk.
Harry Seidler neve szorosan összefonódik az ausztrál modernizmus történetével. Az osztrák származású építész már fiatalon megtapasztalta a történelem viharait, és ezek a tapasztalatok formálták világképét és építészeti stílusát.
Tanulmányai és munkái során a Bauhaus letisztultságát, a funkcionalizmust és a geometriai precizitást ötvözte az emberi lélekre és a környezetre érzékeny formákkal, így munkái nemcsak vizuálisan, hanem érzelmileg is hatnak.
Ausztrália és más városok épített környezetében máig meghatározóak az általa alkotott terek, amelyek egyszerre racionálisak és inspirálóak.
Bécstől Sydney-ig – Viharos kezdetek
Harry Seidler 1923-ban született Bécsben, zsidó családban. Fiatalon szemtanúja volt a náci hatalom felemelkedésének, ezért családjával menekülniük kellett.
Tizenhét évesen Angliába került, ahol elkezdett építészetet tanulni, ám a táborba kerülést nem úszhatta meg: ellenséges ország állampolgáraként internálták.
(Bizony, a britek is előszeretettel zártak embereket táborba a második világháború alatt, csak erről ugyanolyan mélyen hallgatnak, mint az amerikaiak, amikor a japánok internálásáról van szó, de a zárójelet ezennel bezárjuk.) Innen a Man-szigetre vitték, majd még mindig fogolyként Kanadába került, ahol próbaidőn szabadon bocsátották, így a winnipegi egyetemen tanulhatott építészetet.
Kiemelkedő eredménnyel végzett, és már ekkor erősen hatott rá a modernizmus szelleme, különösen a Bauhaus filozófiája.
Tanulmányait a Harvardon folytatta, ahol Walter Gropius és Breuer Marcell kezei alatt tanulhatta meg a funkcionalista, geometrikus építészet alapjait.
Rövid időre Alvar Aaltóval is dolgozott Bostonban, majd Breuer Marcell New York-i irodájában szerzett tapasztalatot. Ezek az élmények formálták egész életét: a funkcionalizmus és a tiszta geometria szigorú, mégis elegáns alkalmazását tartotta elsődlegesnek.
Hőseposz egy magyar építészről – A brutalista (filmkritika)
A modernista magyar emigráns építészeink előtt tisztelgő mozi Adrien Brodyval, Amerikába átvarázsolt hazai épületekkel és sok-sok magyar szóval.
Anyám tyúkja: Rose Seidler House
Míg ő az Amerikai Egyesült Államokban építette karrierjét, szülei Ausztráliába költöztek. 1948 és 1950 között Sydney északi elővárosában felépítette a Rose Seidler House-t, édesanyja számára. Ez az épület Ausztrália egyik első modernista lakóháza volt és olyan sok megrendelést hozott neki, hogy bár eredetileg nem szándékozott Ausztráliában maradni, mégis itt telepedett le.
A ház legfőbb sajátossága a nyitott alaprajz, amely összekapcsolja a nappalit, az étkezőt és a konyhát, tágas és rugalmas életteret hozva létre.
A nagy üvegfelületek átlátást biztosítanak a belső és a külső terek között, így a kert és a nappali szinte összeolvad.
Az enteriőrt minimalista, mégis kényelmes bútorok jellemzik, amelyeket élénk színek oldanak fel, tovább erősítve a modern, ugyanakkor otthonos hangulatot. Azonban, mint a legtöbb első nagyszabású munkának, ennek az épületnek is megvannak a hiányosságai.
Az építész a házzal kapcsolatban később bevallotta, hogy tervezése során alábecsülte az ausztrál nap erejét: az általa alkalmazott faszerkezet kevésbé bizonyult időtállónak, mint gondolta.
Ezért tért át későbbi épületeinél a vasbeton szerkezetekre, így édesanyja háza nemcsak első sikerként, de „tanulópénzként” is fontos állomása az életműnek. A Rose Seidler House ma múzeumként működik, és különleges helyet foglal el az ausztrál építészettörténetben.
Az ausztrál modernizmus születése
Seidler 1950-től kezdve Ausztrália egyik meghatározó építésze lett. Lakóépületei, irodaházai és középületei sorra alakították Sydney városképét.
Lakóépületei közül kiemelkedik a Glass House Roseville-ben, melyet hatalmas üvegfelületei miatt a hatóságok először nem akartak engedélyezni.
A Rose Seidler House „testvérházai” szintén fontos állomásai munkásságának: ezek a kisebb méretű modern otthonok a Bauhaus elveit követték, miközben érzékenyen illeszkedtek az ausztrál tájhoz.
A kereskedelmi és középületek terén Seidler még nagyobb léptékben formálta Sydney arculatát. A Blues Point Tower (1961) az egyik első nagyméretű lakótoronyként geometrikus formáival és üvegfelületeivel keltett feltűnést. Az 1961 és 1967 között épült Australia Square ikonikus kör alaprajzú irodaházként vált a város sziluettjének meghatározó elemévé. A hetvenes években a MLC Centre (1972–75) elegáns, fehér felhőkarcolója testesítette meg a mérnöki innováció és a modernista esztétika ötvözetét.
A nyolcvanas–kilencvenes években pedig Seidler munkái más ausztrál nagyvárosokban is nyomot hagytak.
A brisbane-i Riverside Centre (1983–86) és a perth-i QV1 torony (1988–91) a modernista forma folytonosságát mutatják az ország egész területén.
Seidler nemcsak Ausztráliában, hanem a nemzetközi színtéren is maradandót alkotott.
Hongkongban például olyan ikonikus épületek fűződnek a nevéhez, mint a Hong Kong Club, amelyekben a modernizmus letisztultságát barokkosan ívelt formákkal ötvözte.
Pályája későbbi szakaszában szülővárosába, Bécsbe is visszatért: a Hochhaus Neue Donau és a Wohnpark Neue Donau a városkép meghatározó modern lakóegyütteseivé váltak. Ezek a munkák is mutatják, hogy Seidler építészetét nem korlátozták földrajzi határok – ugyanazzal a következetességgel és nyitottsággal dolgozott Sydneyben, Hongkongban és Bécsben egyaránt.
Otthon, édes otthon – Harry és Penelope Seidler háza
1966 és 1967 között Harry és felesége, Penelope, – akivel nemrég mi is készítettünk interjút – közösen tervezték saját otthonukat Killarában. A meredek domboldalra épített ház különleges térszervezést kapott:
a bejáratot hídon keresztül lehet megközelíteni, majd szintenként lefelé bontakozik ki a nappali, a hálók és a gyerekszobák sora.
A házban minden szint szorosan kapcsolódik a természeti környezethez, és az élményt növeli a szintkülönbségek és a nyitott terek játékossága. A ház elnyerte a Royal Australian Institute of Architects Wilkinson-díját, és a modern ausztrál építészet egyik legismertebb ikonja lett. Penelope Seidler építészként és munkatársként hosszú éveken át aktívan részt vett férje projektjeiben, így a ház valóban a közös kreativitásuk gyümölcse.
Az építész, aki Ausztráliában történelmet írt
Penelope Seidlerrel építészetről, művészetről és oktatásról beszélgettünk
A rock and roll az nem egy tánc, a modernizmus meg nem egy stílus
Seidler építészete szoros kapcsolatban állt a képzőművészettel. Jó barátságot ápolt több művésszel, például a Bauhaus híres tanárával, Josef Albers-szel, vagy Victor Vasarelyvel. Sok épületébe kifejezetten műalkotásokat integrált, és rendszeresen vett részt modernista kiállításokon, ahol építészetét a kortárs művészet kontextusában mutatta be. E mellett más építészekkel is jó viszont ápolt, Breuer Marcellen és Walter Gropiuson túl barátja volt Oscar Niemeyer és Pier Luigi Nervi is. Rendíthetetlenül hitt a racionalitásban, híres mondása szerint:
„Az építészet nem ihlet kérdése, hanem racionális folyamat, amelyet figyelmesen és – remélhetőleg – szépen kell végrehajtani.”
Ugyanakkor Seidler mindig hangsúlyozta, hogy a modernizmus nem egy stílus, hanem állandó változásban lévő, folyamatosan megújuló szemlélet. Ez a szigorú, mégis nyitott és esztétikus hozzáállás a vitatott, de mindig következetes építész egyik legfőbb védjegyévé vált.
A fotóművész, akinek építész lelke volt – Lucien Hervé
Kevesebben tudják, hogy a zseniális magyar fotós hírnevét az építészeti fotózás forradalmasításának köszönheti.
Az időtálló Seidler-vízió
Harry Seidler több mint fél évszázadon keresztül formálta Ausztrália építészetét. Munkái a modernizmus tiszta, funkcionális formanyelvét képviselik, mégis – Oscar Niemeyer alkotásaihoz hasonlóan – élettel és lélekkel teliek. A lakóházaktól a felhőkarcolókig, a középületektől a magánprojektekig minden munkáján átüt a Bauhaus szellemisége és a modern művészeti hatások iránti fogékonyság, ugyanakkor Seidler különösen kedvelte a barokk építészet szerkezeti geometriáját, amelyben a jó modern építészethez hasonló alapelveket fedezett fel.
Francesco Borromini hullámzó, dinamikus formái, amelyekkel még diákként találkozott, nagy hatással voltak rá.
1969-től kezdve épületeiben gyakran alkalmazott egymásnak feszülő negyedköríveket, a nyolcvanas évektől pedig egyre szembetűnőbbé váltak a játékos, barokkos ívek, például a Hong Kong Club épületében vagy a Hannes House terveiben.
Ezek az életteli, organikus formák bizonyítják, hogy Seidler a modernizmust nem rideg, hanem inspiráló és emberközeli irányzatként értelmezte.
2006-ban hunyt el Killarában, de öröksége ma is él: épületei továbbra is inspirálják az építészeket és a közönséget egyaránt.
Felesége, Penelope Seidler aktívan őrzi és ápolja életművét, miközben újra és újra felhívja a figyelmet arra, hogy férje munkássága mennyire meghatározó volt az ausztrál modernizmus történetében.
Seidler pályája bizonyítja, hogy a modernizmus nem szükségszerűen rideg vagy személytelen: az ő alkotásai élettel teliek, emberközeliek és inspirálóak. Munkái révén az európai gyökerű modern építészet Ausztrália távoli földrészén is képes volt maradandó, gazdag és élő kultúrát teremteni.
