Magyar Állami Földtani Intézet, Iparművészeti Múzeum, kecskeméti városháza, pozsonyi Kék-templom, Postatakarékpénztár – ezek Lecher Ödön legismertebb alkotásai. Most nézzünk néhány kevéssé ismert épületet a magyar szecesszió mesterétől!
Rövidesen itt a Lechner-film bemutatója. Ennek apropóján a következő hetekben különböző perspektívákból nézünk rá a mester életművére. Először azokat az épületeket vettük sorba, amelyek ha Lechner Ödönön múlt volna, ma színesítenék az országot, de terveik fiókban maradtak. Most lássuk néhány olyat, amelyek megvalósultak, mégsem sokat emlegetjük őket.
Kecskemét város pesti bérháza
Lechner Ödön és Kecskemét kapcsolata már jóval a nevezetes városháza építése előtt kialakult. Az ügyes városatyák 1874-ben döntöttek úgy, hogy a régóta a város birtokában álló pesti belvárosi telekre bérházat építenek, aminek bevételei szépen gyarapíthatják majd az alföldi város kasszáját. A munkával a fiatal, tehetséges építészt, Lechner Ödönt bízták meg, aki első ránézésre teljesen hagyományos, ugyanakkor rendkívül ízléses, igényes épületet alkotott. A sarokrizalit fülkéibe a korszellemnek megfelelően mitológiai alakokat tervezett. Ám ekkor az erős nemzettudatú városatyák közbeléptek, és
előírták, hogy a görög istenek helyett magyar vezéreket akarnak látni a homlokzaton.
Így a neoreneszánsz fülkékbe a város életében meghatározó alakok kerültek: az első emeleten Hunyadi János, Árpád, Töhötöm, Koháry István (a város jelentős 17-18. századi földesura), a másodikon Hunyadi Mátyás, Lehel (Lél), Örs, Katona József, míg a harmadikon I. Rákóczi György, Ond, Szabolcs és Huba vezérek láthatók.
Szeged, Milkó-palota
A magyar városépítészet talán legjelentősebb alkotása Szeged 1879-es árvíz utáni újjáépítése. Ebben oroszlánrészt vállalt Lechner Lajos, a korszak legjelentősebb mérnöke, várostervezője, aki Budapest körutas-sugárutas városszerkezetét is megalkotta. Így mondhatjuk, hogy a két – egyébként csak névrokon – Lechner alapvetően befolyásolta Szeged ma ismert arculatát. A városháza újjáépítési pályázatát ugyanis a Lechner Ödön-Pártos Gyula páros nyerte, az ő terveik alapján épült fel a ma ismert egyedi formavilágú neobarokk épület.
A nagyszabású munka más megbízásokat is eredményezett a lázasan újjáépülő városban, a Tisza-parton ekkor kialakuló palotasor egyik leghangsúlyosabb telkére érkezett a felkérés Milkó Izidor földbirtokos, jogász, szabadkai zsidó hitközségi elnöktől. Az épület hagyományos, zárt udvaros bérpalota, ahol a tulajdonos és családtagjai lakásai is helyet kaptak. Formavilágát, a homlokzati díszeket és különösen a tetőt tekintve azonban már teljesen egyedi, bár Lechner itt még kereste a saját útját. Az ihletadó a francia reneszánsz volt, ahogy az ugyanekkor készült budapesti Drechsler-palota (Balettintézet) esetében is.
Budapest, Mádl-bérház
Lechner Ödön és méltatlanul elfeledett cégtársa, Pártos Gyula egyik első munkája egy bérház volt, amint Mádl Béla számára építettek a mai Bajcsy-Zsilinszky úton. A háromemeletes, hagyományos zártudvaros bérházat két dolog tette, illetve teszi különlegessé: a harmadik emelet széles, úgynevezett Palladio-motívumos ablakai, valamint a mára sajnos elpusztult, illetve elfedett sgrafitto-technikával készült díszítés. Ennek hiányában a ház meglehetősen szürke,
a nagy építész és persze a városkép miatt is érdemes lenne ezt rekonstruálni.
Mozsgó, Biedermann-kastély
A Szigetvárhoz közeli (1950-ig Somogy, ma Baranya vármegyéhez tartozó) falu hagyományosan Batthyány-birtok volt, de 1850-ben kölcsönök törlesztéseként a bécsi-pécsi bankárcsaládhoz.
A család hatalmas fejlesztéseket hajtott végre és hasonlóan nagyszabású jótékonysági munkát végzett, aminek többek között a közeli Szentegát kastélya, Szigetvár kórháza, tűzoltósága vagy a pécsi szegényház lett az eredménye.
A birtokszerző Biedermann Simon fia, Ottó 1896-ban fogott hozzá a nagyszabású kastélyépítési munkához, a régi Batthyány-kúria felhasználásával. A tervezéssel megbízott Lechner egy viszonylag konzervatív, ugyanakkor impozáns és lakályos rezidenciát hozott létre. Az épület részletformáit tekintve a kecskeméti városháza hátsó homlokzataira, valamint egy másik kevéssé ismert műre, a szekszárdi „Szegzárd szállodára” hasonlít.
Az épület 1917-ben (az akkor zajló világháborútól teljesen függetlenül) leégett, elektromos zárlat miatt.
Szerencsére a Lechner-tanítvány Sándy Gyula tervei szerint azonnal újjáépítette a család a kedvelt kastélyt,
persze kisebb változtatásokkal, az oromzatok és a vakolatdíszek nem épültek újjá. Az épületben hátrányos helyzetű, fogyatékos gyermeket gondozó intézmény működik, emiatt nem látogatható.
Viszont a gyermekotthon lehetőségeihez képest nagyon jó gazdája a kastélynak, rendszeresen végeznek kisebb-nagyobb felújításokat, a hatalmas parkot is karbantartják. Sajnos ez a több évtizedes használat átalakításokkal is járt, az egyik szárnyra emeletet építettek, és pavilonok is vannak a területen. De mindezek ellenére a kastélyt használják és a nemes cél sem idegen az építtető család jótékony tevékenységétől.
