2023-ban az Év tájépítésze és különdíjasa is közönségdíjasa is Takács Edvárd lett. A Balaton-felvidéken élő, ötgyermekes táj- és kertépítész mérnök – aki grafikai tehetségét is kamatoztatja munkájában – az épített és a természeti környezet harmóniáját teljesen egyedi módon, a fűzfaépítészet hazai meghonosításával teremti meg. A különleges szerkezeteket akár mi magunk is elkészíthetjük, de hogy pontosan miként is zajlik egy fűzkupola, -labirintus vagy -hal megépítése, arról őt magát kérdeztük.
Fűzépítményeket készíteni az építészet, a tájépítészet és a tájművészet egy közös terepe. Pontosan kik foglalkoznak hazánkban fűzépítészettel?
A fűzépítmények megépítéséhez nem szükséges különleges szakmai ismeret. Szeretünk kalákában építeni, és a munka során megannyi laikussal, például iskolák, óvodák szülői munkaközösségével, gyerekekkel, érdeklődő apukákkal és anyukákkal dolgozunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy
bárki tud közvetlenül kapcsolódni a fűzépítészethez,
ez különösen jó benne. Nyilván, aki növényekkel dolgozik, az jobban ismeri a fűz természetét, esetleg kevesebbet kérdez. De bárkivel építünk is, ha tisztázzuk az alapokat és az illető részt vesz egy kalákán, később maga is képes lesz fűzépítmények kialakítására.
Melyek ezek az alapok?
Tudni kell például, hogy milyen az építésre alkalmas fűz vagy hogy milyen munkafázisok követik egymást. Mindenképpen kellően napos helyet válasszunk, ahol a fűz elég fényt kap majd a fejlődéshez. Ezután legalább 60 centiméter mély gödröket ásunk, ezekbe tesszük a változó hosszúságú vesszőkből készült fűzkötegeket, majd tápanyagdús földdel beiszapoljuk. Telepítés után a fűz földben lévő része érzékeli a nedves közeget, gyökereket ereszt, a fenti része pedig új hajtásokat hoz – így lesz élő az építmény. Nem bonyolult a folyamat, ezért is bátorítjuk az érdeklődőket: aki szeretné, megcsinálhatja a maga fűzépítményét. Sokan megfogadták a biztatásunkat, ami nekem nagy öröm, mert
mindenki a saját gondolatvilágát, kézügyességét rakja egy építménybe.
Számos új ötletet leshetünk el így egymástól.
A kalákamunka során talán többről is tanulhat az ember, mint a fűzről vagy az építészetről.
Így van, kifejezetten nagy értéknek látom a közös építéseket. Ezek általában jó hangulatú alkalmak, amik összefűzik a közösség tagjait, mert kicsi gyerekektől idősekig bárki eljöhet, ráadásul tanulhatunk is egymástól.
Sok gyerek ilyenkor szembesül vele, hogy mennyi munkával jár egy növényt elültetni
vagy hogy mekkora fáradság kiásni a mély gödröt. Később a fenntartásról is tanulhatnak, hiszen a növény kitartó gondozást igényel. Mi magunk is jó példát mutathatunk nekik, ha közösen gondozzuk az élő építményt.
Minden fűzépítmény élő?
Szerencsés esetben igen. Például egy pici kupolánál, ha az egymással szemben álló vesszőkötegek mind gyökerezni tudnak, kizöldül a kupola teteje is. Ha óriási kupolát szeretnénk, akkor azonban elképzelhető, hogy a boltívek kialakítása érdekében olyan vesszőket is beépítünk, amelyek nem érintkeznek a talajjal – ezek lesznek a tartószerkezeti, holt vesszők. Ezek szerkezeti elemek. Bár stabilizálnak egy ideig, hosszú távon nem válnak az építmény előnyére, mert idővel elkorhadnak. Emellett nem is elég rugalmasak, nem feltétlenül bírják a szelet vagy a téli hóterhet. A cél, hogy élő, gyökerekkel rendelkező ágak legyenek az építményben.
Mennyi idő, míg gyökeresedik, kizöldül egy ilyen építmény?
A fűzvessző igazi túlélő, szinte azonnal gyökeresedni kezd. Már a telepítés évében, akár egy-két hónap múltán teljes árnyékot adhat. Nem szükséges éveket várni, mint egy hársfánál vagy egyéb árnyékolási céllal ültetett díszfánál, ez is nagy előnye.
És mennyi ideig állhat egy ilyen?
Mivel a fűz puhafa, ápolástól függően tíz évet mondanék. Ugyanakkor a szombathelyi játszóteret például 2003-ban építettük, és néhány eleme még megvan, remekül működik. Az eredeti labirintus ugyanakkor már átalakult, legalábbis részben, mert a gyerekek helyenként új átjárókat létesítettek maguknak, illetve a szél és a madarak odahordták a környező fák magjait, és ezek kihajtottak a fűz mellett.
Tehát a játszótér mára egy biodiverz élő sövény lett, de így van ez jól.
Azok az építményeink, amelyek már nem állnak, vagy elszáradtak, vagy fává alakultak – amiről viszont gondoskodnak, 10-20 évet kiszolgál. Azt szoktuk javasolni, hogy ha megszereti a közösség az építményt, és szeretné megtartani a formát, akkor a kötegek külső oldalára ültessenek mezei juhart, gyertyánt, kőrisfát. Így a szerkezet átalakítható, fűz helyett kőris lesz a kupola anyaga, és tovább élhet az építmény.
Ön mikor találkozott először fűzépülettel?
Az ötletet a 2000-es évek végén egy német szakkönyvben láttam, mikor tájépítészként dolgoztam a Pagony Táj- és kertépítész Irodánál. Többünknek megtetszett a technika, alig vártuk a tavaszt, hogy kipróbálhassuk.
Magyarországon mi csináltuk az elsőket.
Az első közösségi építés Szombathelyen volt, egy játszóteret alakítottunk ki labirintussal, padfülkékkel, kapukkal. Azóta már több mint 130 fűzépítményt tudhatunk magunk mögött, úgyhogy kipróbáltunk nagyon sok mindent.
Mi minden épülhet fűzből?
A fűz felhasználása igen sokrétű. Régen például épületek paticsolt oldalfalába, kerti építményekbe, de használati tárgyakba is beledolgozták, méhkaptárak, kosarak, székek készültek fűzből. Dekorációs haszna is van, mint azt kerítéseknél vagy szobroknál láthatjuk.
Mára méltatlanul háttérbe szorult a növény, de csak rajtunk áll, hogy újra felfedezzük. Hiszem, hogy nem véletlenül ajánlotta fel együttműködését: érdemes lenne élnünk vele.
Ráadásul nemcsak otthon, de mérnökbiológiai építések során, például az autópályák eróziós oldalfalainál vagy patakmedreknek a vízmosásos oldalfalainál is használható. Nála előnyösebb zöld építőanyagot nem nagyon találni. Élő fűzépítményként padfülke, árnyékoló homokozó és színpad fölé, lugas, szakrális jelkép, kerítés, támfal, partvéd, kupola, labirintus, térhatároló apácarács fonat, élő kerti fotel és még megannyi más készülhet belőle.
Honnan szerezhetünk alapanyagot az építéshez?
Szerte a Kárpát-medencében találunk füzeket, vízparttól egészen a hegyekig, és kisebb mennyiségeket megszedhetünk a határban. Mivel pionír növényről van szó, napos helyen kell keresnünk, nem az erdő mélyén. Az időszakos vízborítást jól tűri, de nem vízi növény, tehát
olyan helyen próbáljuk gyűjteni, ahol nyílt társulások vannak:
vízpartok, patakpartok, legelők vagy erdők széle mind alkalmas lehet. Sokszor az elektromos vezetékek alatti, rendszeresen tőre vágott bozóttársulásokban is találunk megfelelő anyagot.
Milyen fajtát keressünk?
Építéshez az ideális a hosszú, vékony, jól hajló fűz, amiből nagy tömegben tudunk gyűjteni. Például a fehér fűz egy roppanósan törő fűzfajta, a cinege fűz pedig vékonyabb ágú – egyik sem megfelelő az építéshez. A szomorúfűz, amelyet mindenki ismer a vízpartokról, szintén nem alkalmas, mert nem tudja magát megtartani. Építési célra a kosárfonó fűzek a legjobbak. Egykor sok ilyen bokrot szaporítottak a települések határában, hogy legyen miből fonni, ilyen elhagyott telepeket is felkereshetünk. Akárhol is gyűjtünk, próbáljunk ki egy-egy vesszőt, hogy elágazásnál finoman meghajlítva vajon roppanósan törnek-e. Ha igen, akkor az a növény kevésbé alkalmas, talán csak nagy kötegben, enyhe ívben tudunk vele építkezni.
Mennyi időt bír ki a fűz a levegőn, ha szedés után nem ássuk rögtön a földbe?
Ahogy mondtam, a fűz egy nagy túlélő, és ez ebben is látszik: akár hónapokat is képes vermelve állni, kivárni az ültetést. Mi jellemzően kora tavasszal, akár januárban megszedjük a vesszőket, még a vegetáció intenzív beindulta előtt. Utána árnyékos, nedves helyen letakarva hagyjuk vagy vízbe helyezzük beépítésig.
Az kiderült, hogy építeni könnyű. Az építmények megtervezése sem igényel szaktudást?
Nem, de a próbálgatást, makettezést jó szívvel ajánlom.
A legjobb asztali makettező anyag a cirok,
mert az a fűzhöz hasonlóan viselkedik, csak arányaiban nagyjából huszonötször kisebb. Amit cirokból fel tudunk építeni, azt valószínűleg fűzből is. Azért is van erre szükség, pláne, ha még nem vagyunk igazán gyakorlottak, mert a makettezés során kiderül, hogy a növény nem feltétlenül hajlik úgy, ahogyan mi szeretnénk, vagy ahogy a papíron a vonalat meghúztuk. Érdemes arra is figyelni, hogy kerüljük a sok csomópontot, ahol nehéz a szép rögzítés.
Vannak a tervezésnek alapszabályai?
Az egyik alapszabály az, hogy kupolák építésénél egymással szembe boltozódó kötegek kerüljenek a szerkezetbe, mert így stabilizálhatjuk az építményt. Emellett ismerni kell a területet, ahová a fűzet telepítjük: mindenképpen elég napos helyre kell kerülnie a növénynek ahhoz, hogy jól érezze magát. Figyelni kell arra is, hogy elég mélyre tudjanak kerülni a kötegek és tudják támasztani egymást. Ha ezek a feltételek adottak, makettezzünk, és meglátjuk, mi működik! Ezeken túl figyeljünk a használhatóságra. Például labirintusnál hagyjunk elég helyet a közlekedésre, legyen biztonságos. Aztán gondoljunk a karbantartásra is, legyen jól megközelíthető a kupola magas pontja is. Ha pedig szobor készül, akkor figyeljünk, hogy az tartsa meg a formáját a növekedés során is.
Egy év leforgása alatt a természet változásával hogyan változik egy fűzépítmény?
A gyökeresedés után nagy zöld bunkivá tud válni egy szabályosan megépített kupola is.
Azt sosem tudjuk pontosan kiszámolni, hogyan viselkedik majd a fűz az adott helyszínen.
Arra számíthatunk, hogy az első évben locsolni kell a növényt, mert még nem elég erős a gyökérzete. A későbbiekben csak aszályos években kell öntözni, hasonlóan a gyümölcsfákhoz, kerti dísznövényekhez. Emellett, a burjánzó növényt rendszeresen nyírni kell, vagy az új ágakat belefonni a szerkezetbe, akár évente kétszer-háromszor is. Ha ezt nem tesszük meg, elveszítheti formáját, fává alakulhat vagy idő előtt elöregedhet.
Van, aki tápoldatokat is rendszeresen ad a növényeinek. A fűzzel nincs ilyen feladat?
Alapvetően nem igényli a fűz az extra tápoldatozást, de mint minden növény, meghálálja, ha az ültetőgödrébe tápanyagot teszünk. Mi szerves tápanyagot, komposztos talajt és egy magas huminsav tartalmú szerves trágyát, illetve alginitet használunk, ami egy agyagszármazék. Ennyi elegendő szokott lenni, de ha később úgy látjuk, sárgulnak a levelek, szükséges a tápanyag utánpótlás, ilyenkor a lombtrágyát szoktuk javasolni.
Milyen kártevői vannak a fűzépítményeknek?
Például a tetvek, amik sokszor a gyenge hajtásokat szívogatják. Alapvetően nem veszélyesek, de ha sok van belőlük, érdemes ellenük védekezni.
A legnagyobb gondot a vesszők belsejében dolgozó különböző szúródarazsak férgei, lárvái okozzák,
amik roncsolják a vesszők szerkezetét vagy el is pusztítják azokat. Van, amikor csak a kéreg alatt rágnak, és akkor esztétikai hibákat ejtenek, de van, amikor a belsejét szétrágva a szállítószöveteket teszik tönkre. Ilyen esetben sajnos rovarölő szerekhez kell nyúlni. Ugyanakkor többször találkoztunk madárfészekkel a fűzkupolánkon, ez nagy öröm és nagy segítség a kártevők elleni védekezésben. Sajnos néha az ember is „kártevő”, például a damilos fűkaszával bele-belevág az építménybe, mikor a gyepet kurtítaná körülötte. Viszont ha vigyázunk az épületre, és jól gondozzuk, sok örömet adhat.
