Kastélyok, polgárházak, szolgálati lakások és mára eltűnt épületek is őrzik az aradi vértanúk történetének egy-egy darabját.
Szende András az Architextúra cikkében az aradi vértanúk egykori otthonain keresztül idézi fel történetüket, kastélyoktól és polgárházaktól kezdve, az eltűnt épületekig.
Batthyány Lajos életének egyik fontos helyszíne az ikervári kastély volt. Feleségével, Zichy Antóniával itt alakították ki családi otthonukat, aminek folyamatában a pályája elején járó Ybl Miklós is részt vett.
A szabadságharc bukása után Batthyány vagyonát elkobozták, családjának pedig a kastélyt is el kellett hagynia.
Török Ignác egészen más környezetből indult. Édesapja a gödöllői Grassalkovich-uradalomban dolgozott, így a család szolgálati lakásban élt. Szende András cikke szerint a kutatások arra utalnak, hogy Ignác születésekor a kastély közelében álló kasznárház lehetett az otthonuk.
Knézich Károly Egerben egy polgárházban élt feleségével, ám az épület nem maradt fenn. 1975-ben, a kórház bővítése miatt lebontották. Damjanich János egykori aradi otthona viszont ma is áll. A visszafogott barokk ház falán tábla őrzi egykori lakójának emlékét.
Nem mindegyik vértanú otthona élte túl az elmúlt másfél évszázadot. Lázár Vilmos nagybecskereki, Schweidel József zombori és Aulich Lajos pozsonyi szülőhelye mára eltűnt vagy nem állapítható meg pontosan. Más helyszínek viszont emlékhellyé váltak, mint Lahner György egykori szülőházának helye, ahova már a 19. század végén emlékoszlopot emeltek.
Különleges helyszín Leiningen-Westerburg Károly németországi otthona is. Ilbenstadtban egy egykori premontrei kolostorból kialakított kastélyban született, az épületegyüttes pedig ma is őrzi emlékét.
Vécsey Károly gyermekkorának egyik fontos helyszíne Solt volt. Nagybátyja klasszicista kúriájában nevelkedett, ahol forrás szerint magyarul is megtanult. Az épület ma is áll, falai között jelenleg könyvtár működik.
Szende András összeállítása különleges építészeti térképet rajzol a vértanúk életéről. Van, ahol ma is állnak az egykori falak, máshol már csak egy emléktábla vagy egy régi fénykép mesél róluk. Mégis, ezek által mi is közelebb kerülhetünk az aradi hősökhöz.
