Az épületek nem csupán a városképet formálják: hatással lehetnek a hangulatunkra, a stressz-szintünkre és arra is, mennyire érezzük otthon magunkat egy adott helyen. Nagy-Britanniában most 1,5 millió fontos kutatási program indul ennek tudományos vizsgálatára. Az építészet és a pszichológia kapcsolatával világszerte egyre többen foglalkoznak, és Magyarországon is több egyetemen oktatják már a környezetpszichológiát.
Vajon miért érezzük jól magunkat egy hangulatos történelmi utcában, miközben egy másik, egyhangú épületekkel szegélyezett városi térből legszívesebben minél gyorsabban távoznánk? Miért szeretünk bizonyos tereken időzni, míg másokat inkább elkerülünk? És ami az építészet szempontjából különösen fontos: mennyiben határozza meg mindezt maga az épített környezet?
Ezekre a kérdésekre is választ keres a brit Heatherwick Studio alapítójának, Thomas Heatherwicknek a Humanise kezdeményezéséhez kapcsolódó új, 1,5 millió fontos kutatási program.
Tudományos alapokra helyeznék az emberközpontú építészetet
A Delivering Humanised Places (Emberközpontú helyek megvalósítása) elnevezésű programot a Humanise, a Glasgow-i Egyetem és a brit kutatásfinanszírozó szervezet, a UK Research and Innovation (UKRI) együttműködésében indították el.
A brit kormány által, a UKRI programján keresztül finanszírozott kutatás 2028 márciusáig tart, szakmai vezetője Rebecca Madgin professzor, a Glasgow-i Egyetem városkutatója.
A cél annak feltárása, hogy az épületek formái, homlokzatai, anyaghasználata és vizuális megjelenése milyen kapcsolatban áll az emberek egészségével, jóllétével és közösséghez tartozásának érzésével.
A kutatók a meglévő tudományos eredmények elemzését idegtudományi megközelítésekkel, közösségi részvétellel és gyakorlati városfejlesztési tapasztalatokkal kapcsolják össze. Arra is választ keresnek, hogy a kellemesebb, emberibb épített környezetnek milyen társadalmi és gazdasági előnyei lehetnek.
A kutatási eredményeket konkrét városrehabilitációs és ingatlanfejlesztési projektekben is alkalmaznák, valamint ajánlásokat készítenének városvezetők és fejlesztők számára.
Az időzítés sem véletlen: Nagy-Britanniában nagyszabású lakásépítési és újváros-fejlesztési programokat terveznek, amelyek hosszú évtizedekre meghatározhatják az ország épített környezetét.
Harc az unalmas épületek ellen
Thomas Heatherwick 2023-ban indította el a Humanise kezdeményezést, amelynek egyik központi gondolata, hogy az építészet túlságosan sokáig kizárólag a funkcionalitásra, a gazdaságosságra és a műszaki teljesítményre összpontosított, miközben háttérbe szorult az épületek érzelmi hatása.
A tervező a blandemic kifejezéssel írja le az egyhangú, jellegtelen épületek világszerte tapasztalható elterjedését.
Álláspontja szerint az épületek homlokzata nemcsak a tulajdonosoké vagy a bennük dolgozóké: a közterületek használói naponta találkoznak velük, így az egész városi közösség életminőségét befolyásolhatják.
A Humanise megbízásából készült brit felmérésben a válaszadók 76 százaléka vélte úgy, hogy az épületek megjelenése hatással van a mentális egészségre, 69 százalékuk pedig támogatná, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak az utcán elhaladók számára is kellemes épületekre.
Ezek a számok természetesen a lakosság véleményét tükrözik, nem pedig az egyes építészeti megoldások tudományosan bizonyított egészségügyi hatását. Az új kutatás éppen abban jelent előrelépést, hogy a szubjektív tapasztalatok mögötti összefüggéseket mérhető eredményekkel kívánja alátámasztani.
Az építészetpszichológia világszerte egyre fontosabb
Az épített környezet és az emberi viselkedés kapcsolatának tudományos vizsgálata nem új keletű. A környezetpszichológia már a 20. század második felében önálló kutatási területként jelent meg, az elmúlt évtizedekben azonban egyre szorosabb kapcsolatba került az építészettel, a várostervezéssel és az idegtudománnyal.
Az építészetpszichológia és a hozzá kapcsolódó neuroépítészet (neuroarchitecture) többek között azt vizsgálja, miként reagál az emberi agy és szervezet a különböző térbeli környezetekre.
A kutatók olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint a természetes fény, a zaj, a térarányok, a vizuális összetettség vagy a zöldfelületek hatása a figyelemre, a stresszre és a közérzetre.
A fejlődést a mérési technológiák is segítik. A szemmozgáskövetés, a különböző élettani mutatók vizsgálata és a virtuális valóság alkalmazása lehetővé teszi, hogy az épített környezetre adott reakciókat ne csupán kérdőívekkel mérjék.
A tudományterület nemzetközi erősödését jelzi például az amerikai Academy of Neuroscience for Architecture tevékenysége, amely az idegtudomány és az építészeti tervezés közötti kapcsolatot kutatja.
Az építészetpszichológia tehát nem valamiféle új esztétikai divat, hanem tudományos alapokra épülő, folyamatosan fejlődő szakterület.
Magyarországon is oktatják az építészet pszichológiai vonatkozásait
Magyarországon a környezetpszichológia meghonosításában és tudományos intézményrendszerének kialakításában Dúll Andrea környezetpszichológusnak, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánjának volt meghatározó szerepe.
A kutató munkássága az ember és a fizikai környezet kapcsolatára, különösen a helyekhez való kötődésre, a térhasználatra, valamint az épített környezet pszichológiai hatásaira irányul.
A témával ma már több magyar felsőoktatási intézményben is foglalkoznak:
- Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE): a Pedagógiai és Pszichológiai Karon négy féléves ember–környezet tranzakció szakpszichológiai továbbképzést hirdettek meg a 2026/2027-es tanévre. A képzés a környezetpszichológiai ismeretek gyakorlati alkalmazására, többek között az építészeti és városi környezetek vizsgálatára készít fel.
- Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME): a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar hivatalos tantárgyi kínálatában a Környezetpszichológia önálló, tárgyként szerepel.
- Pécsi Tudományegyetem (PTE): a Műszaki és Informatikai Kar építészképzésében is megjelent a környezetpszichológia. Az építőművész mesterképzés dokumentált tantervében külön építészetelméleti tárgyként szerepel, és a karon az építészeti tér pszichológiai értelmezése önálló kutatási témaként is jelen van.
A magyarországi oktatás egyik fontos sajátossága, hogy a pszichológiai és az építészeti szakmai tudás összekapcsolására törekszik. A tervezők így nemcsak azt vizsgálhatják, hogy egy tér műszakilag és funkcionálisan megfelelő-e, hanem azt is, hogyan érzékelik, használják és élik meg az ott tartózkodó emberek.
A jó építészet nem csupán látvány kérdése
Az építészetpszichológia egyik legfontosabb felismerése, hogy az épített környezet minősége nem merül ki abban, szépnek vagy csúnyának tartunk-e egy épületet.
Egy iskola kialakítása befolyásolhatja a tanulók koncentrációját és közösségi kapcsolatait, egy kórház térszervezése a betegek komfortérzetét, egy városi köztér pedig azt, hogy az emberek szívesen tartózkodnak-e ott.
Az egyes hatások ugyanakkor nem függetleníthetők a használók életkorától, kulturális hátterétől, személyes tapasztalataitól vagy az adott hely társadalmi környezetétől. Nincs tehát mindenki számára egyformán ideális építészeti megoldás.
A brit kutatás jelentősége éppen abban áll, hogy az eddig sokszor nehezen megragadható építészeti minőséget a társadalmi és egészségügyi hatások oldaláról is megpróbálja értelmezni.
Mindez a magyar városfejlesztés szempontjából is fontos kérdéseket vet fel. Egy új lakónegyed, középület vagy városi tér értékét ugyanis nem feltétlenül lehet kizárólag az építési költséggel, a hasznos négyzetméterekkel vagy az energetikai teljesítménnyel kifejezni.
Az igazán jó építészet nemcsak helyet biztosít az életünkhöz, hanem jobbá is teheti azt.
