Egy tudományos igénnyel működő állatkert létesítése már a Reformkorban felmerült, azonban a szabadságharc és az önkényuralom elodázta a megnyitást. Az alapításban élen járt a neves zoológus-botanikus-mérnök-szabadságharcos, Xantus János, aki az intézmény első igazgatója lett. A Pesti Állatkert - nevével ellentétben - már a kezdetektől feladatának tekintette a növények gyűjtését és bemutatását is, ez azonban mindig kissé háttérbe szorult a zoológia mögött. Az új bemutatóhelyet a Városligetből szakították ki (nem túl szerencsés módon), a szükséges átalakítások után megnyílt az intézmény, amely első ábrázolásai mutatják, hogy a mainál jóval szellősebb, valóban parkszerű környezetben álltak a pavilonok.

A Bagolyvár: az Állatkert legrégebbi fennmaradt épülete

Az Állatkert legrégibb, máig fennmaradt épülete a Bagolyvár, amit Heinrich Koch (a pesti Károlyi-palota építésze) és Szkalniczky Antal, Ybl jóbarátja tervezett. Az azóta áthelyezett, de eredeti formáját őrző különleges építmény azért mutatja a várrom formát, mert úgy gondolták, hogy a baglyok szívesen tanyáznak romok között. Ez már mutatja az Állatkert később kibontakozott építészeti koncepcióját, ami világszerte egyedülállóvá teszi az intézményt: az állatok származási helyét idéző épületeket, ami egy "építészeti világskanzent" eredményezett.

A szükséges parkosítást és a ma is látható tavat Pecz Ármin pesti főkertész (Pecz Samu építész édesapja) tervezte. Az új kert állatállománya meglepően gazdag volt, darvak, papagájok, majmok, medvék mellett egy külön "kenguruh-rét" is létesült. Erzsébet királyné egy "foltos nyakorjánt", vagyis zsiráfot is adományozott a schönbrunni állatkertből. A korai épületek még könnyed pavilonok voltak, a későbbiekben egyre több és egyre nagyobb és állandó jellegű épület létesült. Az Állatkertben mindig is a magyar építészet legjobbjai dolgoztak, a ma már nem látható Oroszlánházat Hauszmann Alajos tervezte. Ekkor indult az a folyamat, hogy az eredetileg parkos-szellős területre egyre több épület került. Ez a zsúfoltság az egyébként világszínvonalú építészeti együttes értékét kissé csökkenti.

Az állatkert főbejárata már a kezdetektől a mai helyén volt, azonban maga a kapuépületet többször lebontották. 1890-ben épült egy jelentősebb, neoreneszánsz bejárati épület Gerster Kálmán tervei szerint, de hamarosan szűknek bizonyolult, ezért 1909 és 1912 között elkészült a ma is látható főkapu Neuschloss Kornél tervei szerint. Ekkor már kifejezett elvárás volt, hogy a kapu utaljon a funkcióra, így a bejárati ívet elefántszobrok tartják, míg a kupola alatt jegesmedvék láthatók, az alattuk lévő mozaik pedig dús őserdőt ábrázol.

Kós Károly és Zrumeczky Dezső átformálja az Állatkertet

Az Állatkertet szinte azonnal szívükbe zárták a pestiek, az egyik legkedveltebb hétvégi programmá vált a látogatása. Sokatmondó, hogy mikor az 1896-os milleniumi kiállítás idején sok szempontból ellehetlenült a Városliget használata, a Főváros kérésére az állam ingyenessé tette az Állatkert látogatását a budapesti lakosoknak, így kárpótolva őket. Az intézmény (építészeti) fénykora az ezt követő időszakra, a huszadik század első évtizedére esik: a Főváros 1907-ben vette át az intézményt, ekkor nagyszabású fejlesztési program indult, a második átadásra 1912. május 20-án került sor. Ekkor épült Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei szerint egy sor, egész pontosan 17 új épület, amelyen jól láthatók az építészpáros népi építészeten alapuló megújítási törekvései, ráadásul az egyes épületek utalnak az ott bemutatott állatok származási helyére is. A Kós-Zrumeczky-féle épületek közül talán a Madárház (ma Ausztráliaház) a legjellegzetesebb, tornyát egyértelműen a magyarvalkói református templom ihlette.

Az Állatkert hozzáállását jól mutatja, hogy a Madárház legutóbbi felújításakor (2007 és 2010 között) elkészítették az eredeti tervekben szereplő, de az első világháború miatt elmaradt színes üvegablakokat a kupolatérbe.

A Kós-féle épületek közül több sorsa különösen tanulságos, a Bölényház és a mellette álló Zsiráfház súlyosan megsérült a második világháborúban, helyükre az 1960-as években új épületek kerültek. Az ekkor átadott (második) Bölényház jellegzetessége a bütüfalon álló, őskori barlangrajzokra emlékeztető bölényábrázolás volt. A háború utáni épületek a 2010-es évekre rossz állapotba kerültek, ezért úgy döntöttek, hogy lebontják ezeket, helyükre visszakerülnek a századfordulós épületek az eredeti tervek alapján. Mindkét épület fontos és különleges darabja a Kós-életműnek, így szerencsés, hogy ezek az épületek újra láthatók. Különösen érdekes a Hosszúnyakúak Háza, vagyis a Zsiráfház, ami egy közép-afrikai mecsetet idéz fel.

Kós Károly

Egy különleges életmű.

Az Állatkert már évtizedek óta példamutató módon óvja és állítja helyre a rábízott építészeti örökséget. Még 2006-ban állították helyre a szintén Kós-Zrumeczyk által tervezett Krokodilházat, amit még az 1930-as években lebontottak. A rekonstrukció tervezője Kós Károly legjelentősebb kutatója, az ausztrál Anthony Gall építész volt.

Az Elefántház és a diplomáciai botrányt okozó minaret

Az Állatkert 1912-es felújításakor nem csupán Kós-Zrumeczky kapott lehetőséget. A főkapunál már említett Neuschloss Kornél is megmutathatta tehetségét: az ő tollából származik a Vastagbőrűek Háza, vagyis az Elefántház, ami teljes mértékben egy mecsetet idéz.

Ez az építészeti hasonlóság szinte azonnal diplomáciai bonyodalmat okozott, ami az épület átalakítását eredményezte: alig három évvel az átadás után, a Monarchiával szövetséges Oszmán Birodalom diplomáciai úton jelezte, hogy nem tartja szerencsésnek, hogy egy profán (és meglehetősen tisztátalannak ítélt) funkciót egy mecsetre hasonlító épületben helyezzenek el. A háborús szövetséges kérése minden szempontot felülírt, így az ál-minaretet lebontották.

Az ál-minaret csak 1997-ben, az épület átfogó műemléki helyreállítása során került újra vissza az épületre, így Budapest egy újabb érdekes színfolttal gazdagodott (diplomáciai aggályok ekkor szerencsére nem merültek fel).

A Vastagbőrűek háza, a korszakra jellemző módon a legapróbb részletekig kidolgozott, a "lakók" mindenütt feltűnnek, legyen szó a bejárat melletti Zsolnay-domborművekről, vagy a kupola bécsi szecessziót, a Wiener Werkstättét idéző festéséről - amit bármelyik mai formatervező megirigyelne.

Feltalálók és találmányok: a pirogránit, avagy a Zsolnay-csoda

További érdekesség a Zsolnayról.

Nagyszikla: vasbeton víztorony sziklabőrben

Az Állatkertben nem csupán hagyományos épületcsodák, hanem egészen különleges építmények is láthatók. Szintén az 1912-es második megnyitóra készült el a Nagyszikla, ahol a hegyi állatok, így zergék, pumák, rétisasok kaptak helyet. A szikla - mely a csíki Egyes-kőt mintázza - Végh Gyula mérnök és Benke Gyula szobrász tervei szerint létesült, a Magyar Királyi Földani Intézet és több külföldi szobrász szakmai közreműködésével. A szikla természetesen nem kőből épült, hanem egy vasbeton vázra helyezett cementbeton héjszerkezet, mely ebből a szempontból is úttörő.

Az építkezés során készített fényképek leleplezik a "turpisságot", jól látható, hogy a szikla valójában egy vasbeton víztorony, amit befedtek az alig pár centiméter vastag "sziklával". A belső térben 2012 óta a Varázshegy nevű kiállítóegység működik.

A szecessziós Pálmaház

Szintén az 1912-es újranyitásra készült el a város felőli sarkon álló hatalmas Pálmaház. Ennek terveit a Nagysziklához hasonlóan Végh Gyula készítette, a növénykiültetést a főváros főkertészei, Räde Károly és Ilsemann Keresztély tervezték. A gyönyörű, részleteiben szecessziós pálmaházzal régi adósságát törlesztette a főváros, hiszen akkor már minden európai fővárosban állt hasonló épület. Az épület nagyon fontos szerepet tölt be az intézmény életében, hiszen a "növénykert" funkció mindig is kissé háttérbe szorult az állatok bemutatása mögött.

Egyedülálló építészeti örökség a Városligetben

A nagymúltú intézmény nem csupán az ott folyó tudományos munka és persze a bemutatott állatok miatt érdemel különös figyelmet, hanem építészeti értékei miatt is-ebben egyedülálló a világ állatkertjei között.

Néhány érdekesség az Állatkert történetéről