Egy lakás normális helyzetben tágas terekkel, jól elkülönülő funkciókkal és kényelmes közlekedőkkel működik. De mi történik akkor, ha egy épület szélessége alig haladja meg az egy-két métert? A világ és Magyarország legkeskenyebb házai egészen újraértelmezik azt, mit is jelent valójában egy otthon.
Magyarországon egy átlagos lakás mérete jellemzően 50 és 100 négyzetméter között mozog, a családi házak pedig ennél is nagyobbak lehetnek. A térszervezést a funkciók határozzák meg. Külön nappali, konyha, fürdő és hálószobák biztosítják a kényelmes mindennapokat. A belmagasság, a természetes fény és a bútorok elrendezése mind azt szolgálják, hogy a lakók ne érezzék szűknek, kicsinek a tereket. Ennek ellenére a városi építészet történetében mindig is léteztek olyan kivételek, amelyek akár a komfort rovására, kényszerből születnek vagy éppen a kreativitás és a tervezői víziók határait feszegetik. Ezeket a rendhagyó, sokszor két épület közé szorított, extrém keskeny házakat a telkek, városszerkezet adottságai hívták életre.
A világ legismertebb és egyben legkeskenyebb háza a varsói Keret House, amely inkább tekinthető egy installációnak, építészeti kísérletnek, mint hagyományos lakóépületnek. A Jakub Szczęsny által tervezett ház 2012-ben készült el, és két meglévő épület közé ékelődik be.
Legszűkebb pontján mindössze 92 centiméter széles, míg a legszélesebb része sem haladja meg az 152 centimétert.
Ezek a számok már önmagukban is meghökkentőek, de igazán akkor válnak érthetővé, amikor elképzeljük, hogy ebben a „résnek” tűnő térben valóban élni is lehet. A belső tér vertikálisan szervezett, létrákkal és szintekkel tagolt, így a minimális alapterület ellenére minden alapvető funkció helyet kaphat benne.
Magyarországon a „legkeskenyebb ház” cím jóval kevésbé extrém méreteket takar: a rekorder Budapest egyik legkülönösebb arányú lakóépülete a Várkert rakpart 16., Döbrentei utca 22. szám alatt található. Attól függően, milyen irányból közelítjük meg. Ez a ház a budai Duna-part közelében, történeti környezetben fekszik, ahol az utcakép alapvetően klasszikus városi léptéket követ. Éppen ezért még feltűnőbb,
hogy az épület homlokzata mindössze körülbelül 5–5,5 méter széles.
A Mandl testvérek megbízásából Weinrét és Spiegel által tervezett épület a kor bérházépítészetének eszköztárát használja, de azokat szokatlanul sűrített formában alkalmazza. Az 1898–99-ben felépült, kéthomlokzatú, belső udvar köré szervezett lakóház így a századforduló egyik legizgalmasabb „keskeny ház” típusává válik Budán.
A Döbrentei utcai házat azonban nemcsak ez teszi különlegessé, hanem az is, ahogyan ezt az adottságot kezeli. A homlokzat arányai szinte „a magasba húzzák” az épületet, a függőleges tagolás, az ablakok elhelyezése és a szintek ritmusa optikailag magasabbnak és karcsúbbnak mutatja.
A háromtengelyes ablakrend, a félköríves záródások, a konzolokra ültetett kőerkélyek és a gazdagon tagolt párkányok mind a vertikális nyújtást szolgálják, mintha az épület tudatosan ellensúlyozná szűkös szélességét. A homlokzatot lezáró háromszögű oromfal és a két szélen végigfutó, finoman kiugró rizalitok tovább erősítik ezt a felfelé törekvő kompozíciót, amely így kis alapterületen is meglepően monumentális hatást kelt.
Belül a tervezés során kulcsszerepet kapott a praktikum és a helytakarékosság. A helyiségek egymás mögé szerveződnek, gyakran hosszanti elrendezésben, ami „alagútszerű” térérzetet eredményezhet. A lépcsőház és a közlekedők szintén kompaktak, minden négyzetméter gondosan kihasznált.
A kisméretű, süllyesztett udvar a fény bejuttatásának kulcsa, miközben a két irányba induló lépcsőkarok a kéthomlokzatú szerkezetet szolgálják ki. A kapualj boltíves, stukkódíszes kialakítása és a sakktáblás burkolat az egykori elegancia iránti igényt jelzi és ezt az érzetet erősíti a viszonylag korai, 1933-as liftbeépítés a modernizációra törekedve.
Az épület ugyan sokszor átalakult, de meglepően szerencsés sorsa volt sok tabáni kortársához képest, hiszen a világháborúkat és az 56-os eseményeket is sértetlenül átvészelte.
Különleges adottságait inkább a folyton formálódó városi életmódot szem előtt tartva, az új tulajdonosokhoz és az új igényekhez igazították. A tetőtér beépítésével egy új, tágas lakást hoztak létre, miközben a földszintet megnyitották üzletet és gépkocsiszínt hoztak létre.
Az 1961-ben műemléki védelmet kapott, 10 lakásos ház állapota közel sem mondható kifogástalannak, de a mai napig jeles példája, hogy már a 19. század végén is képes volt a tervezői munka ilyen korlátok között is élhető tereket létrehozni. A korábbi átalakítások után ma a lakóház funkción túl a Döbrentei utca irányából egy kávézó üzemel az épületben.
A legkeskenyebb hazai ház címének kérdése a fentiek ellenére azonban nem teljesen eldöntött. Sokak szerint ugyanis a soproni Hódosy Órásházként ismert épület a rekorder. A Várkerület 58–60. szám alatt álló épület a történelmi belváros egyik ismert ház nevét az évtizedek óta itt működő órásmesterről kapta.
Dimenzióit szemlélve a dobogót egyértelműen kiérdemli az üzlet, de lakóház kategóriában továbbra is a Döbrentei utcai ház tekinthető a legkeskenyebbnek. Az Órásház már első ránézésre is rendkívül vékonynak tűnik. Az Alice in Wonderland történet világát idéző, nagyobb homlokzatú házak közé beszorított ajtónyi méretű ház a feladatát viszont hosszú évek óta tökéletesen ellátja.
Ez a furcsa forma a középkori telekosztás öröksége, ezért nem egyedülálló Sopronban, de ez néha részben csak optikai csalódás. A belvárosában a telkek gyakran hosszúkásak és keskeny utcafronttal rendelkeznek, miközben hátrafelé bővülnek. Ennek eredményei ezek az „álkeskeny” épületek, amelyek a telek belseje felé haladva kiszélesednek.
A nemzetközi színtérre visszaevezve, ha fordítunk egyet a szemüvegünkön a vertikálisról, a horizontálisra érdemes egy pillantást vetni London egyik különlegességére is. Az eddigi példák után, amikor megérkezünk a Thin House néven híressé vált épülethez első ránézésre semmi szokatlant nem tapasztalunk. Egy teljesen átlagos, sőt elegáns városi épületnek tűnik, amelyről szemből semmi sem árulja el, hogy valami mégsem stimmel. Elsétálunk egészen a sarokig a homlokzat előtt aztán elnézünk oldalra és ennél a pontnál jön a meglepetés.
A ház úgy néz ki, mint a hollywoodi filmes díszletek: bizonyos pontjain szélessége alig haladja meg a másfél métert.
Viszont papírmasé és 3D nyomtatott figurák helyett az épületben mégis több szinten, komfortos lakótereket találunk.
Így néz ki belül a londoni Thin House!
Az épület a 19. század végén épült, miután egy háromszög alakú, nehezen beépíthető telek maradt meg a metró egyik állomásának kialakítása után. A különös formájú területre egy helyi építő, William Douglas tervezte meg a szokatlan, ék alakú házat. Az épület eredetileg egy művészstúdióknak adott otthont, ami jól illeszkedett a környék akkori kreatív közegéhez. A hátsó kiszélesedő résznek köszönhetően pedig később lakásokat tudtak kialakítani az épületben. Néhány éve az ingatlanpiacon is megjelent, közel egymillió fontos áron, ami bizonyítja, hogy az egyediségnek komoly értéke van.
