Klímaváltozás, körforgásos építészet, mesterséges intelligencia és társadalmi felelősség – ezek a témák határozták meg a Nemzetközi Építész Szövetség (UIA) 2026-os Építészeti Világkongresszusát, amelyet idén Barcelonában rendeztek meg. A háromnapos esemény jól megmutatta, milyen irányba mozdul el a szakma a következő években.
Több mint 10 000 építész, urbanista, kutató és hallgató érkezett a világ 130 országából Barcelonába az UIA (Nemzetközi Építész Szövetség) háromévente megrendezett világkongresszusára. Az idei esemény mottója – „Becoming. Architectures for a Planet in Transition” – egyértelműen jelezte a központi kérdést: hogyan tud az építészet alkalmazkodni egy folyamatosan változó világhoz?
A kongresszus előadásai és kiállításai a Barcelona Nemzetközi Kongresszusi Központban, a DHub Design Múzeumban, valamint az ikonikus Tres Chimeneas egykori hőerőmű területén zajlottak. A brutális nyári hőség különösen aktuálissá tette a konferencia legfontosabb témáját: a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás nem lehet csak hangzatos szólam.
Többet kell tervezni, mint épületeket
A kongresszus egyik legerősebb üzenete az volt, hogy az építészetnek ki kell lépnie az épületek önmagukban való tervezésének keretei közül. Az előadók szerint a jövő építészeinek olyan összetett rendszerekben kell gondolkodniuk, amelyek egyszerre veszik figyelembe a társadalmi, környezeti és gazdasági szempontokat.
Mariona Bendito, a kongresszus egyik kurátora így fogalmazott:
A tér soha nem semleges. Formálja a társadalmat. Minden összefügg mindennel.
A körforgásos építészet már alapkövetelmény
Az egyik legtöbbet tárgyalt téma a körforgásos építészet volt. A francia Lacaton & Vassal építésziroda és a barcelonai H Arquitectes szerint a jövő a meglévő épületállomány megőrzéséről, az újrahasznosításról és a tudatos erőforrás-gazdálkodásról szól.
A rendelkezésre álló nyersanyagok csökkenése miatt a „kevesebből többet” szemlélet mára gyakorlati szükségletté vált. Az előadók szerint a visszafogott anyaghasználat egyszerre eredményezhet jobb términőséget, kisebb környezeti terhelést és nagyobb társadalmi értéket.
Az alkalmazkodóképesség felértékelődik
A társadalmi felelősség kérdését több inspiráló projekt is bemutatta. A Srí Lanka-i Palinda Kannangara a buddhista filozófiából merítő, minimális ökológiai lábnyomú lakóházait ismertette, míg Marina Tabassum bangladesi építész olyan mobil bambuszlakásokat mutatott be, amelyek a folyók állandóan változó medréhez alkalmazkodó közösségek számára készültek.
Ezek a példák azt mutatják, hogy a kortárs építészetben egyre nagyobb értéket jelent a rugalmasság. Sok esetben már nem az állandóság, hanem a változó körülményekhez való alkalmazkodás a siker kulcsa.
A technológia új szerepe
A mesterséges intelligencia, a digitális modellezés és az adatelemzés szintén kiemelt témának számított. Az előadók szerint ezek az eszközök új lehetőségeket nyitnak a tervezésben, ugyanakkor komoly etikai felelősséget is jelentenek.
Nagy figyelmet kapott Eyal Weizman, a Forensic Architecture alapítójának előadása is, amely bemutatta, hogyan használhatók az építészeti elemzési módszerek konfliktusövezetek pusztításának – például Gáza helyzetének – dokumentálására és a történelmi emlékezet megőrzésére.
Mit tanulhatunk a népi építészettől?
A kongresszus egyik legizgalmasabb gondolata a hétköznapi építészet értékeinek újrafelfedezése volt. A svájci építész, Leopold Banchini szerint:
„A népi építészetben nyers szépség rejlik.”
A mallorcai Ted'A építésziroda társalapítója, Jaume Mayol ehhez kapcsolódva arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai lakóházakból fokozatosan eltűnnek azok a köztes terek – például a nyitott folyosók, a galériák vagy a kisebb beugrók –, amelyek korábban természetes találkozási pontként szolgáltak. Ahogy fogalmazott:
„Hol vannak a galériák és a beugrók az új lakóépületekből? A szabályozás megöli a társas együttlétet.”
Egy ipari örökség új élete
A kongresszus esti programjainak helyszíne a Tres Chimeneas egykori hőerőmű volt, amelyet a következő években kulturális és médiaközponttá alakítanak át. Az ipari műemlék tereit kiállítások, installációk, zenei programok és nyilvános beszélgetések töltötték meg, így a rendezvény sokkal inkább egy városi fesztivál hangulatát idézte, mint egy hagyományos szakmai konferenciáét.
A nyitott formátum jól érzékeltette a kongresszus egyik legfontosabb üzenetét: az építészet jövőjéről szóló párbeszédnek túl kell lépnie a szakmán. A megfizethető lakhatás, a klímaalkalmazkodás vagy a közterek minősége minden városlakót érintő kérdés.
Az UIA 2029-es világkongresszusát Pekingben lesz majd, és a „Back to Balance – Architecture for Everyone's Better Life”, azaz a „Vissza az egyensúlyhoz – Építészet mindannyiunk jobb életéért” téma köré épül.
Wallpaper
