Budapest hiányzó rehabilitációs programjáról, a Budavári Palota rekonstrukciójáról, a lakhatási krízisről a lakótelepek és a lakóparkok közötti különbségről is szó volt a Helyzet podcast legújabb adásában, ahol Lánszki Regő országos főépítész vendége Erő Zoltán budapesti főépítész volt.
Öt év mérlege
Lánszki Regő először arról kérdezte Erő Zoltán, aki 2020 óta Budapest főépítésze, hogy miként kapta a felkérést. „Én alapvetően a Palatium Stúdiót, egy fantasztikusan jó fiatal gárdával rendelkező irodát vittem, ez a saját cégem. Olyan nagyszerű munkákban voltunk benne, mint a műemléki kastélyprogram, a négyes metró tervezése, várostervezési feladatok, városrehabilitáció, ezeken különböző léptékekben dolgoztunk. Erre a mai napig büszke vagyok. Én egy alkotó építész vagyok, egy gyakorló építész. De amikor Karácsony Gergely került a főpolgármesteri székbe, fölkért, hogy csatlakozzak ehhez a csapathoz. Bevallom őszintén, hogy a hivatalnoki szerep nagyon más, mint az alkotó építészi, de
amikor az ember összegyűjt egy csomó tapasztalatot, és a nyugdíjas évei előtt még ebből szeretne valamit átadni,
akkor ez a pozíció alkalmas és izgalmas lehet” – magyarázta, miért vállalta a feladatot Erő Zoltán, aki mint mondta, már évekkel korábbról ismerte Karácsony Gergelyt.
Az elmúlt öt év mérlegére vonatkozó kérdésre válaszul elmondta: „Természetesen nagyobbak voltak az álmok, mint a lehetőségek. Sokkal ambiciózusabb elképzeléseim voltak, de be kell látni, hogy a források elosztása és a feladatok elosztása egy adott helyzetben nem feltétlenül engedi azt a holisztikus megközelítést, amit az ember szeretne.”
Lánszki Regő erre rámutatott, hogy az Erő által említett forráshiány ennek ellenére felújítások vannak, a kormányzatnak és az önkormányzatnak is voltak beruházásai, például a Hauszmann-program a várnegyedben. Folynak az egyeztetések a barnamezős területekről, illetve magántőke is aktív volt az elmúlt években.
Helyzet a tervtanácsban
A tervtanács – melynek mindketten tagjai – fontosságát Erő Zoltán is hangsúlyozta. De mint mondta: „jönnek be azok a tervek, amelyek sarkított úrává válnak.” Az országos főépítész erre Budapesten speciális helyzetére emlékeztetett. Ide „nagy léptékű, erős igényű tervek érkeznek. Egy belvárosi szálloda fejlesztése vagy egy jó érzékkel megtervezett 10–20 lakásos foghíjbeépítés teljesen más, mint egy nagy, a lakhatást segítő beruházás”, de az országos főépítész ezeknél is komoly előrelépéseket lát például a funkciók és a parkolás ügyében.
Lakótelep vs. lakópark
Sokan mondják, hogy a lakótelepeket nem szeretjük, de az, amit én lakótelepnek gondolok, az egy komplex várostervezési termék. Van benne iskola, óvoda, bolt, villamosmegálló. A mai lakóparkok ijesztően nélkülözik ezeket a funkciókat. Hiába nevezzük ezeket másképp, valójában nagyon komoly zsákutcának látom ezeket a fejlesztéseket.
Mint a beszélgetésből kiderült, Lánszki Regő a másoddiplomáját a budapesti lakótelepek megújításáról írta. Ő azt látta, hogy a régi fejlesztések sok mindenben jobbak voltak, de sok mindenben nem. Szerinte egyrészt mások voltak a fogyasztási szokások és elvárások, ráadásul a mai projektek léptéke is más, nem mellesleg pedig sok esetben olyan területen valósulnak meg a mai beruházások, ahol már van infrastruktúra.
A tervtanács célja ugyanakkor most is a funkciók biztosítása, a földszinti terek élettel – például közösségi terekkel vagy óvodákkal – való megtöltése.
Erő szerint ennek ellenére lenne mit tanulnunk külföldtől, példaként említve a Helmut-Zilk-Parkot.
Lakhatási válság
A lakhatási válság mindenhol probléma – értett egyet a két főépítész. Az országos főépítész szerint Budapestnek is megvoltak a lehetőségei, területei és forrásai, hogy lakásokat építsen. 1990-ben közel 40 ezer lakás épült, most 12–13 ezer. Lengyelországgal arányosítva 70 ezret kellene építenünk. Ezt a problémát enyhítendő született meg az Otthon Start Program.
„Én is látom a válságjeleket” – mondta a budapesti főépítész. A beszélgetés ezen pontján Rákosrendező ügye is kikerült az asztalra. Lánszki azonban azon a véleményen volt, hogy
most gyors, elérhető lakásokra van szükség, Rákosrendezőn pedig ez 10 éven belül biztosan nem valósul meg.
Rákosrendező tervpályázatára 43 jelentkezőből 16 ötlet jutott tovább, márciusban eredményt is hirdetnek, a jelszó pedig az élhetőség – részletezte a fejleményeket Erő Zoltán.
Mitől élhető egy város?
„Mitől élhető Budapest?” – tette fel a kérdést Lánszki Regő. „Szerintem Budapest élhető: ahol lakom, a Móricz Zsigmond körtér körül a 15 perces város működik. Na, de az egy beállt környék.
Az lenne a fontos, hogy az új fejlesztések ne centrifugaként szórják szét a fejlesztési energiát, hanem koncentrálódjanak”
– válaszolta Erő Zoltán. Szerinte azonban a szándék fővárosnak legyenek erős magjai, ellentmondanak a szétterülés elleni törekvéseknek.
Lánszki erre reagálva elmondta, hogy az egyik első intézkedésük az volt, hogy ezt a szétterülést megállítsák, 35 év alatt a zöldterületek 10%-a lett beépítésre szánt területté minősítve. Ennek azonban törvényi erővel megálljt parancsoltak. Szerinte a szétterülés helyett a barnamezőket kell fejleszteni.
Erő itt a városrehabilitáció témáját emelte be. Mint mondta, „borzasztóan hiányzik egy jövőkép a belső kerületek megújulásához. Nincsen most Budapestnek városrehabilitációs programja. Nincsen olyan támogatási rendszer, nincsen olyan struktúraváltó rendszer, nincsen olyan léptékű beavatkozás, ami ebben tudna segíteni, és ebből nagy gondok lesznek idővel.”
A budai Vár témája
A budai Vár rekonstrukciója kapcsán nagyon eltérő véleményen volt a két szakember. Erő Zoltán „replikaépület-építésként” hivatkozott a munkálatokra. Mint mondta: „egy viszonylag egyenes szakmai gondolat, hogy a replika az mennyiben devalválja a valódi értéket. Ez egy komoly probléma. Látjuk, hogy mit csinál a kormány. Nem tudunk vele mit kezdeni. Budapest hatáskörébe ez nem esik bele. Szomorúak vagyunk, hogy nem tudunk ebben dűlőre jutni.
„Füzérvárán épül egy új épület. Diósgyőr várában épül egy új épület. Épül a Nemzeti Galériának az A épülete, lesz benne stukkó, arany, minden. De ez mit mutat? Szerintem a visszaépítés egy kicsit ilyen ilyen nihilista dolog, hogy nem jutott már más eszünkbe, így visszaépítünk” – fogalmazott a budapesti főépítész.
Nem olyan régen volt Budapesten az UNESCO különítménye, és a látogatás végén a riportban kifejezetten pozitív volt a visszacsatolásuk – reagált Lánszki Regő, aki hozzátette: „nem feltétlen stílusvitának látom, hogy a mai korban lehet-e a régi formavilág vagy a régi tudás mentén építeni. Mindig követnünk kell az adott év, vagy az adott évtized lehetőségeinek, anyaghasználatainak, önmagvalósító építészeinek a gondoltságat, vagy lehet inkább azt fajta történeti szövetszerűséget a megfelelő tisztelettel visszahelyezni? – tette fel a kérdést. Az országos főépítész szerint ne a kiemelt történelmi helyeinken „kísérletezzünk a jövő irányának a megkeresésével, hanem
ahol tudjuk, korábban mi volt, ott annak az egységes gondolatisága előtt hajtsunk fejet”.
