Füstből gőz, elhagyatott gyárból termálfürdő – A Hello Wood Diplomadíj III. helyezettje

hely.hu

Parádsasváron volt egykoron egy üveggyár, ami azonban immár 20 éve elhagyatottan áll. Mit lehet kezdeni egy ilyen kényes tájsebbel? Az alábbiakban Veres Dóra diplomamunkáját mutatjuk be, amelyben a komplexumot füst helyett gőzzel tölti meg és termálfürdővé alakítja azt. Az ötlet III. helyezett lett a Hello Wood Diplomadíjon.

Parádsasvár látszólag megfogta az Isten lábát. Heves megyében található, a Mátra szívében, tehát szép természeti környezetben fekszik, a közelében Kék Túra-útvonal fut, a felszín alatt pedig termálvíz bugyog. Mi tehát a probléma? Nos, a faluban korában évszázadokon keresztül üveggyár működött, ám az 2005-ben beszüntette működését, és betonromjai azóta is kihasználatlanul éktelenkednek Parádsasvár dombjai között.

Parádsasvár 1960-ban, a festői tájkép egyik domináns szereplője a bal oldalon látható üveggyár, amit a tárgyalt diplomamunka is újrahasznosítana
Fotó: Fortepan / Umann Kornél

Veres Dóra, a MOME hallgatója diplomamunkájában egyszerre két problémával is foglalkozik. Miképpen lehet felpörgetni egy egyébként jó adottságokkal rendelkező település turizmusát, valamint mit lehet kezdeni egy leromlott állapotban lévő ipari épülettel? – feszegeti. Veres mindezt úgy oldja meg, hogy az egykori üveggyár komplexumában termálvizes fürdőt létesít, megteremtve ezzel a természetes és az épített környezet közötti egyensúlyt.

„Régóta foglalkoztatnak a magára hagyott épületek és azok sorsai, csakúgy, mint a fürdőkultúra és a víz, illetve annak különböző formáinak megjelenése az építészeti kontextusokban. A szakdolgozatomban is az ilyen különböző éteri közegek – füst, gőz, köd – építészeti adaptációjával foglalkoztam, így elsősorban egy olyan helyszínt kerestem, ahol ezek valamelyike természetes módon előfordul, vagy természetesen reprodukálható.

Arra viszont abszolút nem számítottam, hogy a keresés során találok majd egy olyan környezetet, ahol mindez történelmi és szociális jelentőséggel is bír.

Minél többet jártam ide, annál érdekesebb és fontosabb lett számomra ez a helyszín, amely szerintem jelentős múltja miatt sokkal nagyobb figyelmet igényelne. Azt gondoltam, hogy talán pont én lehetek az, aki ezt a figyelmet megadja neki” – mondta Dóra a Hely.hu-nak.

A még füstöt eregető gyár 1945 után
Fotó: Zempléni Múzeum, Szerencs - képeslapok

A tervnek nem célja a tér teljes újraalkotása, inkább eszközként használná a természetet, amely már elkezdte birtokba venni az egykori gyárat. Múlt, jelen és jövő, ember és környezet, természetes és mesterséges egy újfajta egységet képvisel a munkában.

Kemencék helyett medencék és a tovább élő ködös hangulat
Fotó: Veres Dóra: Egy homályos jövőkép – A parádsasvári üveggyár épületeinek revitalizációja

A területen két nagy épület található: egy raktár- és irodaépület, illetve az egykori olvasztókemence hosszúkás, bordaszerű épülete, aminek a végén kémény magasodik. Utóbbi talán az érdekesebb, a diplomamunka ugyanis nem törekszik arra, hogy felújítsa, hanem jelenlegi állapotában hasznosítja,

kemencék helyén iparias hangulatú medencéket létesítve.

Egy épp az épület végén, a hatalmas kémény alatt kapna helyet, így a gyár korábbi ködös hangulatát a gyógyító víz gőze idézné meg.

Lubickolás a betonbordázat alatt és a gőz szemszögéből
Fotó: Veres Dóra: Egy homályos jövőkép – A parádsasvári üveggyár épületeinek revitalizációja

Veres Dóra tervében a hutától balra rendezvénytér található, az egész létesítményt egy sétány teszi megközelíthetővé, ami a szomszédos Parádi-Tarna patakot szeli át, és összekapcsolja a gyárból lett fürdőt a közeli túraútvonallal. A raktár- és irodaépület mindeközben „kapuépületként” születne újra, ahol vendéglátóipari egység, kerékpárkölcsönző, a túrázók és érdeklődők számára szállások, valamint – utalva ezzel a hely szellemére is – üvegműhely kerülne kialakításra.

A hutából medence-, a raktárépületből látogatóközpont válna
Fotó: Veres Dóra: Egy homályos jövőkép - A parádsasvári üveggyár épületeinek revitalizációja

Veres diplomamunkájával egy előre megadott hívószóra, az adaptációra reagált,

kiindulópontja pedig a köd, a gőz, a füst témaköre volt, melynek gomolygása újra az élet szimbóluma lenne és összekapcsolná az egykort a mosttal.

A tervező szerint a munka legnagyobb kihívása annak a kérdésnek a megválaszolása volt, hogy „mi az, ami jövőbeni érték, és mi az, ami már csak múltbeli emlékezet. El kell-e engedni a kezét a múltnak és teret adni a jövőnek, vagy ez a kettő képes lehet kéz a kézben járva formálni a jelent? Erre pedig építészeti eszközként segítségül tudunk-e hívni egy olyan közeget, ami pragmatikusan nem is építészet? Egészen addig volt nehéz a tervezés, amíg ezeket a kérdéseket meg nem válaszoltam magamban.”

Úgy tűnik, Veres Dóra a kérdéseire hiteles válaszokat talált, a dolgozat az október végén átadott Hello Wood Diplomadíjon ugyanis III. helyezést ért el; az eseményről, ahol a Hely.hu is zsűri volt, röviden mi is beszámoltunk. A többi díjazott pályamű bemutatásával is hamarosan jelentkezünk.

Érdekel, mi a helyzet nálunk? Iratkozz fel!

* kötelező mező
Adatvédelmi nyilatkozat