A Blaha Lujza tér ma is Budapest egyik legforgalmasabb csomópontja, igazán kedvelt hellyé azonban a sok átalakítás és próbálkozás ellenére sem vált. A felújítások egyik leginkább kézzelfogható eredménye éppen az lett, hogy a gyalogosok zebrán kelhetnek át a felszínen, és nem kell minden útvonalhoz az aluljárót használniuk.
A Blaha Lujza téri aluljárót 1966. szeptember 5-én adták át, és akkor kifejezetten modern megoldásnak számított. Márvány és gránit került bele, 11 le- és feljárón lehetett megközelíteni, az alapterülete pedig meghaladta a kétezer négyzetmétert.
Még azzal is számoltak, hogy idővel nevezetesség lehet belőle.
A cél akkor az volt, hogy a gyalogosokat levigyék az úttest alá, a felszínen pedig minél zavartalanabb legyen az autóforgalom.
Mai szemmel talán éppen az a legérdekesebb, hogy a gyalogosok számára most az számít előrelépésnek, amit akkor kerülni akartak. A tér felújítása után újra több irányban lehet a felszínen, zebrán átkelni, így sok esetben már nem kell lemenni az aluljáróba csak azért, hogy valaki átjusson a csomópont másik oldalára.
Az aluljáróból végül turistalátványosság sem lett. Már néhány évvel az átadás után problémákról írtak a korabeli lapok, és a hely megítélése gyorsan megváltozott.
Azóta is sok minden történt a Blahával, felújítások és átalakítások követték egymást, de a tér és az aluljáró a mai napig nem tartozik Budapest igazán szerethető csomópontjai közé.
