A történeti kertek nemcsak múltunk lenyomatai, hanem élő, lélegző tudásterek – olyan helyek, ahol a természet és az emberi gondolkodás évszázadok óta formálják egymást. Ezt a szemléletet állította középpontba a Budapest Planet programsorozat részeként, a Magyar Kertörökség Alapítvány szervezésében a Vasúttörténeti Parkban megrendezett konferencia, ahol szakemberek arra keresték a választ, miként válhatnak ezek a történeti terek a 21. század egyik legfontosabb erőforrásává a klímaváltozás, a vízválság és a társadalmi kihívások közepette.
„Az ember formálja a környezetet, néhol sebeket ejtve rajta, máskor édenkertté varázsolva, hangulatokkal, illatokkal, színekkel, hangokkal teremtve találkozási pontot táj és szellem között, ha tetszik, hely és ember között.”
Ehhez hasonló gondolatokkal vette kezdetét a budapesti Vasúttörténeti Parkban megrendezett A történeti kertek, mint a tudás bölcsői című szakmai konferencia, mely a Planet Budapest programsorozat részeként valósult meg a Magyar Kertörökség Alapítvány szervezésében. Mint Herczeg Ágnes elnök köszöntőjében elmondta:
történeti kertjeink módszereket és eszközöket kínálnak számunkra, hogy a klímaváltozás égető problémájára felelős válaszunk lehessen.
Lánszki Regő építészeti államtitkár pedig úgy fogalmazott, hogy míg az elmúlt években szavaink egyre zöldebbek, tereink egyre szűkebbek és szürkébbek lettek, ezért fontos lépés a zöldfelületi tanúsítvány megalkotása, mely az Építési és Közlekedési Minisztérium és a Magyar Kertörökség Alapítvány együttműködésének gyümölcse.
A kétnapos esemény főszereplői a történeti kertek voltak, melyeket a fenntarthatóság, a társadalmi hasznosság és a tudásátadás kontextusában vizsgáltak a szakemberek, hiszen ezek nem pusztán esztétikai és kulturális örökségi elemek, hanem komplex tudásrendszerek hordozói, egyszerre jelenítve meg a kertépítészet mellett az ökológia, a társadalomtörténet és a gazdálkodás különböző rétegeit. A program négy fő témára épült, melyeket plenáris előadások, panelbeszélgetések és workshopok dolgoztak fel és tágítottak ki:
a klímaváltozás hatásai, a vízmegtartás és vízgazdálkodás kérdésköre, a biodiverzitás, valamint a kertek társadalmi szerepe.
Az első nap a globális környezeti kihívásokra reflektált, így a klímaváltozás és a vízgazdálkodás kérdésköreit járták körbe a szakemberek, előbbi kapcsán a ráhangolódást Szabó József fenntarthatósági szakértő előadása biztosította olyan gondolatokkal, minthogy
a történeti kertek egyfajta klímalaboratóriumok - fajcserékkel, árnyékolási megoldásokkal, csapadékmegtartással, talajgazdálkodási technikákkal, melyeket ideje használnunk, adaptálnunk, újra felfedeznünk.
A szakmai panelbeszélgetésben pedig kertészeti, ökológiai és gazdasági szempontok találkoztak olyan kérdések mentén, mint hogy történeti kertjeink – a gyógyítás és a rehabilitáció tereiként – mi mindenben támogathatnak miket ma, és miként lehetünk mi pásztorai a természetnek, hogy a virágból megint rét, a fákból erdő szülessen.
A vízmegtartás kapcsán Dr.Herczeg Ágnes tájépítész, kerttörténész előadása rámutatott arra, hogy
a történeti kertek hagyományos vízgazdálkodási megoldásai ma is hiteles és adekvát válaszokat adhatnak a vízhiány problémájára,
mert a víz, mint titokzatos és nélkülözhetetlen őselem, kertjeink éltetője. A témát interdiszciplináris panel gördítette tovább, melyben kormányzati, gazdasági és környezetvédelmi szereplők elemezték a történeti kertekben alkalmazott hagyományos vízmegtartási technikákat, Kassai Lajost többször is beidézve: „nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit ők követtek”.
A konferencia második napján a biodiverzitás került a középpontba. Dr. Fráter Erzsébet előadásában azt hangsúlyozta, hogy a sorvezető, bár divatos fogalom, valódi jelentését tekintve, az élet változékonysága, melynek kapcsán a történeti kertek fontos génmegőrző és ökológiai funkcióval bírnak.
A kapcsolódó panelbeszélgetés a mezőgazdaság, a botanika, a génmegőrzés szempontjai szerint a biológiai sokféleség megőrzésének intézményi és gyakorlati kérdéseit járta körül,
külön figyelmet szentelve a génbankok szerepének, és annak, hogy a sokféleség mint tudás és emlékezet olvasztótégelye, egyben önmagunk minőségének kiterjesztése is.
A társadalmi hasznosság témája nem is indulhatott volna mélyebben és különlegesebben: Dr. Nagy Zsolt addiktológus konzultáns a mai ember helyhez kötöttségének megszűnéséről beszélt, és arról, hogy
immár transzcendens hajléktalanokként a minket körülvevő természet kirablói vagyunk, ahelyett, hogy pásztorai lennénk.
Oázis a forróságban
10 titkos kert Európa nagyvárosaiban
A kapcsolódó kerekasztal során a szakértők arra keresték a választ, hogyan válhatnak a kertek újra a közösségi élet, az oktatás és a mentális egészség támogatásának színtereivé, azaz a társadalom proaktív paradicsomaivá.
A két nap szép záróakkordja volt a középiskolások által tervezett és kivitelezett kertek értékelése, melyek a továbbiakban a Vasúttörténeti Parkot díszítik majd, élő biztosítékaiként a Magyar Kertörökség Alapítvány egyik legfontosabb eszméjének:
a jövő generáció számára történő tudásátadásnak, tradíció és innováció hiteles kölcsönhatásának, az interdiszciplinaritás művészi megjelenésének.
Mit ültess a kertbe?
Szakértői tippek Sólyom Barbara tájépítésztől kezdőknek is
A történeti kertek, mint a tudás bölcsői konferencia összképe egyértelmű üzenetet fogalmazott meg. A történeti kertek nem lezárt múltbeli emlékek, hanem dinamikus, sokrétegű tudásterek, melyek képesek hozzájárulni a fenntartható jövő alakításához. A különböző szakterületek képviselőinek párbeszéde azt bizonyította, hogy a kertörökség megőrzése és újragondolása nemcsak kulturális kötelesség, hanem stratégiai jelentőségű feladat is a 21. század kihívásai közepette.
Nyitókép: Eszterháza, Kaiser Ákos