Lánszki Regő főépítész első vendége Lázár János miniszter. Mi az építészet jelentősége? Közéleti csatatér-e az építés ügye? Régi vagy új? Mit hoz a jövő? Minderről a Helyzetben.
A közéletben a küzdelem a legfontosabb és a csatatér az izgalmas. Mivel az örökségvédelem nem a közélet csatatere, ezért nem esik elég szó róla. Pedig minden épület közügy és minden építkezés közügy – szögezte le Lázár János építési és közlekedési miniszter a Hely.hu-n indított Helyzetben podcastben, ahol Lánszki Regő országos főépítésszel vitatták meg az építészet legégetőbb kérdéseit.
Lánszki Regő a változás jeleként említette az új építészeti törvényt, amely széleskörű párbeszéd eredményeként, több ezer szakmai észrevétel megfontolásával készült. „Ezzel
létrehoztuk Magyarország elmúlt negyven évének legkomolyabb építészete kódexét balhé és botránymentesen”
– tette hozzá Lázár János.
Az új építészeti törvény első tapasztalatiról Lánszki úgy nyilatkozott: 90 százalékban – a sajtó tálalásával ellentétben – pozitív visszajelzések érkeznek a szabályozásra, annak örökségvédelmi törekvéseire is.
A közelmúlt vitáira reagált Lázár János is. Mint mondta: „ha nem lenne a személyes bosszú irányába terelve a dolog, hiszen nyilvánvalóan egy sértett kollégánkról van szó, aki kilépett a nyilvánosságba (...), akkor az alap kérdés, hogy egy régi épülethez mit lehet hozzáépíteni a mai korban, csak a régit szabad-e visszaállítani, vagy lehet azokhoz valami modernet hozzátenni, az egy nagyon izgalmas és érdekes vita.”
„Az ország fejlődik, és
minél több pénz lesz az országban, annál nagyobb a reményünk abban, hogy a régi épületeket előbb-utóbb felújítja az állam, az önkormányzat, az egyház, megjelenik a magántőke,
és egy régi épület, egy műemléképület, az nem nyűg, probléma, többletteher, hanem óriási lehetőség lesz. (...) Erre megvan minden lehetőség, az ország ebbe az irányba halad, és egy nagyon izgalmas vita, hogy ezeket a régi épületeket meg kell-e tartani, meg kell tiltani a lebontásukat, vagy meg kell barátkoznunk azzal, hogy a város természetes fejlődése az, hogy néhány régi épület eltűnt vagy eltűnik, helyette pedig újak születnek, hiszen az 1820-as, 30-as évek Budapestjét is eltüntette az 1890-es évek Budapestje.”
Mint a beszélgetésből kiderült, Lázár János ízlése viszonylag konzervatív ezen a területen. Kevés olyan példát látott még Nyugat-Európában is, ahol a régibe beleépítettek valami újat és jól sikerült volna. Lánszki Regő azonban pont, hogy szereti az ilyen megoldásokat. „Ezért tudunk jól együtt dolgozni, mert nem mindenben értünk egyet” – összegezte Lázár.
A műsorban mindezeken túl szóba kerül az új törvény kapcsán a beleillesztés kérdése, a panelok és a kádárkockák dilemmája, valamint a város, illetve a vidék kérdésköre. A fővárossal kapcsolatban Lázár János elmondta: Budapest fejlődési lehetőségei óriásiak, de problémát okoz az üzemeltető szemlélet a városvezetésben. A miniszter szerint
szükség van egy nagy formátumú városépítő polgármesterre,
aki az élhetőség és építészet szempontjait helyezi előtérbe. Kiemelte a Kossuth tér rehabilitációját mint pozitív példát, ugyanakkor kritizálta a Mol-torony felépítését, amit feleslegesnek tart.
A beszélgetés során Lánszki Regő és Lázár János is egyetértett abban, hogy a cél a mennyiségi építkezés helyett a minőség előtérbe helyezése, ami kulturális szemléletváltást igényel az építők és az építészek részéről.