Nyolc méter széles folyosó, sokszögletű torony és olyan falazat, amelyen a római hadsereg keze nyoma is felfedezhető. Az egykori Óbudai Szeszgyár területén egy monumentális késő római építmény bontakozik ki a föld alól – csakhogy egyelőre senki sem tudja biztosan, mi lehetett.
Óbudán nem különösebben nehéz római romokba botlani. A mai városszövet alatt ott húzódik Aquincum egy jelentős része, és az elmúlt évek nagyobb beruházásai rendre újabb részleteket rajzolnak hozzá ahhoz a képhez, amelyet a közel kétezer évvel ezelőtti településről ismerünk.
Most azonban egy olyan épület került a régészek elé, amely még Aquincum mércéjével nézve is szokatlan.
Az egykori Óbudai Szeszgyár mintegy öthektáros területén, a Waterfront City fejlesztéséhez kapcsolódó feltárások során egy jelenleg mintegy hetven méter hosszan ismert építmény maradványait kutatják.
A létesítmény egyik legfeltűnőbb eleme egy körülbelül nyolc méter széles folyosó, amely első pillantásra kör alakúnak tűnő, valójában sokszögletű toronyhoz csatlakozik.
És itt kezd igazán érdekessé válni a történet.
Sokáig egyszerű falnak hitték
Az építmény egy részlete nem most került elő először. Egy támpillérekkel megerősített falszakaszt már a 20. században is ismertek, majd a 2017-es próbaásatás során újabb részei váltak láthatóvá.
A régészek akkor még egy nagyobb területet határoló kerítőfalat sejtettek mögötte.
A 2026 tavaszán folytatott feltárások azonban egészen más alaprajzot kezdtek kirajzolni: kiderült, hogy a fal valójában egy nagyméretű folyosó keleti lezárása lehetett.
A szerkezet ráadásul korábbi római épületeken halad keresztül. Falakat, padlókat és közműveket is átvág, amelyek a Kr. u. 2–3. századból származnak. Vagyis a különös építmény csak azután készülhetett el, hogy a korábban itt álló városrész már elvesztette eredeti funkcióját.
A kutatók ezért építését a 3. század végére vagy a 4. századra teszik.
Az új házhoz ráadásul nem feltétlenül új anyagot használtak: több köve a környezet korábban elhagyott épületeiből származhatott. Mai szemmel akár újrahasznosításnak is nevezhetnénk, a római építészetben azonban egyáltalán nem volt szokatlan, hogy egy funkcióját vesztett épület anyaga egy következő építési korszakban kapjon új szerepet.
Erődnek túl könnyű, egyszerű épületnek túl monumentális
Adná magát a feltételezés, hogy Aquincum katonai környezetében egy ekkora építmény valamiféle erődítmény lehetett.
A szakemberek szerint azonban éppen ez az, ami valószínűleg kizárható.
A falak ehhez túlságosan vékonyak, és az épület kora sem illeszkedik egy ilyen védmű logikájába. A kivitelezés színvonala ugyanakkor kifejezetten magas lehetett.
A téglákon talált katonai csapatbélyegek arra utalnak, hogy a római hadsereg építőalakulatai akár részt is vehettek a munkában. Vagyis katonák építhették – csak éppen nem feltétlenül katonai célra.
Ez pedig egy újabb kérdőjelet tesz az alaprajz mellé.
Mi lehetett ez a hely?
Egy reprezentatív középület? Valamilyen különleges közösségi létesítmény? Esetleg egy olyan funkció, amelyre a jelenleg látható részletek alapján még nem is gondolunk?
Egyelőre egyik válasz sem biztos.
A régészek dolgát az is nehezíti, hogy az építmény teljes kiterjedése még nem ismert. Északi lezárását már látni, déli irányban azonban további részei rejtőzhetnek a mai épületek alatt. Az egykori Buszesz mellett álló sárga épület elbontása után derülhet ki pontosabban, meddig folytatódott a szerkezet.
A kutatás így nem ért véget a falak megtalálásával – tulajdonképpen most kezdődik igazán.
A régészek tervásatás keretében folytatják a munkát, amelyre hatvan munkanap áll rendelkezésükre, és az értelmezésbe külföldi szakembereket is bevontak. Más római lelőhelyek párhuzamai talán közelebb vihetnek ahhoz, hogy ne csak azt tudjuk, hogyan nézett ki ez a különös épület, hanem azt is, mi zajlott benne közel 1700 évvel ezelőtt.
Óbuda alatt tehát ismét előkerült egy darab város.
Csakhogy ennek a városnak egyelőre nem ismerjük a rendeltetését.
