Az idei Csonka Pál Érem-díjátadó az építészek és tartószerkezet-tervezők közös gondolkodását ünnepelte. A Gutowski Robert és Dr. Hegyi Dezső alkotópáros mellett életműdíjat kapott Polgár László, akinek pályája és személyes története a Hely.hu-n megjelent interjúval együtt teljes képet ad a magyar vasbeton-építészet egyik meghatározó alakjáról.
A díjátadó elején a Magyar Építőművészek Szövetségének korábbi elnöke, Krizsán András felidézte: a Csonka Pálról elnevezett érmet 1988-ban alapították, azzal a céllal, hogy elismerje az építész és tartószerkezet-tervező alkotók együttműködését. Az elismerés alkotópáros és egyéni kategóriában adományozható; utóbbi elsősorban oktatói és/vagy tudományos életművet, illetve a szakma utánpótlásáért végzett munkát értékeli.
Egy évvel korábban, 2024-ben ugyanezen a helyszínen:
- alkotópáros kategóriában Ferencz Marcel építész és Szántó László Gábor statikus kapták a díjat a Nemzeti Atlétikai Központ megvalósításáért,
- egyéni, életmű-kategóriában pedig Rabb Péter pécsi építőmérnök részesült elismerésben.
A tavalyi és az idei díjazottak sorát egymás mellé téve szépen kirajzolódik, miről is szól valójában Csonka Pál öröksége: modern szerkezetekről, bátor formákról és a „jó értelemben vett” együttgondolkodásról, amely nélkül sem ikonikus kortárs középületek, sem nagy léptékű ipari beruházások nem jöhetnének létre.
Palladiótól a vasbeton-héjakig
A mostani ünnepség első laudációja – a szakmai közönség legnagyobb örömére – történeti kitekintéssel indult. A beszélő Andrea Palladiót hozta példának: a reneszánsz mester tervein éppúgy végigvonul a szerkezet és tér egysége, mint a 20–21. századi vasbeton-építészet legjobb alkotásain.
A történet aztán gyors vágással a taksonyi Szent Anna-templomhoz ugrott: a második világháborúban megsérült, majd egy földrengés után végleg elbontott templom helyén Árkay Bertalan tervezett új, lapos vasbeton héjszerkezetű templomot az 1950-es évek végén. A szerkezet tervezéséhez olyan konstruktőrre volt szükség, aki a korszerű vasbeton-héjak valódi ismerője. Itt kapcsolódott a történet Csonka Pál munkásságához, aki a különleges tartószerkezetek hazai kutatásában, oktatásában és megvalósításában is kulcsszerepet játszott.
A laudáció finom humorral mutatott rá: miközben ma már természetes, hogy külön építész és külön statikus dolgozik egy projekten, a történelem tele van olyan figurákkal – Palladiótól a 20. századi mesterekig –, akik egyszerre gondolkodtak térben és szerkezetben. A Csonka Pál Érem célja épp az, hogy a mai széttagoltabb szereposztásban is összekösse a két szakmát.
„Mondd, Dezső, jó lesz ez így?” – az alkotópáros díj története
A Gutowski–Hegyi páros méltatása egy személyes, mosolyfakasztó jelenettel indult. A laudátor egy képzeletbeli, de nagyon is ismerős jelenetet idézett: „Elképzelhető, hogy egy közös muzsikálás szünetében Robi elővette az egyik friss rajzát, Dezső elé csúsztatta, és megkérdezte:
Mondd, Dezső, jó lesz ez így?”
Mint kiderült, a valóságban is volt közös zenélés: Gutowski Robert és Dr. Hegyi Dezső egyetemi éveik óta ismerik egymást, és kapcsolatukban a zene és a szakma sokszor találkozott. Közös munkáik között találjuk többek között az Alsószentiváni Mária-kegyhelyet, a Naplás-tavi kilátót, a Franka néven ismert esztergomi ferences gimnázium bővítését, valamint a folyamatban lévő budavári királyi palota műemléki rekonstrukcióját.
A budavári munka kapcsán szóba került a vasbeton és műemlékvédelem örök vitája is: a láthatóan kortárs vasbeton doboz és a történeti technológiát követő, belül „elrejtett” vasbeton szerkezet nagyon eltérő üzenetet hordoz. A laudáció szerint a Gutowski–Hegyi páros munkájában az a figyelemre méltó, hogy a szerkezet kreativitása és az építészeti gondolat következetesen párbeszédben marad – nem gyengítik, hanem erősítik egymást.
Nem véletlen, hogy Dr. Hegyi Dezső társszerzője a „Különleges tartószerkezetek” című, 2022-ben megjelent szakkönyvnek is, amely ma már alapműnek számít a hazai szerkezettervező képzésben.
Köszönőbeszédében Dr. Hegyi Dezső külön kitért arra, milyen személyes jelentősége van számára annak, hogy egy időben azon a tanszéken volt vezető, ahol korábban Csonka Pál is. A tantárgy, amelyet ma „Különleges tartószerkezetek” néven ismernek, közvetlen szellemi láncolatban köti össze Csonka professzor munkásságát a jelen generációk képzésével.
„Mindenki Polgár Laci bácsija” – Életműdíj a betonmérnöknek
Az est második, egyben érzelmi csúcspontja Polgár László életmű-díjának átadása volt. A laudáció – és a díjazott életútja – szorosan kapcsolódott ahhoz az interjúhoz, amely 2025 januárjában jelent meg a Hely.hu-n „Beton, szenvedély és innováció – Polgár László betonmérnök története” címmel.
A beszéd az interjú motívumaira építve a fák „internetéhez” hasonlította Polgár László pályáját. Ahogy a fák gyökérzete: láthatatlan hálózatot alkot, összeköti az idősebb és fiatalabb fákat, tápanyagot, információt „áramoltat” köztük, úgy szőtte át Polgár László munkája is az elmúlt évtizedek magyar építőiparát, a tervezéstől a gyártáson át az oktatásig és a mentorálásig.
Abonytól a nagyvasbetonig
A laudáció felidézte: Polgár László 1943-ban született Abonyban, egy virágzó, iparos kisvárosban. Gyermekként bognárok, kovácsok, asztalosok között nőtt fel, és már tinédzserként nyaranta kőműves mellett dolgozott, ami később óriási gyakorlati előnyt jelentett az egyetemen is.
A BME építőmérnöki karán szerzett diplomát, majd 1981-ben vasbeton szakmérnöki képesítést. Pályafutása során dolgozott: építésvezetőként, statikus tervezőként, termékfejlesztő mérnökként, főtechnológusként, műszaki igazgatóként.
Specializációja a monolit és előregyártott vasbeton szerkezetek, valamint az ipari betonpadlók tervezése és kivitelezése. Magyarországon aligha lehet olyan szakmai fórumot találni, ahol a neve ne kerülne elő, ha vasbetonról esik szó.
Metro-áruházak, ASA és a tipizálás kultúrája
A laudáció külön fejezetet szentelt a Metro-áruházak építésének, amelyről Polgár a Hely.hu-interjúban is részletesen beszélt. 1992-ben kollégáival megalapította az ASA Építőipari Kft.-t és a Plan 31 Mérnök Kft.-t, majd két évvel később már olyan feladatot kaptak, mint két budapesti Metro áruház felépítése három hónap alatt.
A munka során nemcsak technológiákat honosítottak meg, hanem egyfajta minőségkultúrát is. A brigádvezetőket külföldi gyárakba vitték tanulmányútra; a legendás anekdota szerint egy osztrák üzemben az volt az egyik reveláció, amikor a helyi dolgozók egy ronggyal gondosan áttörölték a sablonokat, hogy a betonfelület ne legyen foltos. Az ilyen apró, de tudatos gesztusok tették lehetővé, hogy a hazai vasbeton-előregyártás felzárkózzon a nyugati elvárásokhoz.
A laudáció arra is rámutatott: kívülről egy Metro-áruház „csupán” egy doboz, belülről viszont tipizálás, logisztika, teherútvonalak, előregyártási rendszerek kifinomult együttese – olyan mérnöki játszótér, ahol Polgár László kreativitása igazán ki tudott bontakozni.
Tanár, mentor, docens – a gyökerek folytatódnak
A beszéd hangsúlyozta: Polgár László nemcsak cégein keresztül hatott a szakmára, hanem oktatóként és mentorként is. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem tiszteletbeli docenseként generációkat kísért végig a mérnökké válás útján.
Köszönőbeszédében ő maga is erre helyezte a hangsúlyt. Felidézte, hogy egy korábbi diplomaosztón így fogalmazott a fiatalok előtt:
a szakmai eredmények, szép csomópontok, sikeres projektek mind fontosak, de a legszebb „mérnöki teljesítménynek” az unokák mosolygó szemét tartja.
Most, a Csonka Pál Érem átvételekor is ezt erősítette meg: a mérnöki pálya szépsége nemcsak a tartós szerkezetekben, hanem az emberi kapcsolatokban, az átadott tudásban testesül meg.
„Fa-gyökerek” az építészeti és mérnöki közéletben
Az est zárásaként a laudáció „fa-hasonlata” tért vissza. A díjazottakat és a jelenlévőket megszólítva a beszélő így fogalmazott:
a két szakma – az építész és a statikus – olyan, mint ugyanannak az erdőnek a különböző fái.
Más alakúak, más koronát növesztenek, de gyökereik összefonódnak, és közös talajból táplálkoznak.Az idei Csonka Pál Érmek – a Gutowski–Hegyi alkotópárosnak és Polgár Lászlónak odaítélve – ennek az összefonódó, mégis önállóan is erős gyökérhálózatnak állítottak emléket.
Ahogy a résztvevők lassan szétszéledtek az Ötpacsirta utcai székházból, a beszélgetésekben tovább élt a gondolat: „jó kezekben van a vasbeton, amíg mögötte ilyen emberek állnak.”
