Hogyan formálják át a magyar városok jövőjét az adatvezérelt döntések, a mesterséges intelligencia és az okosváros-fejlesztések új generációja? Erre a kérdésekre is választ kaphattunk a Infotér ConTech konferencia kerekasztal-beszélgetésen.
Mit jelent ma Magyarországon az, hogy „okos város”? Mennyire szól ez tényleg a technológiáról, és mennyire arról, hogy a városlakók hogyan érzik magukat a mindennapokban? Többek között ezt a témát vizsgálta az Okosvárosok kerekasztal, amely az Infotér ConTech konferencia GLA sátrában zajlott, és ahol egyszerre ült egy asztalnál a város, a beruházó, az állami–szakmai platform és a bank képviselője.
A beszélgetést Kulcsár Sándor, az INFOTÉR Egyesület szakértője moderálta, a résztvevők pedig Rózsahegyi Zsanett (Southblaze Kft. / Láng Negyed), Hegedűs Máté (Urban Tech Platform), Kurenkov Szláva (Kecskeméti Városfejlesztő Kft.) és Kántor Miklós (MBH Bank). A hangsúly végig azon volt, hogy
az okosváros nem „kütyüprojektekből” áll,
hanem adatvezérelt, hosszú távú döntésekből, amelyeknek nagyon is konkrét pénzügyi és társadalmi következményei vannak.
Okos város, vagyis élhetőbb település
Az Okosvárosok kerekasztal egyik visszatérő motívuma az volt, hogy a „smart city” kifejezés mennyire félre tudja vinni a gondolkodást. Kulcsár Sándor felidézte, hogy már 2015–2016 körül, a hazai okosváros-keretrendszer kidolgozásakor rá kellett jönni:
az okos város nem a technológiáról szól, hanem arról, hogy a városban élők és dolgozók mennyire érzik jól magukat a saját környezetükben.
Ezért született meg az a definíció, amely szerint az okos város tulajdonképpen egy „élhetőbb település”. Ez elsőre egyszerű, de valójában nagyon összetett megközelítés. Mert mitől élhetőbb egy város? Valakinek attól, hogy gyorsabban jut el A-ból B-be. Másnak attól, hogy sok a zöldfelület. Megint másnak a stabil, gyors internet vagy éppen a biztonság a legfontosabb.
A városvezetés feladata az, hogy ezeket a szubjektív igényeket adatokkal alátámasztható döntésekké alakítsa. Ebben segíthet a mesterséges intelligencia, de önmagában az AI sem csodaszer, hanem eszköz: akkor ér valamit, ha beleáll a nagyon is valós, hétköznapi problémák megoldásába.
Láng negyed: rozsdaövezetből városléptékű smart city-projekt
Az Okosvárosok kerekasztal egyik fő szakmai példája a Láng Negyed volt, amelyet Rózsahegyi Zsanett mutatott be. A Southblaze Kft. fejlesztési vezetőjeként elmondta: a Láng 4. projekt
ma Magyarország egyik legnagyobb volumenű, városléptékű beruházása,
több mint 2600 lakással és mintegy 80 ezer négyzetméternyi irodaterülettel, egy 8,2 hektáros rozsdaövezeti telepen.
Ez a projekt nagyon jó esettanulmány arra, mit jelent az, amikor az okosvárosról nem elméletben, hanem konkrét, földhözragadt problémákon keresztül beszélünk. A rozsdaövezeti környezet ugyanis nem üres lap, hanem rengeteg öröklött bizonytalanságot hordoz kezdve azzal, hogy valójában mi van a föld alatt.
Rózsahegyi Zsanett egy konkrét példával szemléltette ezt: a telken belül fut az FCSM egyik főgyűjtő csatornája, amely a kerület komoly részét kiszolgálja. A probléma az volt, hogy sem a közműtérkép, sem az FCSM, sem más szereplő nem tudta pontosan megmondani, hol halad ez a vezeték.
Végül speciális, „búvárruhás” szakembereket kellett kiküldeni, hogy bemérjék a csatornát. Így született meg egy olyan új adathalmaz, amely nélkülözhetetlen volt a tervezéshez.
Ez a történet jól mutatja, hogy az okosváros adat nélkül nem létezik, az adat pedig gyakran csak nagyon komoly előkészítő munkával, idővel és pénzzel teremthető meg. És azt is, hogy az adat nemcsak technikai, hanem partneri kérdés is. A Southblaze végül megosztotta az így létrejött „adatfelhőt” az FCSM-mel, mert hosszú távon minden érintettnek érdeke, hogy pontos kép legyen a kritikus közművekről.
Kecskemét és a fejlesztésalapú várostervezés
Kurenkov Szláva Kecskemétről hozott példákat, ahol a város a mindennapi üzemeltetés és a hosszú távú városfejlesztés határvonalán egyensúlyoz. Szerinte az okos város attól okos, hogy okos döntéseket hoz, márpedig okos döntés csak jó minőségű, naprakész és hiteles adatokból születhet.
Kecskemét, – és általában Magyarország – várostervezésében az elmúlt években komoly paradigmaváltás indult el. A korábbi, inkább szabályozás-központú logikát felváltja a fejlesztésalapú tervezés, amely két nagy terv köré épül: az egyik a fejlesztési terv, amely megmondja, hol és milyen új funkciókat szeretnének létrehozni, a másik pedig a településrendezési terv, amely ehhez igazítja a fizikai és szabályozási kereteket.
Ebben a rendszerben az AI ott tud valódi segítséget adni, ahol nagyon sok, egymással versengő szempontot kell párhuzamosan figyelembe venni. Ilyen például az, hogy egy új lakóterület infrastruktúrája mennyire terhelhető, milyen közlekedési hatások várhatók, milyen városi szolgáltatások állnak rendelkezésre, és ezek mennyire bírják majd a többletforgalmat.
Ha ezeket sikerül adatokra építve, modellezve végiggondolni, akkor a város valóban megalapozottan tud dönteni arról, hol enged meg 2000 új lakást, és hol nem.
Urban Tech Platform: problématérkép, nem technológiai kirakat
Hegedűs Máté az Urban Tech Platform szakértőjeként arról beszélt, hogy a platformot idén augusztusban hozták létre azzal a céllal, hogy összehangolják a magyar városok mesterséges intelligenciával kapcsolatos törekvéseit.
Több nagyváros – köztük Veszprém, Zalaegerszeg, Debrecen, Eger és Miskolc – már csatlakozott hozzájuk.
A platform működésének első lépése az volt, hogy nem megoldásokkal házaltak, hanem kérdeztek. Arra kérték a településeket, sorolják fel, milyen problémáik vannak, amelyekről azt sejtik, hogy AI-alapú megoldásokkal kezelhetők lennének. A válaszok meglepően egybehangzó képet rajzoltak ki: a legtöbb városnál ugyanazok a területek kerültek a lista élére.
A közúti közlekedés hatékonysága, a közbiztonság, az önkormányzati adminisztráció gyorsítása és a lakossággal való kommunikáció javítása mind olyan terület, ahol a mesterséges intelligencia konkrét, mérhető előnyöket hozhat.
A platform célja, hogy ezekre a problémákra valóban működő, kipróbált AI-megoldásokat találjon, pilotokkal és visszamérhető eredményekkel.
Így az Okosvárosok kerekasztal nem a technológiai hype-ról, hanem nagyon is konkrét, földközeli felhasználási esetekről szólt.
Digital Twin: a város digitális ikre, magyar szemmel
Az Okosvárosok kerekasztal során többször felmerült a Digital Twin, vagyis a város digitális ikrének fogalma. Hegedűs Máté úgy fogalmazott, hogy ha sikerül elég adatot gyűjteni, a városból olyan digitális modellt lehet építeni, amelyen előre le lehet szimulálni a nagy beruházások hatásait.
Egy Digital Twin segítségével nemcsak azt látja a városvezetés, hogyan változik a közlekedés vagy a közbiztonság egy új városnegyed hatására, hanem azt is, hogyan terhelődnek a szolgáltatások, az oktatás, az egészségügy vagy akár a szórakozási lehetőségek.
Ezt a gondolkodásmódot már több ázsiai nagyváros is alkalmazza, és nem véletlen, hogy a kínai példák gyakran előkerülnek a smart city diskurzusban.
Kulcsár Sándor ugyanakkor arra is rámutatott, hogy egy teljes értékű Digital Twin kiépítése „bődületes mennyiségű adatot” és komoly befektetést igényel. Nem biztos, hogy egy 10-12 ezres magyar kisvárosnak rövid távon ez lesz a legfontosabb problémája, és az sem, hogy lesz rá forrása. A panel ezért abban látja a járható utat, hogy először nagyvárosokban induljanak pilotok, később pedig ezek tapasztalatai alapján jöjjenek létre skálázható, olcsóbb, moduláris megoldások, amelyek kisebb települések számára is elérhetővé válhatnak.
Ki fizeti a smart city-t? A bank szemszöge
Az Okosvárosok kerekasztal nem kerülhette meg a pénz kérdését sem. Kántor Miklós, az MBH Bank önkormányzati üzletágvezetője arról beszélt, hogy a jelenlegi magyar jogszabályi környezet – különösen a stabilitási törvény – a települések hitelképességét szinte teljes egészében a saját bevételek nagyságához köti.
Ez azt jelenti, hogy a bank szempontjából egy szofisztikált, AI-val megtámogatott okosváros-projekt és egy látszólag egyszerű infrastruktúra-fejlesztés között nem a technológiai tartalom a döntő különbség, hanem az, hogy a beruházás mennyire járul hozzá a saját bevételek növekedéséhez. Másképp fogalmazva: a kérdés az, hogy a város gazdasága fejlődik-e, nőnek-e az iparűzési adóbevételek, erősödik-e a helyi vállalkozói kör, és hosszú távon fenntartható-e az adósságszolgálat.
A szakértő kiemelte:
a tapasztalatok szerint azok a települések fejlődnek igazán, ahol demográfiai növekedés is van.
Ez nemcsak statisztika, hanem nagyon is gyakorlati szempont: a nagy beruházók vezetői, menedzsmentje ott szeret élni, ahol magas az életminőség. Ahol jó a közlekedés, biztonságos a környezet, jók az iskolák és a szolgáltatások, oda nagyobb eséllyel érkezik minőségi befektetés is.
A bank számára ezért óriási értéket képviselne, ha a városok nemcsak költségvetési számokkal, hanem adatalapú, modellre épülő alátámasztással tudnák megmutatni, hogyan térül meg egy-egy nagy fejlesztés. Egy Digital Twin vagy egy jól felépített problématérkép ilyenkor nem technológiai díszlet, hanem nagyon is konkrét kockázatcsökkentő tényező.
Városfejlesztési tőkealap és a hosszú megtérülés dilemmája
Kurenkov Szláva egy másik fontos pénzügyi szempontot is behozott: Kecskemét városfejlesztési tőkealapját, amely az országban egyedülálló módon kockázati tőkealapként működik, és legalább 30 százalékos magántőke bevonását igényli. Ez óriási lehetőség, de komoly kihívás is, mert különböző típusú fejlesztéseknek nagyon különböző a megtérülési ideje és kockázati profilja.
A városnak ezért még nagyobb felelőssége van abban, hogy helyesen válassza ki a fejlesztési területeket.
Hogy ne csak az legyen a szempont, hogy „itt van szabad telek”,
hanem az is, hogy az infrastruktúra, a közlekedés, az intézményi háttér, sőt a hosszú távú üzemeltetés is bírja-e majd a terhelést. Szláva szerint itt az AI és az adatelemzés kifejezetten nagy értéket tud adni, mert a területkiválasztásnál nagyon drága a tévedés: ami nincs jól előkészítve, az könnyen kétszer-háromszor annyiba kerülhet a végén.
Partnerség vagy széttöredezés? A mindset kérdése
Az Okosvárosok kerekasztal egyik legfontosabb tanulsága talán az volt, hogy nem elég a jó technológia, ha nincs hozzá megfelelő szemlélet sem a város, sem a beruházó részéről. Rózsahegyi Zsanett rámutatott: a Láng Negyed telkét akár nyolc külön részre is lehetett volna vágni, és azokat egyesével fejlesztőknek értékesíteni, a helyi építési szabályok betartásával, különösebb városléptékű gondolkodás nélkül. Ez gyorsabb, egyszerűbb és első ránézésre kevésbé kockázatos út lett volna.
A városléptékű, integrált fejlesztés viszont hosszabb, bonyolultabb és kompromisszumokkal teli folyamat. Cserébe olyan városszövet jön létre, amely valóban élhetőbb települést hoz létre, és hosszú távon a befektetőnek is vonzóbb, erősebb brandet, stabilabb keresletet és jobb értékesíthetőséget biztosít.
Ehhez azonban a város részéről is szemléletváltás kell. Ha túl hosszú a „wishlist”, ha minden igényt és elvárást egyszerre akarnak ráterhelni egy projektre, akkor eljöhet az a pont, amikor a beruházó egyszerűen elengedi a városléptékű víziót, és visszalép a kisebb, kevésbé kockázatos megoldásokhoz. A jövő okosvárosai ezért valószínűleg ott fognak megszületni, ahol a város, a beruházó, a pénzügyi szereplők és a szakmai platformok valódi partnerségben tudnak gondolkodni.
Úton a kognitív városok felé, fokozatosan
Az Okosvárosok kerekasztal az Infotér ConTech konferencia GLA sátrában nem ígért gyors csodát. A beszélgetés hangulatából inkább az derült ki, hogy a kognitív, adatvezérelt városok felé vezető út hosszú, kanyarokkal teli folyamat, amelyben sokszor évek telnek el egy-egy döntés és annak kézzelfogható eredménye között.
Mégis nagyon világosan látszik az irány. Az okosváros már nem csupán szenzorokról, közvilágításról és „okosmérőkről” szól, hanem arról, hogy a városok adatokra építve, mesterséges intelligenciával támogatva hozzanak döntéseket a közlekedésről, a közbiztonságról, az infrastruktúráról, a szolgáltatásokról és a beruházásokról.
És arról, hogy ezeknek a döntéseknek a végén élhetőbb, emberibb városi terek jöjjenek létre.
Ha valamit egyértelművé tett ez a kerekasztal, az az, hogy a jövő városait nem egyetlen látványos technológia, hanem sok okos, adatalapú döntés sorozata fogja formálni – olyan döntéseké, amelyek mögött a város, a beruházó, a bank és a szakmai közösség közösen vállalja a felelősséget.
