Az MTA intézménye 2025-ben 200, ikonikus székháza pedig 160 éves lesz. Ennek apropóján nagyszabású felújítás indult. A rekonstrukció kihívásairól és a társadalmi nyitásról az Akadémia stratégiai igazgatója, Oberfrank Ferenc, valamint a KÖZTI tervezői, Kelemen Bálint és Makay András meséltek, miközben bejártuk az épületet.
Az MTA, a tudomány otthona
A Magyar Tudományos Akadémia székháza a magyar tudományosság emblematikus épülete, amely a 19. századi kulturális és művészeti fejlődés lenyomata. Az itáliai neoreneszánsz stílusú épület terveit Friedrich August Stüler készítette, míg a kivitelezés Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal irányítása alatt zajlott 1862-től 1865-ig. Az impozáns homlokzatot Emil Wolff szobrai díszítik, a történelmi alapítást pedig Holló Barnabás bronz domborműve örökíti meg. A belső terek művészi gazdagságát Lotz Károly mennyezeti freskói emelik ki a díszteremben, Ligeti Antal tájképei pedig a kis ülésteremben. A székház mögött található az egykori akadémiai bérház, amely Ybl Miklós tervei alapján épült, és ma az Akadémia könyvtárának ad otthont.
A Magyar Tudományos Akadémia székházán és bérházán eddig csak kisebb változtatásokat végeztek a könyvtár kialakítását leszámítva. Mi az apropója a mostani, nagyívű felújításnak?
Oberfrank Ferenc: Mostanság óriási figyelem irányul az Akadémiára, mivel 2025-ben az intézmény 200, a székház pedig 160 éves lesz. A kerek évfordulókra időzítve megkezdtük az Akadémia 21. századi intézménnyé alakítását, ami fantasztikus módon egybeesik az épületünk felújításával is. A munkálatok során gyakran eszembe jutnak Winston Churchill szavai, amikor a brit Parlament épületének használhatóságával kapcsolatos kritikákra reagált: „Először mi alakítjuk az épületeinket, majd azok alakítanak minket.”
Ez az épület az egyik legfontosabb magyar műemlékként sokat alakított tudósaink, sőt nemzetünk identitásán, most pedig nekünk kell nagy felelősséggel és körültekintéssel a mai igényekhez alakítanunk,
és felkészítenünk a jövő évi jeles évfordulóra.
Kelemen Bálint: Ezért is lett kétütemes a program, hogy a nagyszabású felújítás első fele már a 2025-ös évfordulóra elkészülhessen.
Egy ilyen korú épületet nagy kihívás a 21. század igényeihez igazítani. A Magyar Tudományos Akadémia székházának ráadásul a történelmi és művészeti jelentősége is óriási. Hogyan lehet megoldani, hogy az épület művészeti értékei megőrződjenek, mégse váljon saját maga emlékművévé?
Oberfrank Ferenc: Elsősorban kell egy komoly technológiai korszerűsítés, amely az akadálymentesítéstől a gépészetig mindenre kiterjed, illetve a korszerű tudományos munkára is alkalmassá kell tennünk az épületet.
Makay András: Minden új rendszert úgy terveztünk, hogy azt a lehető legnagyobb mértékben elrejtsük a meglévőben – az értékek sérülése nélkül. Így azok kielégítik a 21. századi igényeket, de mégsem zavaróak.
Kelemen Bálint: Ez nem egyszerű feladat, mert az épület szerkezetét 160 éve nem úgy találták ki, hogy elférjenek benne a 21. századi igényeket kielégítő gépészeti és elektromos rendszerek, illetve az újfajta használati igény terei. Kicsit olyan ez, mintha egy régi Volkswagen Bogárba szeretnénk beleépíteni egy új Bogár összes technológiai vívmányát. Sok gondolkodást igényel, de meg tudjuk oldani.
Az Akadémia céljai között a társadalom felé való nyitás is szerepel. Mit takar ez pontosan és hogyan lehet ezt a szándékot a térben megjeleníteni?
Oberfrank Ferenc: Az MTA nemcsak a magyar tudományos élet, hanem az egész világ magyar tudományosságának központja. Gondoljunk csak a két legutóbbi Nobel-díjasunkra. Ők ugyan nem Magyarországon, de magyarságukat ápolva és az Akadémia külső tagjaként munkálkodnak. Fontos azonban, hogy ne csak a tudomány legmagasabb szintjét szolgálja az épület, hanem a pályakezdő tudósok vagy a tudományt szolgáló civil szervezetek is otthon érezzék benne magukat, mert az ő munkájuk is nélkülözhetetlen a sikerhez. Emellett szeretnénk a lehető legtöbb ember érdeklődését felkelteni a magyar tudomány iránt, amit az épület „megnyitása” is elősegít majd.
Nem szabad egy megközelíthetetlen, zárt intézmény képét mutatnunk.
Most az első ütemben a díszterem felújításával, a harmadik emeleti kiállítóterek helyreállításával, illetve új kiállítóterek létrehozásával tudjuk leginkább képviselni a társadalmi nyitást, a második ütemben pedig az Akadémia egykori bérházában található könyvtár korszerűsítésével és emberközelivé tételével tesszük meg a következő lépést. A korszerűsítés fontos eleme továbbá a könyvtár és a székház összekötése, az átjárhatóság biztosítása is.
Kelemen Bálint: Az átjárhatóság megoldása a kezdetektől kérés volt. Ehhez a későbbi átalakítások alatt beépített terek, közlekedők kitisztítása, valamint a 21. századi igényeknek megfelelő technológiai háttér kialakítása szükséges. Ennek az alapjait már az első ütemben megteremtjük, ám a könyvtár felújításával, a hozzá tartozó kávézó kialakításával és földszinti homlokzatának újbóli megnyitásával, valamint a székház és a könyvtár közlekedőrendszerének összekapcsolásával teljesedik majd ki igazán a második ütemben, amihez további jelentős funkcionális bővítések is kapcsolódni fognak.
Mindeközben az épület kultikus jellegét is meg kell tartani.
Kelemen Bálint: Ezzel nagyon könnyű dolgunk van, hiszen maga az épület kultikus helyszín: az Akadémia számára épült, kiemelt területen, a Duna partján helyezkedik el és velencei neoreneszánsz stílusának köszönhetően igazán látványos. A nyitottság építészeti eszközökkel történő biztosítása sokkal nagyobb kihívást jelentett a tervezés során, mint a kultusz megjelenítése.
A már korábban említett elemeken túl mik a leglátványosabb változások, amelyeket azonnal észrevesz majd az utca embere is?
Kelemen Bálint: Jelentős változás már a mostani felújítás során, hogy hosszú évtizedek után a szfinxek visszakerülnek a középrizalit sarkaira, az attikára. Ezek terrakottából voltak, sajnos viszonylag hamar elpusztultak. Megfelelő részletességű eredeti terveket nem találtunk róluk, de archív fotóink vannak. A tervező, Friedrich August Stühler rámás épületein ráadásul szerepelnek hasonlók, például a berlini Neues Museumon. A jelenleg a Szegedi Tudományegyetem főépületén Szkalnitzky Antal alkalmazott ilyesmiket, ezeket mind alaposan tanulmányoztuk az arcuktól kezdve a farkuk ívéig, hogy hiteles rekonstrukciót készíthessünk.
Ha már a szfinxek visszakerülnek a főhomlokzatra, visszakerül Raffaello is, akit az államszocializmus alatt Lomonoszovra cseréltek?
Kelemen Bálint: Felvetődött a tervezés során ez a kérdés. Egyelőre biztosan marad Lomonoszov, mert a homlokzat teljes felújítása a második ütembe tartozik. Mire folytatódnak a munkák, az Akadémia művészettörténészei át tudják gondolni a kérdést.
Az épület kivilágítása most nem annyira látványos, mint azt a státusza indokolná. Várható, hogy jobb fényben tűnik majd fel az épület?
Kelemen Bálint: Igen, új világítást is tervezünk a második ütem részeként. A székház most éjszaka alig látszik. Az új világítással azonban – a jelentőségének megfelelően – ez változni fog. A bécsi Operaházhoz hasonlóan homogén világítást kap, amely nem értelmezi át az architektúrát, hanem egységesen minden részletet megmutat. Mivel környező kandeláberek állítására nincs lehetőség, az épületen kell elhelyezni a reflektorokat, ami alapos átgondolást igényelt. Most lehetőségünk van arra, hogy a Dunára néző homlokzat és a főhomlokzat mellett az Akadémia utca felőli és az Arany János utcai homlokzat is díszkivilágítást kapjon, ami jelzi majd a két épületrész összetartozását, és végre megmutatja majd az egykori, Ybl Miklós által tervezett bérház, ma könyvtár szépségét is.
Makay András: Ugyan kívülről ez nem fog látszódni, de a díszteremben is új világítás lesz, már az első ütem részeként. Ez egy nagyon izgalmas folyamat, a színhőmérséklet a kritikus pont. A lényeg, hogy a fehér se legyen túl fehér, az arany se hasson sárgának. Ez sok próbálgatást igényelt. Főleg egy olyan térben, ahol eredetileg nem volt világítás. A seccók is ehhez mérten készültek. A déli oldalról fényhez jutó képek árnyékokkal vannak festve, a többi pedig világosabb. A világítás megtervezésekor ezt is figyelembe kellett vennünk.
Gondolom, ez a díszterem kariatidáira is „új fényt vet majd”. Ha jól tudom, ők ideiglenesen, gipszből készültek, de még mindig a helyükön vannak. Jól tartják magukat?
Makay András: Igen, nagyon jól. A megjelenésükben azonban nem csak a világítás okoz majd változást. A restaurátorok jelenleg is dolgoznak a felújításukon, új színt kapnak, hófehér helyett homokszínűek lesznek, ami jobban illeszkedik a díszterem színvilágához.
A díszteremnek van még egy izgalmas eleme. 159 évvel ezelőtt egy Mexikóban élő honfitársunk nagy mennyiségű mahagónifát adományozott az intézménynek. Ezt hová építették be?
Makay András: Ebből a mahagóniból készült a lábazat, amely szerencsére nagyon jó állapotban volt a felújítás előtt is, pedig sosem szedték le a helyéről és nem újították fel. Most épp restaurálják. Ez a nemes anyag ugyan szimbolikus értékkel bír, karakteres, vörösesbarna árnyalata nem kis fejtörést okozott nekünk a terem színeinek kiválasztása során, és ez valószínűleg 159 évvel ezelőtt is ugyanígy volt. A végeredmény azonban azt gondolom, magáért beszél majd.
Ahogy mesélnek, érződik, hogy szeretik a munkát, ahogy valószínűleg elődjeik is. Ez az épület egyfajta iskolaként szolgált egy egész építészgenerációnak. Aki később a magyar neoreneszánsz építészet nagy alakja lett, mind dolgozott rajta. Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal mellett például Hauszmann Alajos, Pártos Gyula, Unger Emil és Pucher József is itt szerezte korai tapasztalatait. Önök most mit tanulnak ettől az épülettől?
Kelemen Bálint: 2021-ben indult a projekt, akkor, amikor a KÖZTI szervezeti felépítése is átalakult. Az új működési rendünkben ez az egyik első nagy műemlékes munka.
Makay András: Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal művezetők voltak az építkezésen, utána léptek tovább és lettek azokká a nagyhatású, jelentős építészekké, akiknek ma ismerjük őket.
Ez számunkra is hasonló tapasztalat, amelynek birtokában reményeink szerint mi is szintet léphetünk.
Kelemen Bálint: A régi épületek szerkezetéből nagyon sokat lehet tanulni. Amit itt, a 2021-ben kezdődött tervezési folyamatban tanultunk, azt már a következő műemlék helyreállítási munkáinkba is beépítettük. De ez így megy a KÖZTI-ben már 75 éve.
Az MTA-székház rekonstrukciója egy kiemelkedő munkánk, hatalmas kihívás, de éppen ezért nagyon izgalmas és hálás feladat is.
Makay András: Egy épületet megismerni mindig tanulási folyamat. Nemcsak a kutatása, de a kivitelezése is. A sokat emlegetett díszterem is csupa meglepetés, mivel hosszú idő óta a mostani kivitelezés során volt lehetőség teljes egészében felállványozni, és minden részletét alaposan átvizsgálni. Így arra is most derülehetett fény, hogy a seccókat tartó szerkezet pontosan micsoda és hogyan van a helyén. Azt tudtuk, hogy az első állapotban a teremben nem voltak seccók, de azt nem, hogy a képek nem az eredeti szerkezetre, hanem egy második, direkt erre a célra kialakítottra kerültek. Ez a felismerés is nagy élmény volt.
Ha már szerkezetről beszélünk, térjünk ki egy kicsit a székházéra. Voltak olyan hiányosságok, amelyeket azonnal ki kell javítani?
Makay András: A szerkezet szerencsére rendben van. Inkább a tervezésnél jelentett kihívást, hogy egykor egyedi technikai megoldásokat alkalmaztak, és az eredeti szerkezet teherbírása úgymond „ki volt maxolva”. A díszterem fölötti kiállító tér falainak súlyát például nem a terem födéme hordozza, hanem azok egy vasszerkezetről vannak befüggesztve, a tetőszerkezetét pedig egy harmadik szerkezet hordja. Ezekre a megoldásokra nagyon kell figyelnünk, mert teljesen más gondolkodásmódot tükröznek, mint ahogy ma dolgozik egy építész vagy statikus
Mai statikai számítás mellett az épület szerkezeti kihasználtsága 200 százalékos, de mégis áll. Ez benne a csodálatos.
Volt már hasonlóan nagy volumenű műemléki munkájuk?
Kelemen Bálint: A KÖZTI tervezési feladatai között a kezdetektől kiemelt helyen szerepeltek a műemlékek, minden korszakban egy külön műterem vagy stúdió, jelen esetben pedig egy külön projektcsapat foglalkozik ezzel a témakörrel, ahol speciális, ehhez a szakterülethez szükséges tudással rendelkező kollégák fordulnak meg. Jelen van a csapatunkban műemlékvédelmi szakmérnök, kutató, műemléki műszaki szakértő, de még felelős műszaki vezetői jogosultsággal bíró kolléga is – a „klasszikus” építészeti tervezői attitűdön túl. Habár a jelenlegi csapatunk fiatalnak mondható, de már korábbról is jelentős műemlék tervezési és nagyberuházásban szerzett tapasztalattal rendelkeztünk. András részt vett Potzner Ferenc mellett a Budai Várban, a Csikós-udvar körüli rekonstrukciókban, én pedig Skardelli György mellett a Puskás Aréna és a füzéri alsóvár, illetve a szádvári vár felújításának tervezésében, amely rangos építészeti és műemlékvédelmi díjakat nyert. Az Akadémia tervezése 2021-ben kezdődött, így a tapasztalatait fel tudtuk használni későbbi műemlékes projektjeink, például a PPKE új kampuszán belül álló Károlyi-palota, a ROM Vándor program, vagy a zsámbéki templom kiépítésének tervezése során – amellett, hogy rendelkezésünkre áll a KÖZTI 75 éves tapasztalata is, a mesterienkkel pedig mindmáig van lehetőségünk konzultálni. Ez egy nagyon inspiráló körforgás, fejlődés.
Az Akadémia székháza közadakozásból épült, akkor az egész nemzetnek fontos volt, hogy a magyar tudomány fejlődjön. Ma miből lehet egy ilyen volumenű építkezést finanszírozni?
Oberfrank Ferenc: Az első ütemet teljes egészében az MTA állja más, a Budai Várban található ingatlanjainak eladásából. Ezeket az ingatlanokat a magyar állam vásárolta meg. A második ütemre azonban már csak az állam tud forrást adni. Ígéretet kaptunk, de még nem tudjuk, erre mikor kerül sor.
Van kedvenc történetük, mozzanatuk a most zajló felújítással kapcsolatban?
Oberfrank Ferenc: Nagy meglepetés és öröm volt, hogy a díszterem mennyezetén megtaláltuk a magyar címert, amelyet a kommunizmus alatt el akartak távolítani, ám a munkások, akikre a feladatot bízták, inkább eltakarták azt. Méghozzá úgy, hogy a felvitt anyag nem roncsolta az eredeti festést, így az nagyon könnyen eltávolítható volt. Okozott egy kis dilemmát a helyére került csillár sorsa, hiszen az is minőségi tárgy, és már a koránál fogva is érték, de egyértelmű volt, hogy a címer visszaállítása elsőbbséget élvez.
Makay András: Nekem a kedvenc pillanatom az volt, amikor megtaláltuk a díszterem eredeti festésének maradványait. Épp azon törtük a fejünket, hogyan derítsük ki, milyenek voltak a terem eredeti színei, mikor rájöttem, hogy a már említett mahagóni lábazat mögött lehetnek nyomok. És valóban. Miután leválasztottuk a falról a lábazatot, az eredeti festék ott volt lecsurogva.
Kelemen Bálint: A könyvtár és székház épület összekapcsolásának a kitalálása – mivel ezek szintszáma eltér, és nincs két egy síkba eső járószintjük – illetve a „nyitottság” elvének építészeti eszközökkel történő megfogalmazása izgalmas feladat volt, de ez a második ütemben lesz csak látható. Az egész folyamat annyira komplex, hogy valójában nehéz kiemelni egy mozzanatot, minden részlete öröm és kihívás. Ettől olyan izgalmas ezen az épületen dolgozni, és persze hatalmas megtiszteltetés is.
