Közeleg a tavasz, várnak a kirándulós hétvégék: a kelet-magyarországi Nyírség remek kulturális kalandozási lehetőségeket rejt.
Egykor a régi Magyarország egyik kulturális centruma volt sajátos helyi értékekkel, ma pedig a keleti határvidéki peremlétből éled újjá a Nyírség. Rendezett településeivel és szépen felújított műemlékeivel kiváló utazási célpont Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye szíven.
„Nyírország”, ahogy régiesen hívták, egyedi karakterrel rendelkezik: az alföldi folyók és a szél évezredek alatt hullámzó, löszös dombvidéket alakítottak ki. A honfoglalás után az ősmagyarok egyik első letelepedési helye volt ez a vidék, majd pedig a török hódoltság korszakában épp errefelé húzódott a három részre szakadt Magyar Királyság belső hármas határvidéke, ahol a határvonalak épp úgy hullámoztak az évtizedek során, mint maga a dombos táj.
A Nyírség így a magyarság küzdelmes történelmének is a helyszíne, legrégebbi megmaradt épületei pedig e korszaknak is a szemtanúi.
Nyírország legnagyobb városa maga a megyeszékhely, Nyíregyháza. Mai szerepében és megjelenésében eléggé fiatal város, mivel csak 1876-ban nyerte el Szabolcs vármegye székhelyének rangját a közeli Nagykállótól. Nyíregyháza ugyanakkor öles léptekkel hozta be addigi lemaradását, és ezt láthatjuk, amikor a belváros közepén sétálgatunk.
A Budapest legszebb középületeivel és bérházaival vetélkedő, túláradóan díszített eklektikus épületek, köztük a patinás Korona Szálló, a táblabíró-világot felidéző városháza és megyeháza, valamint további míves, nagyvárosias épületek ma szép, tágas, zöld tereken és élettel teli sétálóutcákon állnak. Ez az épületegyüttes a szélesen elterülő Nyíregyháza egyértelmű dobogó szíve és legesztétikusabb városi térsége.
De nem kell messzire menni, hogy az egész régió legértékesebb és legsajátosabb építészeti értékeit megcsodáljuk: a tavasztól őszig nyitva tartó nyíregyházi skanzenben az északkeleti magyar vidékek teljes építészeti összképe megjelenik. A Sóstói Múzeumfalu vagy ahogy általánosan ismerik, a nyíregyházi skanzen remek programokat kínál (nem csak) gyerekeknek, ahol megismerkedhetünk és kipróbálhatjuk a különböző régi, hagyományos mesterségeket, valamint betekintést enged nekünk egy letűnt kor mindennapjaiba.
A modern világ előretörésével egyre inkább elszakadunk a múlttól, így szükségessé válik, hogy megőrizzük és megmentsük közös emlékeinket – így a hagyományos magyar paraszti népi építészet emlékeit, formai világát is, amelyek máskülönben mind pusztulásra vannak ítélve. Aki szeretne kiszakadni a digitális világ nyomasztó súlya alól, itt békésen sétálhat és elidőzhet a tematikus tájházak és néprajzi gyűjteményi elemek között.
Saját helyükön csodálhatjuk meg viszont a középkori, nagyrészt elpusztult magyar építészet több kiemelkedő emlékét Nyírbátorban.
A Nyíregyházától délkeletre fekvő Nyírbátor egy szűkebb közeg számára már eddig is értékes kulturális örökségi színhely volt, de a fővárostól távol fekvő kisváros talán nem annyira ismert a szélesebb közönség számára, mint mondjuk az ország szívének vagy a Dunántúlnak a történelmi települései.
Nyírbátor a 15-16. századi Magyarország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb főúri családjának, a Báthoryaknak volt a birtokközpontja. Már a várkastély megépülését megelőzően is minden bizonnyal állhatott ott nemesi udvarház, talán több is, ezek azonban elpusztultak. A 15. század végére jött létre az az erődített kastély, ami jellegében gótikus és reneszánsz vonásokat, ezáltal a budai udvari művészet hatását mutatja, valamint sok tekintetben tükrözi a család pozícióját is a társadalmi életben. A Báthoryak Szilágyi Mihály és Báthori Margit házassága révén közvetlen rokoni kapcsolatba kerültek az akkori ismert világ egyik legjelentősebb uralkodójával, Mátyás királlyal, és ezáltal ők maguk is a hatalom birtokosaivá váltak.
A megerősített várkastély a későbbiekben fontos politikai megbeszélések és csatározások helyszíne volt. A 16. század végére palánk- és árokrendszerrel is megerősítették az épületegyüttest, de ebből mára szinte semmi sem maradt. Az elkövetkező zűrzavaros időszak, a zsoldos katonák betörései, a török támadások kikezdték a várkastélyt, így lakói inkább magára hagyták a romos épületet. A 18. században alakították át újra, és innentől hosszú-hosszú évtizedeik már csak magtárként használták a valaha szebb időket látott főúri ebédlőpalotát.
A várkastély egy részének helyreállítására a 21. században került sor, és
mi tagadás, nagyon jelentős mértékben lett újjáépítve reneszánsz modorban az évszázadokig magtárként funkcionáló épület.
Közel húsz éve építészeti vita is lett a nyírbátori rekonstrukcióból, az ismert két tábor bevett szólamaival. Azóta már számos alkalommal döntöttek úgy az illetékesek, hogy ha kell, a visszaépítés szabadabb fantáziájára is bízva, de újjáépítenek várakat vagy más műemlékeket Magyarországon. Nyírbátor e tekintetben az egyik első fecskéje volt a 21. század új trendjének, az újjászületett várkastély pedig tényleg felidéz valamit a reneszánsz korszak letűnt Magyarországából.
A várkastéllyal szemben viszont őseredeti az a két templom Nyírbátorban, melyek a gótika korszakának legkiemelkedőbb emlékei közé tartoznak a mai Magyarországon. A református és a minorita katolikus templom a 15.századból maradtak ránk.
A mai református templomot ecsedi Báthori István erdélyi vajda kezdte építtetni 1480-ban. A monumentális csarnoktemplom hatalmas déli ablaksorával, karcsú faloszlopaival, csodálatosan összetett boltíveivel egyszerre idézi fel Európa határokon átívelő gótikus örökségét, a templom melletti fazsindelyes haranglábbal pedig a hely szellemét, az északkelet-magyarországi történelmi végvidékeket.
Hasonlóan értékes műemlék a közelben álló másik, minorita katolikus gótikus templom, amit szintén Báthori István erdélyi vajda építettet az 1400-as évek végén, és itt lett eltemetve 1493-ban.
A fényárban úszó gótikus ablakok és a dúsan faragott barokk oltárok összképe megkapóan mutatja be a magyar kultúrtörténet nagy korszakait,
amikből annyi minden elpusztult a vérzivataros századok során.
Nyírségi utazásunk még egy fénypontja lehet a Nyírbátor és Nyíregyháza közötti Máriapócs kegyhelye. A hagyomány szerint 1696-ban könnyezni kezdett az itteni, akkori pici fatemplomban a Szűzanya képe. A csodának híre ment és kultusza lett, s azóta búcsújáróhelyként vált híresség. II. János Pál pápa is járt itt, bizánci szertartású Szent Liturgiát végezve. Ebből az alkalomból készült el a bazilika új bronzkapuja. A ma látható görögkatolikus templom a 18. és 19. század során épült fel, a hangulatos helyszín pedig ma is a lokális hagyományok és a hitélet bástyájának számít.
A további kirándulási tippekre vagy kíváncsi, ajánljuk Kőszeget!
Nyitóképen: Nyírbátor református temploma (Wikipedia)
