Budapesten nyílt meg az a különleges kiállítás, amely száz év távlatából idézi fel a Sanghaj arculatát meghatározó magyar építészek munkásságát. Az Időtlen modernitás a kínai metropolisz ikonikus épületein keresztül mutatja be a két ország között kialakult szellemi kapcsolatot, miközben olyan alkotók életművét is közelebb hozza a hazai közönséghez, akiknek nevét még alig ismerjük Magyarországon.
A Budapesti Kínai Kulturális Központban megnyílt az Időtlen modernitás – Magyar építészörökség Sanghajban című kiállítás, amely a két ország közös kulturális és építészeti örökségét mutatja be.
A tárlat a száz évvel ezelőtt Sanghajban alkotó magyar építészek – Hudec László, Gonda Károly, Mátrai Béla és Sömjén Rudolf – életművét és a város ikonikus épületeit, köztük a Park Hotelt, a Grand Theatre-t és a Cathay Mozit, mutatja be, amelyek ma is meghatározzák a metropolisz arculatát.
A kiállítás betekintést enged az egykori sanghaji magyar diaszpóra életébe is, felidézve azoknak a magyaroknak az útját, akik Kínában találtak otthonra, és hidat építettek a két kultúra között egy olyan időszakban, amikor még keveset tudtunk egymásról.
A megnyitón beszédet mondott Gong Tao kínai nagykövet, aki kiemelte, hogy a tárlat a magyar-kínai alkotói együttműködés újabb fontos állomása. Mint fogalmazott:
„Ennek a kiállításnak köszönhetően Budapesten is megismerhetik a Sanghajban nagy becsben tartott épületeket. Új szemszögből fedezhetjük fel a magyar kultúra Kínára gyakorolt hatását, és fontos lépést teszünk a két civilizáció kölcsönös megértése felé. Így közös inspirációval építhetjük tovább a kínai-magyar barátságot.”
A tárlat a magyar közönség számára azért is érdekes, mert míg Hudec László és Gonda Károly az elmúlt másfél évtized kutatásainak köszönhetően már hazai körökben is egyre ismertebbé válik, addig Mátrai Béla és Sömjén Rudolf életműve Magyarországon még mindig nagyrészt ismeretlen. A szervezők célja, hogy közelebb hozzák a magyar közönséghez azt az alkotói közeget, amelyben ezek a tervezők a modern Sanghaj jellegzetes arculatát formálták.
A kiállítás kiemeli azt is, hogy a magyar építészek kreativitása és szakmai tudása új irányokat mutatott a korabeli kínai építészgenerációnak: az európai modernizmus szellemiségét vitték magukkal, ugyanakkor érzékenyen építettek a kínai hagyományokra.
E kettős hatásnak is szerepe volt abban, hogy megszületett a kínai modern építészet sajátos, helyi változata, amelyhez ma is számos sanghaji ikonikus épület kötődik.
Az eseményen részt vett Lánszki Regő építészeti államtitkár és országos főépítész is, aki a két egymástól távol álló építészeti kultúra hasonlóságait hangsúlyozta:
„Kínában és Magyarországon is kiemelt szerepe van a saját udvar köré építkezésnek, a közösségi terek gondos alakításának, a fa hagyományos szerkezeteinek, valamint a faragott díszítések szimbolikus jelentésének. Ezekben a motívumokban két távoli kultúra egymásra ismer. A mai kiállítás ezt a találkozást szimbolizálja. Azt mutatja meg, hogy az építészet nem egyszerűen épületek sora, hanem nyelv, amely képes múltat és jelent, Keletet és Nyugatot, két nép gondolkodását és érzékenységét is közös térbe rendezni.”
Jakab István, az Országgyűlés alelnöke beszédében elmondta, hogy a kiállítással a két ország közös kulturális öröksége előtt tisztelegnek, ráadásul egy olyan időszakban, amikor a stratégiai együttműködés is csúcsponton van. Hangsúlyozta:
„Magyarország legfontosabb Európán kívüli gazdasági partnere Kína, és örömmel látom, hogy a száz évvel ezelőtti magyar építészek munkája ma is fontos része Sanghaj identitásának, és a két ország barátságának egyik alappillére.”
A tárlat a Budapesti Kínai Kulturális Központ szervezésében, a Magyar-Kínai Baráti Társaság közreműködésével jött létre. Az összeállítást a Magyar Nemzeti Levéltár, a Magyar Építészeti Múzeum és Dokumentációs Központ, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a sanghaji Tongji Egyetem, a Magyar Építőművészek Szövetsége, valamint az érintett építészek leszármazottai támogatták.
Nyitókép: Fejes Bence
