Hogyan maradhat élő a múlt építészete a 21. században? A hagyományos népi építészet értékeinek megőrzése és a kortárs építészet szerves egysége nem csak esztétikai vagy technikai kérdés, hanem identitásunk és fenntartható jövőnk kulcsa is. Köllő Miklós építész Öreg házak új élete című könyve a székelyföldi építészeti örökség újragondolására és éltetésére kínál gyakorlati megoldásokat.
A népi építészeti örökség megőrzése és a kortárs építészet szerves összekapcsolása korunk kulcskérdése, különösen olyan régiókban, ahol a táj és a településszerkezet évszázadok óta szorosan összefonódik.
Az erdélyi Larix Stúdiót alapító építész, Köllő Miklós Öreg házak új élete – Székelyföldi építészeti útmutató című könyve ennek a szemléletnek nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati alapjaival is megismerteti az olvasót, rámutatva a helyi építészeti hagyományok értékére és a fenntarthatóság fontosságára.
Örökség és hagyaték – mit kezdünk a múltunkkal?
Köllő Miklós az örökség fogalmát kettős szemszögből vizsgálja: amit elődeinktől kaptunk, az az örökségünk, amit továbbadunk, az a hagyatékunk. Szerinte azonban nem az az egyetlen kérdés, hogy milyen épületeket mentünk meg, hanem az is ugyanolyan fontos, hogy hogyan illesztjük be azokat a modern világba.
A szerző hangsúlyozza, hogy az épített környezet – akár egy egész falu, akár egyetlen ház – nemcsak fizikai létező, hanem identitáshordozó is.
A hely szelleme, azaz a genius loci szerves része az ott élők kultúrájának és történelmének.
A táj és a falu harmóniája
A könyv egyik legfontosabb állítása, hogy Székelyföldön az épített örökség és a táj nem választható el egymástól.
A hagyományos székely házak építése mindig is a természeti adottságok figyelembevételével történt:
a helyben elérhető anyagok felhasználásával, az éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodva, az organikus fejlődés elvét követve. Köllő rámutat, hogy a modern építészet akkor maradhat hiteles és értékálló, ha ezt az elvet követi, ahelyett, hogy tájidegen, rövid életű és gyakran pazarló megoldásokat alkalmazna.
Az építész hangsúlyozza azt is, hogy a településeknek van egy sajátos ritmusa, amit akár egy ezt figyelmen kívül hagyó bővítés vagy tetőszerkezet is megbonthat. Ugyanakkor javaslatot is tesz arra, miként lehet ezt tiszteletben tartva munkához látni.
A szerző szerint a közösség és az építészet kapcsolata is kulcsfontosságú. Ha egy új épület nem illeszkedik a faluképbe, az ugyanúgy feszültséget kelt, mint egy olyan, a közösségbe érkező személy, aki nem hajlandó alkalmazkodni. A könyv arra figyelmeztet, hogy az építészet nem csupán esztétikai kérdés, hanem kulturális és szociális felelősség is.
Fenntarthatóság és újrahasznosítás
Az épített örökség környezetvédelmi szempontból is elengedhetetlen – vallja a szerző. Az építőipar az egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó ágazat, így minden megmentett és felújított épület hozzájárul a fenntarthatósághoz. Köllő könyve a körforgásos gazdaság elveit követve tíz olyan pontot sorol fel, amely segít az építkezés környezetterhelésének csökkentésében. Ezek közé tartozik például az új építések minimalizálása, a meglévő épületek újrahasznosítása, az anyagtakarékosság és a szelektív bontás.
A szerző gondolatmenetének egyik kulcseleme, hogy „a legzöldebb épület az, amelyik már megépült, vagy amelyik meg sem épül”.
Ez a szemlélet összecseng azzal a hagyományos vidéki életmóddal, amelyben semmi sem ment kárba, és minden tárgynak volt egy második, harmadik élete. A mai fenntarthatósági elvek nem új találmányok, hanem a régiek bölcsességének újrafelfedezései.
Székelyföld építészeti jövőképe
A könyv hangsúlyozza, hogy a kortárs székely építészetnek nem másolnia kell a régit, hanem annak szellemiségéből kiindulva kell újat alkotnia. Kós Károly gondolatait idézve Köllő Miklós arra figyelmeztet, hogy a népi építészet nem csupán formai elemek gyűjteménye, hanem egy sajátos gondolkodásmód megnyilvánulása. A székely házak lényege nem a tornácokban, a faragott kapukban vagy a meredek tetőkben rejlik, hanem abban a szellemi hagyatékban, amely ezeket létrehozta. Ha ezt az alapelvet megértjük, akkor a 21. századi építészet is képes lesz hitelesen továbbvinni a múlt értékeit.
A könyv egyik figyelemfelkeltő példája a csíksomlyói kegyhely vizuális szennyezése.
Az előtérbe telepített modern épületek, raktárak és villanyvezetékek elvonják a figyelmet a kegytemplom méltóságáról. Ez a példa jól mutatja, milyen könnyen el lehet rontani egy hosszú évek alatt kialakult táji harmóniát, ha a fejlődést nem megfelelően irányítják.
Köllő Miklós Öreg házak új élete című könyve egyszerre építészeti útmutató, kultúrtörténeti elemzés és fenntarthatósági kiáltvány.
A szerző világos érvekkel és konkrét példákkal mutatja be, miért elengedhetetlen a hagyományos építészet értékeinek megőrzése, és hogyan lehet ezt korszerűen megvalósítani. A könyv mindenki számára tanulságos lehet, aki a népi építészet, a helyi identitás vagy a fenntartható fejlődés kérdései iránt érdeklődik. A múltból merítve, de a jövőbe tekintve kínál megoldásokat arra, hogyan lehet a hagyomány és a korszerűség összhangját megteremteni.
