Sorozatunkban a legszebb itáliai kerteket mutatjuk be. A történeti kerteket megszakítottuk egy kortárs függőleges erdővel, most pedig következzen a pápai nyári rezidencia és annak kertjei!
Rómától, illetve Vatikántól alig 24 kilométerre délre, egy krátertó, a Lago Albano peremén helyezkedik el Castel Gandolfo városa. A település a pápák nyári rezidenciaegyütteséről nevezetes (az önmagában is különleges fekvésen kívül természetesen). A pápai ingatlanok – a fő rezidencia, a barokk Szent Tamás-templom, a Villa Cybo és a Villa Barberini a hozzá tartozó kertekkel, továbbá egy régi olajfaültetvény – az 1929-es Lateráni Szerződés értelmében Vatikán állam különleges területei, vagyis egy enklávé exklávéi. Így ebben az esetben nem is egy kertről, hanem kertek egész rendszeréről van szó. A környék – Tivolihoz hasonlóan – a római elit kedvelt nyaralóhelye volt – már a rómaiak idején is, Domitianus császár hatalmas villájának romjai ma is megtekinthetők. A vulkanikus krátertó felső peremére épült kastélyegyüttest 1596-ban szerezte meg a pápai kamara az eladósodott Savalli-családtól, hivatalos nyári rezidenciává 1626-ban, VIII. Orbán pápa idején vált.
A drámai fekvésű városka már évszázadok óta az utazók kedvelt célpontja.
A Rómába látogató, vagy ott élő festők mindegyike szinte „kötelezően” megfestette Castel Gandolfo látképét.
A kertrendszer központját a pápai palota közvetlen közelében elterülő park alkotja. Kertépítészetileg ez kevéssé jelentős, viszont az innen nyíló kilátás már önmagában elég.
A pápai kertek 2014-ig zárva voltak a látogatók elől, azóta, Ferenc pápa rendelkezései értelmében bejárhatók.
A pápai palota (Palazzo Pontificio) voltaképpen egy fellegvár. Az épület jellegzetességei a csillagvizsgáló tornyok, melyeket még XIII. Gergely pápa telepített a 16. század végén, többek között a nevéhez köthető naptárreform tudományos megalapozása érdekében. Kevéssé ismert, hogy a Vatikáni Csillagvizsgáló a világ egyik legjelentősebb űrkutatási központja, az Egyesült Államokban is üzemeltetnek megfigyelőállomásokat az Arizonai Egyetemmel közösen.
Az épületet teraszkertek veszik körül koncentrikus körben, csodálatos kilátással a Lago Albane-re.
Érdekes módon Castel Gandolfo kertjei közül korántsem a pápai rezidenciához kapcsolódó a leghíresebb és a legszebb. Ugyanis a közelben lévő, szintén a pápai állam részét alkotó Villa Barberini kertje messze lekörözi szomszédját. További különös adalék, hogy a kert nem tóra néz, ugyanis a kráter ellentétes oldalán fekszik. Így "csupán" Lazio síkságára és tiszta időben a lapos tengerpartra nyújt kilátást. A Barberini-kert egy, a terepadottságokat kihasználó négyszintes teraszrendszert alkot, melyet a zseniális szobrász-építész és kertépítész Gian Lorenzo Bernini tervezett, a munkákat 1635-ben fejezték be. A megbízó Taddeo Barberini VIII. Orbán pápa unokaöccse volt. A kora barokk támfalrendszer és az aközött kialakított kertek lélegzetelállító együttest alkotnak.
A látogató a legfelső kertrész szintje fölött (vagyis a negyedik szinten) érkezik a kertbe, kövessük mi is ezt az útvonalat! Az épület közvetlen közelében, a negyedik szinten állnak a kert nevezetes mandulafenyői (Pinus pinea). A gyönyörű, szabályos ernyőformájú fenyőfaj adja az olasz konyha jellegzetes hozzávalóját, a pestokban is használt fenyőmagot. Ennek jelentőségét mutatja, hogy az ókori római katonák a zsoldjuk egy részét fenyőmagban kapták!
A felső kert széléről feltárul az igazi látványosság, a terasz-és támfalrendszer, az alatta elterülő további kertrészekkel. A terasz széle, a Belvedere, vagyis szép kilátás L-alakban nyúlik ki, átfogva az alsó két szintet.
A felső szintre visszatérve: a Belvedere teraszáról fantasztikus, szinte szürreális kilátás nyílik a második szintre, az itt lévő parterekre is. Mintha egy különös, szőtt mintát látnánk, pedig mindez buxusból és virágokból van összeállítva.
A középső szintet, ahol a parteres kert található újabb támfal övezi. Ebbe építették be a Neptun-kutat. Az előző képeken látható is, hogy a támfal kiugrik, ez a kút teteje. A kertben – a 17. század elejére jellemző módon – ókori istenek és mitológiai hősök szobrai kaptak helyet, a keresztény szimbolika nem jelenik meg, ami meglehetősen sajátos egy pápai rezidencia esetében.
Castel Gandolfo városa mellett maga a Barberini-kert is kedvelt témája volt a festőknek. Nem is csoda, az egyes részletek valóban festővászonra kívánkoznak.
Folytatjuk!
