Új sorozatunkban a legszebb itáliai kerteket mutatjuk be. A végtelenség terasza után következzen a világ legrégibb botanikus kertje!
Az 1222-ben alapított Padovai Egyetem Olaszország második, a világ ötödik legrégibb, ma is működő intézménye. Padovában olyan tudósok tanultak, vagy tanítottak, mint Kopernikusz vagy Vesalius, valamint már az Árpád-kor óta a magyar diákok egyik fő tanulmányi célpontja volt: Nádasdy Tamás és Báthori István is az előadótermek padjait koptatta. A belvárosban, az egyetemi épületek és a híres Szent Antal-bazilika közelében 1545 június 29-én létesítették a világ legrégibb, ma is fennálló botanikus kertjét.
A kert az orvosi és a pár évvel azelőtt alapított gyógyszerészeti fakultás oktatási tevékenységét segítette.
A mindössze 2,2 hektáros kert alaprajzi rendszere rögtön átlátható: a terület szíve egy kör alakú terület, amit egy kereszt alakú út tár fel, és osztja négy négyzetes részre, amit további négyszer kettő körszelet alakú terület egészít ki.
A kert egy Hortus Conclusus, vagyis egy zárt kert, ahol értékes és a lakosság által akkor még teljesen ismeretlen növényeket őriztek. Padova, és így az egyetem is a Velencei Köztársaság fennhatósága alatt állt, a kereskedőállam pedig épp ekkor tett szert több, addig ismeretlen növényre is: így a kertben burgonya, paradicsom, napraforgó és kukorica is látható volt, sőt, egy Törökországból érkezett újdonság, egy orgonabokor is virágzott. A kert ma is élő látványosságai közé tartozik egy 1630-ban ültetett keleti platán, valamint és egy 1750-ből származó páfrányfenyő, vagyis ginkgo, ami az egyik legrégibb példány Európában.
A kör alakú terület szélén egy különös, nyolcszög alakú üvegház áll. Ez védi az úgynevezett Goethe-pálmát, ami alapján a nagy német polihisztor 1786-ban megírta korai evolúcióelméleti munkáját a növények metamorfózisáról. A pálma, ami egy Chamaerops humilis, vagyis egy lószőrpálma már ekkor matuzsálemnek számított: 1568-ban ültették, az északolasz hideg telek miatt üvegház védi.
A kör alakú Hortus Conclusos falain túl további kertrészek sorakoznak, ezek nagyrészt a 17-18. században létesültek. A növényeket mitológiai szobrok egészítik ki, hasonlóan a korabeli főúri kertekhez.
A világörökség részét alkotó reneszánsz kert 2013-ban új részekkel egészült ki: ekkor nyitották meg a Giarino della biodiversitàt, vagyis a biodiverzitás kertjét egy korábban használaton kívüli csatlakozó területen. A kiegészítés szép példája annak, hogy egy történeti kert újabb és újabb részletekkel egészíthető ki az új igények szerint, ezzel is segítve a régi rész fennmaradását. Az új területegységek is az oktatás-kutatás szolgálatában állnak, hiszen épp ebben rejlik a kert különlegessége: nemcsak kiemelkedő értékű látványosság, hanem majd' 500 éve folyamatosan működő intézmény is.
Az új kertrész szíve a hatalmas üvegházkomplexum, ahol tematikusan, öt egységbe rendezve mutatják be az egyes növénytársulásokat, a trópusoktól kezdve a mediterráneumon át a mérsékelt égövig és a sivatagokig.
Folytatjuk!
