Már a Pancsoló Kislány is megénekelte, hogy strandra járni jó, ám nemcsak azért, mert Bambi is kapható! A hazai fürdők sok meglepetést tartogatnak művészeti téren: régi szobrok, rejtett mozaikok és szokatlan alkotások tűnnek fel a medencék, napozók és kabinsorok között. Ezek a művek gyakran évtizedek óta a strandok részét képezik, némelyiket annyira megszoktuk, hogy már észre sem vesszük, pedig érdekes történetük van.
Napozó testek, szürreális mozaikok, pajkos puttók – több magyar strand is tartogat olyan meglepetéseket, amelyek túlmutatnak a lángoson és a medencén.
Ezek a műalkotások gyakran évtizedek óta állják a klóros gőzt, a tűző napot és a pancsoló gyerekek figyelmét.
Összegyűjtöttünk néhányat közülük, amelyek mellett érdemes lelassítani egy pillanatra.
Pajkos gyerekek a csillaghegyi fák alatt
A Csillaghegyi Strandfürdő 1919 óta működik, a kertjében megbúvó gyermekszobrok pedig az 1920-as évek második felének hangulatát idézik. Elsőre tipikus neobarokk díszletnek tűnnek, ám közelebb hajolva feltűnnek a karakteres részletek: az egyik fiú épp a kezében tartott gyíkot készül elfogyasztani, a másik undorodva húzódik el egy rák elől, míg egy harmadik szeretettel öleli magához a nála is nagyobb halat.
A szobrok műkőből készültek, és feltűnően hasonlítanak a Gellért Gyógyfürdő figuráihoz – jó eséllyel ugyanabból az öntőformából, Telcs Ede műhelyéből kerültek ki.
Nem idealizált gyerekképek ezek, hanem eleven, kíváncsi, sőt néha kissé csibészes alakok – éppen úgy, ahogy egy strandhoz illik.
Legendás művész az uszodában
A Csillaghegyi Stranfürdő főépületének falán Barcsay Jenő 1974-ben készült mozaikjai is láthatók.
Geometrikus, későmodern kompozíciók ezek, visszafogott színvilággal és pontos szerkesztéssel – az uszodatér ritmusát követik, anélkül, hogy túl hangsúlyossá válnának.
Barcsay, a legendás festő és művésztanár jól ismerte a közösségi terek vizuális igényeit. Mozaikjai és festményei sosem hivalkodók, inkább csendes rendszert visznek a környezetbe. Csillaghegyen ez a rendszer egy uszodában töltött, laza délutánhoz igazodik.
Egy napozó lány szokatlan története
A margitszigeti Palatinus Strandfürdő, a főbejárat mellett található ikonikus szobra egy napozó lányt ábrázol. Finoman ívelt testhelyzete, nyugodt mozdulata tökéletesen illik a strandok világához – ám eredetileg egészen mást jelképezett.
A szobor mintája ugyanis az 1920-as években Debrecenben állított Magyar Fájdalom szobra volt, amely Trianon emlékét hordozza.
A témaváltás finoman szólva ízléstelen, ám a szobor mégis szép és jellegzetes. A fájdalmas történelmi kontextus a margitszigeti másolatban egészen mássá alakul: itt már a könnyedség, sőt a testi örömök ünnepe kerül előtérbe. A mű új környezete felülírja eredeti jelentését, és ezáltal különösen érdekes példája a köztéri művészet történeti rétegződésének.
Szürrealizmus a Palatinuson
A „Pala” másik különlegessége Bálint Endre mozaikja, amely a strand híres hullámmedencéjében található. A szürrealista ihletésű kompozíció Bálintra jellemző álomszerű világot tár elénk: töredékes formák, titokzatos alakzatok, és a képi logika felfüggesztése.
A színek és formák mégis harmonikus egésszé állnak össze, mint egy napsütötte délelőtt álmos emléke.
Az alkotás különösen izgalmas abból a szempontból, hogy a korszakban ritka a szürrealista megközelítés, ehhez hasonló beazonosíthatatlan figurákkal ritkán találkozunk. Bálint mozaikja így egyszerre tűnik dekoratívnak és sejtelmesnek, a fülledt nyárba szőtt tudattalan játékának.
Teknősön ülő leány
A Hevesi Strandfürdő bejáratánál egy fiatal lány ücsörög egy tengeri teknős hátán. A szobor vörösréz lemezből, domborítással készült, és 1963 óta a fürdő jelképe.
A teknős annyira élethű, hogy nem meglepő: alkotója, Várady Sándor, állatszobraival az 1971-es Vadászati Világkiállítás fődíját is elnyerte.
A jelenet egyszerre játékos és lírai – különösen, hogy a körülötte lévő medencében valódi teknősök is élnek. A határ a mese és a valóság között itt tényleg elmosódik.
Strandoló a Szabadság-szobor alkotójától
A nyíregyházi Júlia Fürdő előterében áll a „Strandoló” című nőalak, amelyet Kisfaludi Strobl Zsigmond készített – ugyanaz a szobrász, aki a budapesti Citadellán látható Szabadság-szobrot is alkotta.
Míg a Gellérthegyre emelt figura drámai és heroikus, addig ez a fürdőszobor sokkal intimebb, hétköznapibb, sőt, kisugárzása egészen erotikus.
A meztelen, mosolygó nőalak mintha egy tengerparti sziklán ülne, testhelyzete nyugalmat áraszt. Érdekes kettősség ugyanattól a művésztől: Az 1920-ban készült strandoló nőalak még a Horthy-korszak Abbáziában nyaraló finom úrilányait idézi, míg a szocialista realizmus legszebb alkotása egy erős munkáslány a hegytetőn. Így változnak az idők.
Strandművészet
A strandokhoz nem szokás múzeumi sétákat társítani, pedig sok helyen egy-egy szobor vagy mozaik éppúgy hozzátartozik az élményhez, mint a lángos, a pancsolás vagy a forró beton.
Talán csak annyi a dolgunk, hogy legközelebb nemcsak a törölköző helyét nézzük ki alaposan, hanem azt is, ki ül a teknős hátán, vagy mit mesél egy napozó alak a medence szélén.
