Az ember hajlamos elfeledkezni a kiterjedt pesti külvárosok értékeiről – pedig ott is igazi gyöngyszemekre bukkanhatunk. Folytatódik cikksorozatunk az E-Örökség műemlékes adatbázisáról.
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu most sorozatot indít az E-Örökség tartalmainak bemutatására.
A napokban Budapest kevésbé ismert műemlékeiből szemlézünk!
Sokáig kell utazni a pesti belvárosból, mire kiérünk a 17. kerület szívébe.
Budapest legkeletibb kerülete egykoron teljesen függetlenül létezett a Duna-parti kereskedővárostól,
de a 20. századi folyamatos növekedés végül ezt a vidéket is bekebelezte Nagy-Budapestbe. A 17. kerület közepén, a Pesti úton járva könnyen feltűnik egy hatalmas, reprezentatív barokk épület: ez a Podmaniczky-Vigyázó kastély, az ősi nemesi família egyik legszebb otthona magyar földön.
Mint a kastély történetéről olvashatjuk építtetője báró Bujanovszky Elek tábornok, Podmaniczky Erzsébet férje volt a 18. században.
Az arisztokrata házaspár az elsők között próbált Magyarországon burgonyát termeszteni az 1750-60-as években.
Ekkor építtették a kastélyt is, ahol aztán állandó jelleggel éltek. Bujanovszky 1799-es halálával a kastélyt a Podmaniczky családé lett. Podmaniczky Jánosnak kedvenc lakhelye lett a kastély, és innen igazgatta a saját birtokait. Az 1838-as pesti árvíz idején menekülőknek adott szállást a kastélyában. Podmaniczky egyik lányát, Zsuzsannát 1864-ben vette feleségül gróf Vigyázó Sándor, ennek nyomán végül 1873-ban egyesült a két család.
A kastélyt is ekkortól hívták Podmaniczky-Vigyázó-kastélynak, udvari homlokzatát 1910-ben alakították ki neobarokk stílusban.
Vigyázó Sándor végrendeletében minden vagyonát a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. Egy hosszadalmas örökösödési per után az Akadémia tulajdona lett a kastély a környező birtokokkal együtt. Utóbbiak felparcellázásából született két mai városrész is: Régiakadémiatelep és Akadémiaújtelep.
Mint a történetben olvashatjuk: az épület a második világháborúban előbb a katonák, majd a lakosság fosztogatásának áldozata lett. A háború után ezt is államosították, belső terét durván átalakították és szociális otthonokat létesítettek benne. A rendszerváltás idején előbb gazdátlanul állt, majd a kerületi önkormányzat megszerezte a kastélyt. 1996-ban vandálok betörtek az épületbe és felgyújtották: a tető szinte teljesen leégett, az épület többi részét a tűzoltáskor használt víz tette tönkre.
A sokat megélt kastély a 2010-es években született újjá. A kastély főépületrészének alaprajza téglalap formájú. Jellegzetes, tört vonalú neobarokk manzárdtető fedi, az udvari rizalit fölött álkupolával.
Architektúrája barokk és neobarokk stílust képvisel, a régi kiképzés egyes maradványainak megtartásával vagy utánzásával.
A rekonstrukciós munkálatok után, a 2012 végére megvalósult teljes felújítás nyomán a kastély egész területe alkalmas a legkülönbözőbb típusú rendezvények, színházi előadások, koncertek, tréningek befogadására. Ma már 350 fős konferenciaterem, 120 fős díszterem, további termek és a szép kert fogadja az ide érkezőket.
A barokkos részletekkel ékes kastély így már újra teljes pompájában, a 21. századi igényeknek megfelelően várja látogatóit.
