Pécs a hazai idegenforgalom egyik fő célpontja – de a közismert látnivalókon túl további izgalmas érdekességeket is találhatunk a városban. Folytatódik műemlékes sorozatunk az E-Örökség adattára nyomán.
Az E-Örökség honlapja egy teljességre törekvő, állami műemlékes adatbázis, amely most elindulva megyékre és településekre lebontva, könnyen kereshető módon mutatja be hazánk védett épített örökségének minden elemét. A sok ezer műemlék tárháza igazi kincsesbánya és érdekes olvasmány a téma iránt érdeklődő szakértőknek, valamint a hazai örökség rajongóinak. A Hely.hu most sorozatot indít az E-Örökség tartalmainak bemutatására. Ezen a héten Baranya vármegyébe látogatunk el, ezúttal Pécs hegyvidéki, ősi örökséget feltérképezve.
A pécsi Jakab-hegyen épült pálos kolostor története egészen a kora középkorig nyúlik vissza. Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje, röviden a pálos rend egy magyar alapítású férfi remete szerzetesrend, amelyet az elfogadott nézetek szerint Boldog Özséb esztergomi kanonok alapított 1250 körül, amikor a Patacs-hegyi és a pilisi remetéket egyesítette.
Remeték Magyarországon a kereszténységgel egy időben jelentek meg, életüket a vallási elmélyülésnek szentelték.
Legkorábbról a mecseki remetékről tesznek említést, akik a Bertalan pécsi püspök által készített szabályzatot követték a mindennapjaikban.
Többnyire egymagukban vagy kisebb csoportban élték életüket összhangban a természettel, távol a falusi közösségtől, akikkel csak ritkán vegyültek, például amikor vesszőből font kosaraikat időnként élelemre cserélték.
Bertalan püspök 1225 körül a Patacs közelében lévő Jakab-hegyen építtetett kolostort idősebb Jakab apostol tiszteletére, aki egyike volt Jézus első tanítványainak. A pécsi püspök birtokokat is adományozott az itt élő remeték számára.
A Jakab-hegyi kolostor az egyik legrégebbi pálos kolostor Magyarország területén,
amely évszázadokig ellenállt a viszontagságoknak. Az újabb ásatások rávilágítottak arra, hogy a kolostor helyén a 11-12. században egy középkori falu álhatott, amelynek maradványaira épülhetett a kolostor. Gondosan megtervezett falai között csendes mederben folyhatott az élet. Az alapfalak közt felismerhető a konyha és az ebédlő helye, de jó állapotban maradt fenn az épület vízműrendszere is – a konyhakertben a szerzetesek valószínűleg növények termesztésével foglalatoskodtak.
Azonban a török fennhatóság idején, az 1550-es évek körül a kolostor lakatlanná vált és nagyrészt elpusztult. A 18. században helyreállították, rövid ideig újabb remeték érkeztek falai közé, de 1828 után végleg elnéptelenedett és azóta is üresen, romosan áll.
A közelben egy másik érdekességet is találunk. Az E-örökség honlap segítségével nemcsak műemléki épületeket, hanem régészeti örökségeket is könnyen kereshetünk, így ha a pécsi Jakab-hegyen kirándulunk, amely természeti kincsei mellett kiemelten védett történelmi emlékei miatt is jelentős, érdemes megtekinteni a kora vaskorból ránk maradt földvár romjait és a halomsírokat is.
Maga a földvár Krisztus előtt 750 körül épülhetett földből és kőből,
két bejárattal rendelkezett, méretéből adódóan is a Kárpát-medence akkori legnagyobb erődítményének számított. Egy magasabb, helyenként 6-10 méter magas sáncból és egy alacsonyabban fekvő, kisebb sáncból áll, ezeknek a vonulata ma is jól látható.
A földvár védelmi célokat szolgált, ami évszázadokon keresztül egészen a római hódításig jól megfelelt a használóinak. Egy nagyobb közösségnek, kezdetben a hallstatti kultúra népének jelentett otthont és védelmet, mígnem Krisztus előtt 350 körül megjelentek a kelták és elfoglalták a várat. A település halomsíros temetője szintén a vaskorból maradt ránk, a felszínen elszórtan kört formáló kövek hamvasztásos rítusú sírokat jelölnek.
Ha további régészeti lelőhelyekre vagy kíváncsi, böngéssz az E-örökség keresőjében!
Fotó: E-örökség, Wikipedia
