A londoni Kensington Gardensben megnyílt a 2026-os Serpentine Pavilion, amelyet a mexikói LANZA atelier tervezett. Az építmény a hagyományos brit kígyózó téglafalak formavilágát idézi meg, miközben kortárs közösségi térként kapcsolódik a Serpentine Pavilion negyedszázados történetéhez.
A londoni Kensington Gardens egyik legizgalmasabb nyári látványossága idén is a Serpentine Pavilion, amelynek tervezésére immár 25 éve kérnek fel nemzetközileg elismert vagy feltörekvő építészeket. A 2026-os pavilont a mexikóvárosi LANZA atelier alapítói, Isabel Abascal és Alessandro Arienzo tervezték, akik az „a serpentine”, vagyis „egy kígyó” címet adták munkájuknak.
Az idei építmény egyszerre tiszteleg a brit építészeti hagyományok előtt és kapcsolja össze azokat a kortárs építészeti gondolkodással.
A pavilon legkarakteresebb eleme egy hullámzó vonalvezetésű, vörös téglából épített falrendszer, amely a hagyományos brit „serpentine wall”, illetve „crinkle-crankle wall” típusú, kertekben alkalmazott falakra utal. Ezek a különleges, kígyózó falak elsősorban Kelet-Angliában, különösen Suffolk vidékén terjedtek el. Formájuk nem pusztán esztétikai sajátosság: az egymást követő ívek oldalirányú merevséget adnak a szerkezetnek, így a fal vékonyabb lehet, és kevesebb téglából is stabilan megépíthető, mint egy hagyományos egyenes fal. A megoldást a 17. században Hollandiából érkező mérnökök honosították meg Angliában, bár gyökerei még korábbra nyúlnak vissza.
A LANZA atelier ezt a történeti építészeti elemet emelte a pavilon központi motívumává. A tervezők különösen izgalmasnak találták, hogy a „serpentine” szó egyszerre utal a kígyózó falra, a közeli Serpentine-tóra és magára az intézményre is.
Az épület két íves téglafal köré szerveződik, amelyek között egy áttetsző tetővel fedett közösségi tér jön létre.
A tetőszerkezetet téglapillérek tartják, amelyek ligetszerű hangulatot teremtenek, miközben a fény és a levegő szabadon járhatja át az építményt. A tégla választása szintén tudatos döntés volt. Abascal és Arienzo ezzel a jellegzetesen angol kertépítészeti hagyományra kívántak reflektálni, miközben párbeszédet teremtettek a közvetlenül szomszédos Serpentine South Gallery történeti téglahomlokzatával is. A falak ráadásul nem tömör tömbökként jelennek meg: a ritmikusan ismétlődő téglapillérek helyenként áteresztővé teszik a szerkezetet, így a pavilon egyszerre határol és összeköt, elválaszt és feltár.
A 2026-os pavilon különleges mérföldkő is, hiszen a Serpentine Pavilion-program 25. évfordulóját ünnepli. Az évente megvalósuló projekt az egyik legjelentősebb nemzetközi építészeti megbízássá vált, számos világhírű alkotó készíthette itt első brit épületét. Az elmúlt években többek között Zaha Hadid, Rem Koolhaas, Frank Gehry, Jean Nouvel, Peter Zumthor, Bjarke Ingels, valamint Francis Kéré is tervezett Serpentine Pavilont.
A program mára a kortárs építészet egyik legfontosabb kísérleti platformjává nőtte ki magát.
Nyitókép: DETAIL, Facebook
