Államalapító királyunk napja alkalmából a hozzá kötődő ereklye kalandos útját, illetve annak építészeti nyomait térképezzük fel!
Szent Istvánt 1038 augusztus 15-én bekövetkezett halála után, augusztus 20-án temették el az általa alapított székesfehérvári bazilikában, egy római eredetű fehér márvány szarkofágba.
1. Székesfehérvár, Bazilika
A sírláda a templom főhajójának közepén állt egészen 1083-ig, a király szenté avatásáig. Az avatási ceremónia része volt a sír felnyitása az akkori uralkodó, Szent László jelenlétében, ekkor azonban csoda történt: az eseményen valószínűleg jelen lévő Hartvig győri püspök így ír erről:
„…elmozdítva a padlóból kiemelkedő márványtáblát, végül is lementek a koporsóig, s annak felnyitásakor az édes illat oly hévsége árasztott el minden jelenlevőt, hogy azt hitték, az Úr paradicsomi gyönyöreinek közepébe ragadtattak. ..."
A holttest vizsgálatakor kiderült, hogy több része is mumifikálódva szinte teljes épségben megmaradt. Ekkor, az akkori szokás szerint szétválasztották a különféle maradványokat, amiket már ereklyeként tiszteltek. Az ezt követő események kissé ellentmondásosan szerepelnek Hartvig beszámolójában, ugyanis az ott tébláboló Mercurius nevű szerzetest „nehogy a szent ereklyékből valamit elragadjon, megdorgált a király (mármint Szent László), és messzire küldte onnan”. Később azonban mégis ez a szerzetes lesz a Szent László alapította szentjobbi kolostor első apátja. Mint ismert, a később többször átépített Bazilika mára szinte teljesen elpusztult. Megmaradt viszont a szent király sírládája, a római-ókeresztény eredetű szarkofág, ami az 1938-as Szent István-évre Lux Kálmán tervei szerint felépített romkerti keretépület központjába került.
2. Szentjobb, Bihar vármegye
A Szent Jobb története ott folytatódik, hogy Szent László, kedvenc városa, Nagyvárad mellett kolostort alapított a Szent Jobb őrzésére, aminek vezetőjévé éppen az ereklyelopás gyanújába keveredett Mercuriust tette meg (akit az előző idézet szerint dühösen kiparancsolt a szertartásról). A kolostor körül kialakult település az ereklyéről vette fel a Szentjobb nevet (ma a kissé furán hangzó Sâniob a hivatalos román neve). Korabeli ábrázolásokon az ereklye nem csupán kézfejként szerepel, hanem a teljes kar látható például a kolostor pecsétjén is. A karcsontokat Nagy Lajos lengyel királlyá koronázása alkalmából Krakkóba vitette, ahol egészen a második világháborúig őrizék, azonban ekkor nyoma veszett. Mindenesetre a névadó kézereklyét itt őrizték egészen a török betörésekig, amik a hatalmas rendházat is romba döntötték. Ma csak alapfalai vannak az óriási együttesnek, amit a 18. században egyébként újraalapítottak és újjáépítettek, a Szent Jobb azonban ekkor már egészen máshol volt.
3. Dubrovnik (Ragusa), Domonkos kolostor
A török hódoltság utáni zűrzavarban a Szent Jobb sorsa is kalandossá vált: a Váradot és környékét feldúló törökök magukkal hurcolták, majd kereskedőkön keresztül került Dubrovnik, történelmi nevén Ragusa domonkos kolostorába. A becses kincsnek 1590-ben ereklyetartót készítettek, majd 1618-ban hivatalosan is leltárba vették. Itt, ebben a csodálatos középkori kolostorban őrizték meglehetősen elfeledve, Szent István koponyaereklyéjével együtt. Az ereklyék egészen a 18. század hatvanas éveiig szinte teljesen kikerültek a magyar köztudatból, ekkor viszont Mária Terézia politikai manővereinek eszközévé váltak: a királynő ekkor tudatosan törekedett a Szent István-kultusz kiépítésére, természetesen úgy, hogy mindezzel együtt magát az államalapító méltó utódjaként, nagy magyar uralkodóként mutassa. Állami ünneppé nyilvánította augusztus 20-át, 1764-ben megalapította a Szent István Lovagrendet, aminek utód-kitüntetése máig az egyik legnagyobb magyar állami díj. Emellett püspökséget alapított Székesfehérvárott és felkutatta a király ereklyéit. Így került ismét előtérbe Ragusa, illetve a Szent Jobb. Mária Terézia így hosszas diplomáciai tárgyalásokat folytatott a Ragusai Köztársasággal, aminek eredményeképpen 1769-ben a koponyaereklye, majd 1771-ben a Szent Jobb is visszatérhetett Magyarországra.
4. Budai Várkápolna
A visszaszerzett ereklyét 1771 áprilisában először Bécsbe vitték, majd onnan Budára szállították. Azév augusztus 20-án hatalmas körmenetben mutatták be az összegyűlt hatalmas tömegnek, majd a Budavári palotában tekinthette meg a közönség. Ez volt az első hivatalos Szent István-napi állami ünnepség. Mária Terézia rendeletben intézkedett “az apostoli királyság általános védőszentjének” ünnepéről, munkaszüneti nappá nyilvánítva azt - ez a legrégibb magyar állami ünnepnap. A Szent Jobb, majd pár évvel később a Szent Korona Budára való visszatérése jelentősen hozzájárult, hogy a város visszaszerezze a fővárosi rangot Pozsonytól, illetve Bécstől. A Szent Jobb számára külön kápolnát építettek a budai vártemplom mellé, a bécsi udvari építész, Franz Anton Hillebrandt tervei szerint. A különleges, pompázatos, mégis az udvar falai mögé rejtett épület egészen a 19. század végéig sértetlenül állt, viszont ekkor Hauszmann Alajos, a tervezett főlépcsőház elhelyezése érdekében lebontatta.
5. Budai Várkápolna/Balatonalmádi
A kápolnára, mint az ereklye őrzési helyére továbbra is szükség volt, ezért egy új, jóval kisebb kápolna épült szinte ugyanott, közel a Mátyás kúthoz. Az új kápolnát Lotz Károly tervei szerint készült Róth Miksa műhelyéből származó mozaikok díszítették, és kis mérete ellenére különleges összeművészeti alkotás volt. Itt viszont kis kitérőt kell tenni, sajnos ilyen gyakran megesik a magyar történelemben. A második világháborús ostrom idején a felső szintekről a kápolnára omlott a törmelék, ami egyben meg is védte az ereklyét a károsodástól. Az 1950-es években zajló újjáépítési munkák szinte teljesen felszámolták a palota eredeti térszerkezetét, így a vártemplomot is. Hasonló sors jutott volna a kápolnának is, viszont az építkezésen dolgozó Bicskei Karle János festőművész és Dr. Pintér Sándor almádi plébános gyakorlatilag kicsempészték-kimenekítették a kápolnát, majd a balatoni város temploma mellett újra felépítették.
+1. Az "Aranyvonat"
A Szent Jobb történetének különleges epizódja az 1938-as országos körút. A szent király halálának kilencszázadik évfordulóján nagyszabású ünnepségsorozatot rendeztek, többek között ekkor tartották az Eucharisztikus Világkongresszust, valamint hatalmas építkezések és régészeti feltárások indultak Székesfehérvárott (ekkor épült a szarkofág számára az új mauzóleum), Esztergomban és Visegrádon. Az ünnepségek része volt a Szent Jobb országos körútja, aminek alkalmából egy különleges, art deco jellegű vasúti kocsit építettek. A kocsi az egész országban körbejárt, kifejezetten azért, hogy erőt és lelkesítést adjon az elmúlt évtizedekben meggyötört nemzetnek. Annak ellenére, hogy a Szent Jobb tisztelete nyilvánvalóan katolikus hagyomány, a fogadóünnepségeken protestáns egyházi méltóságok és hívők is részt vettek, az ekkor készült képek tanulsága szerint Hódmezővásárhelytől Székesfehérvárig mindenhol hatalmas tömeg fogadta a szerelvényt.
A kocsit Urbányi Vilmos, a kor neves, art deco stílusban dolgozó belsőépítésze tervezte, Márton Lajos grafikussal, templomfestővel és Hodina Adolf Mihály iparművésszel. Fontos műszaki újítás volt a Szent Jobb épségét garantáló lengéscsillapító, ami a gyártók saját fejlesztése volt. A próbaúton állítólag az ereklye helyére helyezett égő szivar hamuja sem esett le, olyan remekül működött a berendezés - úgy látszik, a Szent Jobb még műszaki fejlesztéseket is inspirált. A különleges művészeti-közlekedési alkotást a háborús járműhiány miatt szétszerelték, az alvázat hadi célra újból felhasználva. A felépítmény sorsa ismeretlen, utolsó adatok szerint a Dunántúlon tárolták, ekkor vélhetően az 1945 év eleji harcok során elpusztult. Viszont a vasúti kocsi ismét látható! Lelkes vasútbarátok és hagyományőrzők közös munkával rekonstruálták ezt a több szempontból is hatalmas értéket képviselő járművet.
A rekonstukció igazi csapatmunka volt: a kezdeményezők Vitéz József és Nagy László István a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesülettől, ehhez csatlakozott a csíksomlyói és isonzói vasúti zarándoklatokat szervező Budakeszi Kultúra Alapítvány és további civilek. A kormány 2015-ben négyszázmillió forinttal támogatta a kezdeményezést, aminek szakmai koordinációját a Magyar Nemzeti Múzeum vállalta. A felújítást a Dunakeszi Járműjavító és a MÁV Nosztalgia Kft. végezte, a különleges lengéscsillapítót Budapesti Műszaki Egyetem két végzős hallgatója, Szalai Enikő és Stefkovics Gergely alkotta újra. Az elkészült Aranyvonatot 2020. augusztus 20-án mutatták be a Vasúttörténeti Parkban.
A Szent Jobb jelenleg a Szent István Bazilika oldalsó oltára előtt látható. Reméljük, hogy a becses ereklye útja véget ért, legfeljebb az Aranyvonattal indul majd ismét országjárásra.
