Üresen álló lakásokról, kompakt városokról, energiaközösségekről, újrahasznosításról és örökségvédelemről szólt az este a Jövőtervező.BME előadásának minapi rendezvényén, ahol az Építészmérnöki Karé volt a főszerep. Tudósításunk.
A kompaktság volt a kulcsszava az első előadásának, amit a Jövőtervező.BME című eseménysorozatának részeként tartottak szerda délután az egyetemen.
A mostani programon az Építészmérnöki Kar volt a soros. A kar tagjai mutatták be legújabb kutatásaikat az épített környezet jövőtudatos újrahasznosítására fókuszálva.
Ennek mentén a nyolc szakember vezette négy blokk – Adaptív város, Adaptív anyagok, Adaptív épületek és Adaptív örökség – az előttünk álló kihívásokhoz való alkalmazkodásra helyezte a hangsúlyt.
Levindovszky János rektorhelyettes és Alföldi György dékán rövid bevezetője után Szabó Árpád és Harmathy Norbert egyetemi docensek a karbonsemleges épített környezet kérdésével foglalkoztak. A fent említett kompaktságot hangsúlyozva statisztikai adatokkal bizonyították: érdemes ezzel a témával, illetve azon belül is a kihasználatlan városi területek újrafelhasználásával foglalkozni. Mint előadásukból kiderült:
Magyarországon a lakások 15 százaléka üresen áll, míg Budapesten ez a szám 17 százalék.
A hatékonyság természetesen a város energiafelhasználására is vonatkozik. A városi tömbök hőtechnikájának megvizsgálásával kiderítették, hogy
kompakt városrészek kialakításával akár 25-40 százalékkal csökkenhetne az energiahasználat.
Ám a kompaktságnak feltétele a magas városi laksűrűség; illetve hogy a városon belül minden szolgáltatás bárhonnan könnyen elérhető legyen. Emellett ha az energiaellátás hatékonyságát szeretnénk növelni, a földgáz helyett a távhő és a villamosenergia felé kell fordulnunk.
Az előadók kiemelték, hogy az ellátás vegyesen, azaz megosztva, központi és decentralizált forrásból nyerve az ideális, ehhez azonban elengedhetetlen az energiaközösségek kialakítása, melyben egyes épületek a termelő, míg mások a fogyasztó szerepét töltenék be. Ez az úgynevezett „smart grid” kialakítás biztosítaná az energia okos elosztását, de ehhez digitalizálni kellene a villamosellátási hálózatot.
A lakástulajdonosok az előadás végén elhangzott számok is érdekesek lehetnek: a gázkazános épületek szivattyús rendszerűvé történő átalakítása akár 90 százalékos megtakarítást jelenthetne.
Sipos András építész és Falvai Balázs egyetemi adjunktus, tanszékvezető-helyettes két különböző megközelítésből reflektált az adaptív anyagok témakörére. Előbbi elsősorban a kérdés mérnöki oldalát boncolta, kiemelve, hogy
a hatékonyságot legradikálisabban nem az anyaghasználat, hanem az okos geometriai megoldások növelik,
amilyeneket a már meglévő épületekben is bőséggel találhatunk – tehát az adaptivitás kulcsa részben a múltban rejlik.
Előadópárja legelőször a Debreceni Egyetem egyik nemrég elkészült projektjét ismertette, ahol egy egykori tímárműhelyt alakították át közösségi alkotótérré. A projekt, melyet Falvai vezetett, tükrözte a mai építészet valóságát is, melyben megfogyatkoztak a klasszikus építési megbízások, és megnövekedett az átalakítási feladatok aránya.
A hatékonyság növeléséről és az újrahasznosításról szólva kiemelte: az ezzel kapcsolatos kortárs kihívásokra és elvárásokra a statikai szabványoknak, illetve a kivitelezés szervezeti hátterének is reflektálnia kellene, a tervezőknek pedig aktívabb szerepet kellene betölteniük az építési folyamatban.
A program folytatásaként Barta Fruzsina tanársegéd, Horváth-Farkas Zsófia tanársegéd és Vidovszky István egyetemi docens szólaltak fel. A prezentáció első felében ez előadók az épületek élettartalmának fogalmát definiálták újra. Arra fókuszáltak, hogy az adott épületrészek – például a tartószerkezet és a gépészeti elemek – más élettartalmából következően az épületnek minél kisebb felesleg mellett szétszedhetőnek kell lennie.
Hangsúlyozták továbbá az építész felelősségét a bontási folyamatban, melyben a minél nagyobb arányú újrahasznosítás a cél.
Elvégre az épületek általánosan nagy szürke energiatartalommal rendelkeznek – tették hozzá. Bár a bontott anyagok felhasználást jelenleg nem szabályozzák, a tervezési folyamatkor érdemes az esztétikaiak mellett ezt a szempontot is figyelembe venni.
A kiadott tanszéki feladatok ilyen jellegű megoldásokat is elvárnak a hallgatókról, akik az elmúlt félévben egy-egy körforgásos épületet terveztek újra. Az elkészült munkákból létrehoztak egy adatbázist is.
A blokkot Vidovszky István zárta. Ő az automatikus moduláris rendszer példáján keresztül a jövő építészeti megoldásait ismertette, illetve egy kérdésre reagálva elmondta: a könnyűszerkezetes újépítés és az átalakítás együtt jelentik az építészet jövőjét.
A program zárásaként Kronavetter Péter egyetemi adjunktus és Vukoszávlyev Zorán egyetemi docens következett, a téma pedig elsősorban az adaptív örökség volt. Kiemelt figyelmet kapott a már meglévő építészeti tudás megfelelő feldolgozása és kortárs alkalmazása, az adaptivitás kérdésben egészen konkrétan a régi épületek modern felhasználása, illetve ennek kihívásai.
Példaként a hangtechnikai felújításon átesett Zeneakadémiát, illetve a hotelként és étteremként funkcionáló sopronbánfalvi egykori kolostort hozták fel, majd a releváns doktori iskolák munkájára terelődött szó. A hallgatói tervekből több kiállítás is született már, az Építési terület: Variációk egy Ország Lili-kiállításra című tárlat, amiről ITT mi is beszámoltunk, december 14-éig megtekinthető a Kiscelli Múzeumban.
A teljes előadás várhatóan a BME Youtube-csatornáján is visszanézhető lesz.
(Borítókép: Kaiser Ákos)
