Sepsiszentgyörgyön tekinthető meg a Kós Károly műhelye című tárlat.
Kós Károly építész, író és grafikus (1883–1977) szerteágazó építészeti tevékenysége végigkísérte a 20. század nagy részét és annak több történelemformáló korszakát. Pályája elején, az első világháború előtt az ún. „Fiatalok" csoportjának vezető egyéniségeként megalkotta az akkor virágzó magyar építészet több remekművét (Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonjai, zebegényi római katolikus templom, sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum), majd otthont épített magának és családjának Sztánán, az erdélyi Kalotaszeg régióban.
Varjúvár néven ismertté lett saját háza ma igazi zarándokhely.
Saját házának tervezésével párhuzamosan írásaiban és terveiben megjelenik a gazdálkodó ember alakja, aki minden lehetséges értelemben műveli a kalotaszegi tájat – és szükség szerint minden eszközt megragad annak védelmére.
Kós meghatározta a kalotaszegi és az erdélyi kultúrtáj fogalmát, és ennek szolgálatába állította tehetségét és tudását. A falusi és kisvárosi emberek, valamint a református egyház megrendelésére számos épületet tervezett, munkássága több generáció életére gyakorolt hatást. Bár kimaradt az építészeti élet hangos sikereket hozó főáramlataiból, életműve mégis rendkívül következetes és máig példaértékű.
A tárlat eredeti tervek, archív fényképek, kortárs ábrázolások és dokumentumok segítségével mutatja be a fiatal építész korai remekműveit.
Korabeli publikációk és saját írásai révén a sztánai Varjúvárban született, több műfajt érintő és a közösségszervezéshez is szorosan kapcsolódó víziói és eredményei is megjelennek.
A tárlat kurátora Anthony Gall Ybl-díjas építész, az MMA tiszteletbeli tagja, társkurátor Simon Magdolna.
A kiállítás megnyitóján beszédet mondott többek között Turi Attila, aki rámutatott: a Kós Károly születésének 140. évfordulója alkalmából készült kiállítás középpontjában a hit, a küzdelem, a kitartó munka hármas egységének bemutatása áll.
„A ma nyíló kiállítás többféle értelemben is szimbóluma összetartozásunknak: összeköti közösségeinket, összekapcsolja Erdélyt és az anyaországot. Összefogja a múltat, a jelent és a jövendőt, egyúttal jól tükrözi a teremtő szellemi erő kivételes erejét. Azt a teremtő erőt, amely képes lélektől lélekig eljutni. Amely hagyományoz és amely éltet. Amely szárnyakat ad és amely folytatást követel" – mondta az MMA elnöke.
Turi Attila beszédét azzal zárta:
„És emlegetni fognak engem is és apáimat az én véreim (…) az én munkámat folytatják ők, és az én életem örökkévaló lesz bennük"
– ezekkel a szavakkal tett hitet a jövő nemzedékében Kós Károly. S erre a felvetésre ma is úgy válaszolhatunk, ahogyan azt Makovecz Imre tette 1983-ban: „Itt mindent csak folytatni lehet: munkásságát, felfogását és életvitelét is….Itt, Európa közepén, nekünk magyar értelmiségieknek éltetnünk és ápolnunk kell azokat a gondolatokat, melyekre Európának szüksége van."
Köszöntő beszédében Vargha Mihály kijelentette: a Székely Nemzeti Múzeum minden követ megmozgat azért, hogy a Kós Károllyal kapcsolatos kiállítások, kiadványok, mozgóképek mindegyike eljusson a székelyföldiekhez. Az elmúlt csaknem húsz esztendőben tíz olyan kiállítást szerveztek vagy fogadtak, ami a polihisztorhoz és családjához köthető. Hozzátette, büszkék arra, hogy ezt az egyedülálló tárlatot sikerült éppen ebbe az épületbe, ebbe a városba elhozniuk, ahol Budapest után a legtöbb Kós-terv valósult meg. Úgy véli, egy ilyen kaliberű ember megérdemli, hogy a szeretett szülőföldjén legyen olyan emlékhely, ahol az érdeklődők megnézhetik a tervrajzait, az általa készített tárgyakat, a róla készült filmeket.
Fotó: archív
