Ma már tudjuk, honnan érkezhetett a Kossuth térre a metróba tévedt vaddisznó: felvétel készült arról, ahogy átúszik a Dunán, majd a Parlament felé indul. Más fontos kérdésekre azonban továbbra sincs válasz. Leginkább arra, hogy megfelelően jártak-e el a hatóságok és a BKV, illetve, hogy mindenképpen végezni kellett-e az állattal.
Korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, hogy augusztus 8-án egy körülbelül 60 kilogrammos vaddisznó jutott le az M2-es metró Kossuth Lajos téri állomására. Az állat az egyik üzemen kívüli mozgólépcsőn ment a peronszintre, rövid időre egy metrószerelvénybe is bejutott, később pedig a sínek között, egy várakozó szerelvény alatt kötött ki. Az állomást kiürítették, a forgalmat leállították, a vaddisznót végül kilőtték.
Azóta új felvételek és részletek jelentek meg, amelyek a történet egy részét tisztázták – más részleteit azonban még nehezebben érthetővé tették.
Már tudjuk, hogyan juthatott el a Kossuth térre
Az első hírek megjelenésekor még rejtély volt, hogyan kerülhetett egy vaddisznó Budapest sűrűn beépített belvárosának közepére.
Az RTL Híradó később olyan felvételt mutatott be, amelyen egy vaddisznó a Dunában úszik, majd a pesti rakparton a Parlament felé indul.
Vagyis ma már sokkal kevésbé az a kérdés, honnan érkezett, mint az, hogy mi történt vele ezután.
Hogyan jutott el a metróig?
A vaddisznó nem közvetlenül a metróállomáson bukkant elő. A felvételek alapján a Duna felől érkezett, a rakparton a Parlament irányába haladt, majd a Kossuth tér környékén is látták.
Ez azért is vet fel kérdéseket, mert a Kossuth tér nem egy nehezen ellenőrizhető külvárosi terület, hanem Budapest egyik kiemelt, fokozott figyelemmel kísért köztere.
Indokolt lenne tudni, mikor érkezett az első bejelentés az állatról, kik tudtak róla, és milyen intézkedések történtek addig, amíg elérte a metróállomást.
Miért mondták a 112-nél, hogy még a Nagykörúton van?
A szemtanú beszámolója szerint akkor hívta a 112-es segélyhívót, amikor a vaddisznó már a Kossuth téri metróállomásnál volt. A telefonban azt a tájékoztatást kapta, hogy a hatóságok már tudnak az állatról, de információik szerint az még a körúton tartózkodik. A telefonáló ekkor jelezte, hogy a vaddisznó valójában már a metrónál van.
Lehetséges, hogy egyszerűen késve jutott el az információ egyik szervtől a másikhoz. De éppen egy ilyen eset mutatja meg, miért fontos a gyors és pontos információáramlás.
Egy sérült, megriadt vaddisznó emberek között komoly veszélyforrás lehet. A Kossuth téri történet szerencsére emberi sérülés nélkül ért véget, de könnyen kialakulhatott volna pánik egy mozgólépcsőn vagy egy zsúfolt peronon és számtalan egyéb súlyos, akár életveszélyes helyzet.
Ezért továbbra is jogos a kérdés: hogyan lehetett ekkora különbség az állat tényleges és a segélyhívónál ismert tartózkodási helye között?
Két eltérő történet arról, mi történt a metróval
Talán még ennél is érdekesebb, hogy a történtek első hivatalos leírásai és a BKV későbbi részletes közleménye között lényeges különbség van.
A katasztrófavédelem tájékoztatására hivatkozó első beszámolók szerint a mintegy 60 kilogrammos vaddisznó egy metrószerelvénnyel ütközött, majd a vezetőfülke alá szorult. Több híroldal ezért kezdetben úgy számolt be az esetről, hogy az állatot elütötte vagy elgázolta a metró.
A BKV délután közzétett részletes közleménye azonban más eseménysort ír le.
Eszerint az állat az üzemen kívüli mozgólépcsőn jutott le a peronhoz, rövid időre bement az egyik metrókocsiba, majd elhagyta azt. Ezután egy szolgálati lépcsőn került a sínek közé, és egy várakozó metró alá húzódott.
Ha egy vaddisznót elütött egy metrószerelvény, és ennek következtében súlyosan megsérült, az egészen más helyzet, mint ha egy már korábban sérült állat saját maga húzódott egy álló szerelvény alá.
A BKV maga azt közölte, hogy egyelőre nem tudják, hol szerezte sérüléseit az állat.
Éppen ezért jó lenne egyértelműen tisztázni, mi történt: volt-e ütközés a metróval, és ha nem, hol és milyen sérüléseket szenvedett korábban a vaddisznó.
Biztosan le kellett lőni a vaddisznót?
Az eset legérzékenyebb kérdése természetesen az állat kilövése.
A BKV közleménye szerint a helyszínre hatósági állatorvost riasztottak, aki megvizsgálta és felmérte a sérült vaddisznó állapotát, majd a lehetséges megoldások mérlegelése után a kilövés mellett döntött.
A kilövés mellett természetesen szakmai érvek is vannak.
Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivője az RTL-nek nyilatkozva elmondta, hogy egy emberek közé került vaddisznó potenciálisan veszélyes, ezért gyorsan kell megszüntetni a veszélyhelyzetet. Az altatólövedék alkalmazása jóval bonyolultabb annál, mint ahogyan a filmek alapján gondolnánk: nehéz pontosan meghatározni a szükséges dózist, a szer nem azonnal hat, és a meglőtt állat közben tovább mozoghat. Túl kis adag esetén nem alszik el, túl nagy dózis pedig akár az állat pusztulását is okozhatja.
Ezek komoly és nem figyelmen kívül hagyható érvek.
A Kossuth téri eset végső szakasza azonban – legalábbis a BKV saját közleménye szerint – némileg más helyzetet jelentett, mint amikor egy vadállat szabadon rohan emberek és autók között.
Az állomást addigra kiürítették és lezárták, a metróforgalmat leállították, a vaddisznó pedig egy várakozó szerelvény alatt tartózkodott.
Ezért érdemes feltenni a kérdést: ebben a már részben kontrollált helyzetben megvizsgálták-e ténylegesen az altatás vagy más befogási módszer lehetőségét, és ha igen, pontosan milyen körülmény miatt vetették el?
A jelenlegi vadászati törvény szóhasználata is figyelemre méltó: lakott területen a vad esetében nem kizárólag elejtésről, hanem befogásról és szükség szerinti elejtésről rendelkezik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Kossuth téri vaddisznó esetében szakmailag lehetséges lett volna a befogás, de azt mutatja, hogy önmagában nem csak egyetlen eljárás képzelhető el.
Azt viszont jogos lenne megtudni, milyen sérüléseket állapított meg a hatósági állatorvos, mérlegeltek-e alternatívákat, és mi szólt konkrétan a kilövés mellett.
Egy egészen más történet is lehetett volna belőle
Ha az állat állapota és a biztonsági körülmények lehetővé tették volna az elkábítást és a mentést, a Kossuth téri vaddisznó története egészen más befejezést is kaphatott volna.
Alkalmat teremthetett volna arra is, hogy felhívja a figyelmet a vadon élő állatok élőhelyeinek átalakulására és csökkenésére, a város és a természet közötti határ változására, valamint arra a felelősségre, amely az emberre hárul az egyre gyakoribb ember–vadállat konfliktusok kezelésében.
A konkrét Kossuth téri vaddisznóról természetesen nem állíthatjuk, hogy az élőhelyvesztés miatt úszott át a Dunán. A szakemberek szerint a vaddisznók egy része éppen azért jelenik meg egyre magabiztosabban városi környezetben, mert megfelelő élelmet, vizet és búvóhelyet talál ott, és vannak olyan populációk, amelyek már generációk óta alkalmazkodnak az urbánus környezethez.
Akár a BKV is „örökbe fogadhatta” volna
És van ennek egy könnyedebb, de egyáltalán nem lényegtelen oldala is.
A Dunát átúszó, a Parlamenthez elsétáló, majd a budapesti metróba is bejutó vaddisznó néhány óra alatt országosan ismert állattá vált.
Ha megmenthető lett volna, könnyen elképzelhető egy olyan együttműködés, amelyben egy megfelelő vadaspark befogadja, a BKV pedig jelképesen örökbe fogadja, támogatja tartását és időnként beszámol róla.
Micsoda különbség lett volna kommunikációs szempontból is!
A történet úgy maradhatott volna meg, mint „a vaddisznó, amely még a budapesti metróra is felszállt”, miközben egy vadaspark és a BKV közösen hívhatta volna fel a figyelmet a vadon élő állatokra, a felelős városi együttélésre és a természetvédelemre.
Természetesen mindez csak akkor lett volna valódi alternatíva, ha az állat sérülései mellett az altatás, a befogás és a szállítás szakmailag valóban biztonságosan megoldható lett volna.
Éppen ezt nem tudjuk jelenleg, ahogy azt sem helyesen jártak-e el a hatóságok és felkészültek-e hasonló veszélyes helyzetre. A mostani történések alapján vannak kétségeink.
