A magyarországi lakhatási válság egyre súlyosabb társadalmi problémává válik: fiatalok, kisgyermekes családok, idősek és alacsony keresetű dolgozók mind nehezen jutnak stabil, megfizethető otthonhoz. A bérlői lakásszövetkezetek erre kínálnak egyfajta megoldást, ötvözve a közösségi együttélést, a demokratikus működést és a gazdasági racionalitást. Cikksorozatunkban a modell lényege mellett nemzetközi példákat és hazai kezdeményezéseket is bemutatunk, beemelve az építőipari, a városfejlesztési és a pénzügyi szempontokat is.
A lakhatási válság nemcsak fel-felvetődő téma a magyar társadalomban, hanem mára már néhány tőmondatban összefoglalható valóság. Egyre több fiatal felnőtt nem tud leválni a családról, egyre több nyugdíjas nem tudja fenntartani lakását, egyre több egyedülálló vagy egyedülálló szülő sodródik a kiszámíthatatlan magánbérleti piac karmai közé.
Mindez a jelenség hosszú távon a közösségek lebomlásához, az elmagányosodáshoz és a társadalmi mobilitás blokkolásához is vezet.
Vajon mit tud kezdeni mindezzel az építőipar, az urbanisztika és a gazdaságpolitika? Egy lehetséges válasz: a bérlői lakásszövetkezeti modell.
Mi az a bérlői lakásszövetkezet? Nem, nem az, amit a nagyi emlegetett
A bérlői lakásszövetkezet egy újfajta lakhatási modell, amely lényegében a co-housing és a nonprofit bérlakás-rendszerek metszetében helyezkedik el. Ellentétben a rendszerváltás előtti lakásszövetkezeti rendszerrel – ami lényegében egyfajta előtakarékossági modell volt –, itt a lakás nem válik magántulajdonná.
A lakások tulajdonosa maga a szövetkezet, és a lakók bérlőként élnek benne. A döntéshozatal demokratikus, a működés nonprofit.
Miért izgalmas ez most?
A lakhatási szegénység 2–3 millió főt érint Magyarországon. Azok a fiatalok, alsó-középosztálybeli csoportok, idősek ugyanis, akik nem hitelképesek és nem tudnak élni az állami támogatások adta lehetőségekkel, gyakran kizáródnak a piacról (Jelinek–Pósfai, 2020).
Gazdasági racionalitás, urbanisztikai lehetőségek
A modell lényeges előnye, hogy állami támogatás nélkül is képes fenntarthatóan működni, mivel a lakók maguk is beszállnak: tőkét hoznak be, közös kockázatot vállalnak. A szövetkezet tulajdona soha nem lesz spekuláció tárgya, a lakbérek évtizedekig kiszámíthatóak. Számítások szerint egy ilyen modell évi 5–10 százalék hozamot is tud biztosítani stabil befektetői háttér mellett (Jelinek–Pósfai, 2020).
A modell bevezethető lenne alulhasznosított állami és önkormányzati ingatlanokban is. Ezek az ingatlanok gyakran üresen állnak, leromlott állapotúak, de kiváló elhelyezkedésűek, például Budapest belső kerületeiben vagy rozsdaövezetekben találhatóak. Egy bérlői szövetkezeti projekt egyszerre jelentene lakhatási megoldást és akár örökségvédelmi vagy energetikai rehabilitációt is.
Nemzetközi minták
Mietshäuser Syndikat (Németország): Németországban több mint 100 lakóépület tartozik a Mietshäuser Syndikat hálózatába, amely decentralizált, kollektív tulajdonlású és demokratikusan működtetett modellként szolgál a közösségi bérlakhatásra.
FUCVAM (Uruguay): Uruguayban a FUCVAM szövetkezeti rendszer több ezer lakóegységet működtet, ahol az állami támogatású hitelek segítségével a lakók saját kezűleg építik fel otthonaikat és demokratikusan irányítják közösségeiket.
A nemzetközi példák azt mutatják, hogy a bérlői lakásszövetkezeti modell nemcsak elmélet, hanem működő gyakorlat is.
La Borda (Barcelona): A barcelonai La Borda projekt példaértékű modellje annak, hogyan lehet a lakók által vezetett, passzívház szintű, fenntartható épületet létrehozni közösségi bérlakásként.
Magyar lehetőségek: példák és kezdeményezések
A bérlői lakásszövetkezetek hazai megvalósítását nem kellene a nulláról kezdeni, hiszen már most is léteznek olyan kezdeményezések és közösségi szerveződések, amelyek ezen az úton haladnak.
A MOBA Hálózat egy közép- és kelet-európai összefogás, amelynek célja, hogy a régió országaiban – köztük Magyarországon is – megerősítse a bérlői szövetkezeti modell intézményesítését, valamint nemzetközi tudást és erőforrásokat mozgósítson a lakhatási alternatívák elterjesztésére.
Itthon a Cohousing Budapest és a Community Living Hungary civil csoportjai végeznek edukációs, szerveződési és tudásmegosztó munkát, aktívan építve a jövő lakhatási modelljeinek társadalmi alapját – legyen szó lakáskooperatívákról, közösségi bérleményekről vagy önkormányzati együttműködésekről. Mindez azt mutatja, hogy a szakmai és társadalmi környezet már elkezdett nyitni a lakhatási innováció irányába – csak meg kell találni a kapcsolódási pontokat az építőipar, a várospolitika és a közösségek között.
Építészek, fejlesztők, pénzintézetek
A modell működtetése építészeti rugalmasságot igényel – közös terek, variálható lakásegységek, közös kert és tárolók – mind olyan elemek, amelyekre gondolni kell egy ilyen megoldás esetén. A bankok és pénzintézetek részéről pedig újfajta hitelmodellek kialakítása szükséges, hiszen a garancia itt maga a közösségi tulajdon, nem a megszokott egyéni ingatlanvagyon.
Nem utópia, hanem műfajteremtés
A bérlői lakásszövetkezeti modell nem afféle idealista, jól hangzó társadalmi kísérlet vagy szociális felelősségvállalási látszatmegoldás. Éppen ellenkezőleg: a mai magyar lakáspiacon jelentkező strukturális gondok – így a megfizethetőség, az elérhetőség, a szociális mobilitás hiánya, valamint a városi közösségek bomlása – mind olyan rendszerszintű kihívások, amelyekre hosszú távon fenntartható, gazdaságilag is életképes megoldást kell találni.
A bérlői lakásszövetkezetek erre adhatnának egy lehetséges választ,
hiszen nemcsak lakhatási alternatívát kínálnak, hanem egy olyan fejlesztési modellt is, amely képes ötvözni a társadalmi hasznosságot a gazdasági megtérüléssel.
Az a fejlesztő, aki ebbe a modellbe fektet – akár önkormányzati partnerségben, akár közösségi finanszírozással –, nem pusztán lakásokat épít, hanem a jövő városi életformájának alapjait rakja le.
Forrás: Jelinek Csaba, Pósfai Zsuzsanna (2020): A bérlői lakásszövetkezeti modell Magyarországon, Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont. https://www.researchgate.net/publication/339999278_A_berloi_lakasszovetkezeti_modell_Magyarorszagon
Borítókép:
Készítette: Balogh Zoltán
Tulajdonos: MTI/MTVA
