A műemlékek nem csupán épületek, hanem sokak munkájának, hitének és tehetségének lenyomatai. Ahogy az ezeket összegyűjtő E-örökség portál sem pusztán egy adatbázis, hanem rengeteg szakember közös erőfeszítésének eredménye. Közülük az egyik kulcsszereplő Hajdu-Nagy Gergely tájépítészmérnök, akit többek között pályája meghatározó pontjairól, az új fejlesztés jelentőségéről és a kertek titkos világáról kérdeztünk.
Emlékszik, mikor fogta meg az örökségvédelem témája?
Korán, de ez csak később tudatosodott bennem. Szüleimmel egészen kisgyermek korom óta jártuk az országot, illetve Európa több pontjára is eljutottunk, ilyenkor pedig a városnézés és a természeti szépségek megismerése volt a fő program, nem a hasunk süttetése. Járműgépész-mérnök édesapám könyvespolcán ott sorakozott sok évfolyamnyi „szürke” folyóirat, a Műemlékvédelem, villamosmérnök nagyapám polcain pedig több folyóméternyi National Geographic. Az egyetemi évek alatt dr. Örsi Károly, a történeti kertek „doyenje”, illetve fia és barátom, ifj. Örsi Károly vitt közel a műemlékes szakmához, azon belül is a történeti kertekhez. 1995–2001 között tájépítészmérnöknek tanultam a Kertészeti Egyetemen, és ekkor, egy nyári gyakorlat során számos történeti kertet felkerestünk. Így volt alkalmam megismerni Fehérvárcsurgón a Károlyi-kastély kertjét is, amelynek helyreállítása később az egyik legnagyobb büszkeségem lett. Itt szerettem meg igazán a történeti kerteket és döntöttem el, hogy ezekkel szeretnék foglalkozni.
A tájépítészethez ezek szerint hasonlóan régóta kötődik.
Megmondom őszintén, 17 éves koromig nem sokat tudtam a tervezett díszkertekről, a kertművészetről. Persze a családommal addig is jártuk az arborétumokat, kastélyparkokat, de hogy ez mennyi mindent rejt, illetve hogy léteznek olyan szakmák, mint a tájépítészet vagy a kertművészet, arról nem sokat tudtam. A gimnáziumban egy barátom hívta fel a figyelmemet a tájépítészmérnök szakra. Együtt mentünk el az egyetemi nyílt napra, ahol végig olvasva a tantárgylistát teljesen elképedtem.
Mi tetszett meg benne ennyire?
Azt szokták mondani, hogy a tájépítészet egy szintetizáló szakma – az építészet, a természettudományok és a művészettörténet sajátos esszenciája –, és én is rögtön ezt éreztem. A sokféle tárgy mindegyike érdekelt, így jelentkeztem és fel is vettek. Ráadásul fiatal korom óta cserkész vagyok, ott
a természet és az ember egysége alapvetés, ez a gondolatiság pedig tájépítészet alapja is.
Ennek felismerése szintén szerepet játszott abban, hogy ez lett a hivatásom.
Ez az egységfelfogás hogyan érhető tetten a tájépítész mindennapi munkájában?
Az épület nincs a környezete nélkül és nincs a táj nélkül. Nem lehet az építészeti alkotásokat önmagukban nézni, csak a nagy egész részeként, ez pedig igaz a kert elemeire is. Abból lesz jó tervező, aki bejárja a tervezési területet, megismeri annak tulajdonságait, kíváncsi a történetére, érdekli, hogy kik, hogyan, mi célból használják, és végül felfedezi a hely szellemét, ami irányt mutat neki.
Minden, amit csinálunk, építünk, alakítunk, érzést közvetít, a kertek pláne, és nagyon nem mindegy, milyen érzést adunk át.
Ezt felismerve írtam a szakdolgozatomat a műromok szerepéről Magyarország tájképi kertjeiben, és a doktori kutatásaimat is ennek a témának szenteltem. Elkészítettem ezeknek a speciális kerti építményeknek – a műromoknak, műbarlangoknak és remeteségeknek – teljes magyarországi kataszterét. Eközben Örsi Károllyal – 2015-ös haláláig – folyamatosan együtt dolgoztunk a különböző kastély- és kúriakertek helyreállításán, mély mester és tanítványa kapcsolatban.
A régi épületek mellett ugyanakkor foglalkozik a legfiatalabbak tereivel is. Sokan a játszótértervezésről ismerhetik.
2006–2012-ig az S-tér Kft.-nél voltam tervező mérnök, játszótereken, köztereken, közparkokon dolgoztunk. Az egyik legismertebb ezek közül a kisújszállási Süsü-játszótér, a város híres szülötte, Csukás István tiszteletére. Inspirált, hogy egy elhagyott játszóteret hogyan lehet élettel megtölteni. A semmiből küzdelem és eltökéltség árán megvalósítani valamit és értéket teremteni. Jó látni, ahogy a gyerekek birtokba veszik a helyet. Az ő reakciójuk, örömük mindig őszinte. Innen, a tervezőirodából léptem át 2012-ben a közigazgatásba, azóta dolgozom a műemlékvédelem különféle szervezeteiben. A múlt év végén Mőcsényi-díjjal kitűntetett Szikra Éva helyét vettem át: az Építési és Közlekedési Minisztériumban az ország teljes történeti kert állományával foglalkozom – az örökségvédelmi nyilvántartással kapcsolatos IT és szakmai feladatok mellett. Közben azért a játszótereket sem hagytam teljesen magam mögött, a Nemzeti Múzeum kertjében a Pál utcai fiúk vagy a Karmelita sarkában a Szaffi-játszótér tájépítészeti tervezése is hozzám köthető.
A minap létrejött E-örökség portál felállításában való részvétel feladata hogyan találta meg?
Először az Örökségvédelmi Nyilvántartási Rendszer fejlesztésében való részvételre kértek fel, mert ehhez a munkához a kataszterezés, a műemlékvédelem és – kisebb hányadban – az informatika területén is szükséges megfelelő ismeret. Időközben ugyanakkor megkezdődött az E-Örökség és a Szakértő mobilapplikáció kidolgozása is a 4iG bevonásával; így szét kellett választani a feladatokat. Innentől – szakmai vezetőm támogatásával – minden energiámmal az E-örökség és a mobilapplikáció fejlesztésére koncentráltam, ezeknek lettem a modulfelelőse.
Az előbbi egy zárt alkalmazás, amelyhez a kormányhivatalok régészeti, építésügyi és műemlékvédelmi szakemberei, illetve bizonyos intézmények – például múzeumok, kutatóhelyek – férnek hozzá, tehát párszázan. Az E-Örökség azonban a műemlékeink mindenki számára elérhető és érthető tárháza. Ezért is szeretem ezt a projektet. Engem mindig azok a feladatok foglalkoztatnak leginkább, amivel a társadalomnak lehet adni valamit. Motivált, hogy
végre megnyithatjuk ezt az adatbázist az emberek számára, közkinccsé tehetjük a műemlékekkel kapcsolatos tudást.
Azt gondolom, legfőbb ideje volt, hogy végre minden magyar megismerhesse, mekkora kulturális érték a hazánk területén található 15 000 műemlék. Az, hogy elérhető legyen, ezek pontosan hol vannak, mit tudunk róluk hogy néznek ki, nagy adóssága volt a mindenkori magyar államnak.
Volt egy kis civil kezdeményezés, nem tisztázott forrással, melynek adatbázisa a 2010-es állapotot tükrözi, informatikailag elég elavult formátumban, de mindezidáig nagy űrt töltött be, és sokat tesz ma is a műemlékek megismertetéséért, amiért elismerés illeti. Az E-örökség ennél azonban jóval korszerűbb, komplexebb, a központi nyilvántartással élő kapcsolatban álló, látványos médiatartalmaktól gazdag webes alkalmazás.
A cél az volt, hogy legyen egy nagy, vonzó, színes, de elegáns kezdőoldal, amelyről gyorsan elérhető a látványos interaktív térkép. Semmiképpen sem akartuk, hogy száraz adatbázis készüljön. Aki most megnyitja az oldalt, a tematikus térképet böngészve rögtön megtalálhatja, hogy a településén, az utcájában milyen műemlékek vannak, azok típus szerint milyen műemlékkategóriába esnek – például kastély, erődítmény, templom –, jól kifejező piktogramokkal jelölve.
Nagy eredmény a szabadszavas és az összetett kereső is. Ezzel bármire – vármegyére, településre, kulcsszóra – lehet keresni. Az egyes műemlékekről pedig az adatlapokon részletes, fotóval ellátott leírások olvashatók. Minden épületet útvonalhoz lehet adni és azokból akár tematikus túrákat is össze lehet állítani. Az oldalon 240 műemlékről látható 3D-modell és sztereofotó, illetve 80 helyszínen gigapixel képeket csináltattunk. A 3D-modellek és az olcsó kék-piros szemüveggel megtekinthető sztereoképek elsősorban térélményt adnak, az óriásfelbontású képekben elmerülni pedig reméljük, sokaknak nagy élmény lesz.
Például a Nemzeti Múzeum főlépcsőházának mennyezeti festményét olyan közelről és olyan részletesen lehet látni, mint máshol nem.
Emellett Ügyfélkapun keresztül bárki beküldhet állapotjelentést vagy fotót is, így az oldal a közösségi részvételt is erősíti. Folyamatosan frissülő hírekkel és eseménynaptárral jelentkezünk, továbbá a műemlékkel, régészettel kapcsolatos minden fontos fogalom, leírás, szabályozás, kiadvány, pályázat megtalálható az oldalon a civileknek és a szakmának egyaránt.
Voltak olyan példák, amik hatással voltak az oldal kialakítására?
Három évvel ezelőtt a Szépművészeti Múzeumban, a Bosch kiállítás végén láttam, hogy gigapixel fotók segítségével milyen részletességgel lehetett felfedezni a festő jellegzetes világát, azóta cél, hogy a műemlékeinket is így mutathassuk meg az embereknek. A koronavírus-járvány alatti bezártság és kirándulásaim során annak megtapasztalása, hogy a templomaink általában zárva vannak – ha pedig be is lehet menni a műemlék épületekbe, a fényviszonyok sokszor nem a legjobbak –,
motiválták, hogy láthatóvá tegyük a nehezen láthatót.
Emellett az olyan kezdeményezések, mint a Geocaching vagy a Köztérkép és külföldi jó példák is inspirálták a fejlesztést.
Az E-örökség megszületésével hogy állunk most műemlékvédelmi adatbázis terén a környező országokhoz képest?
Szerintem nagy hiányosságot pótoltunk, de a feltett lécet magasan megugrottuk és ezzel – úgy vélem – az élbolyba kerültünk. De hogy pontosan hogyan teljesítünk, azt felhasználók fogják eldönteni. Bízom benne, hogy örömmel használják majd az oldalt!
Van olyan műemlék az oldalon megtalálható sok ezer közül, amire zárásként felhívná valamiért a figyelmet?
Több is. Ott van például a Bakonyban Bátorkő vára, amelynek nagyon érdekes elhelyezkedése és története van. Vagy kiemelhetném Szádvár romját is, ami egy gyönyörűen sikerült helyreállítás. Boldogkőváralja kihagyhatatlan úti cél. Ha pedig kastélykertre gondolok, természetesen Fehérvárcsurgó jut azonnal eszembe, de Dég, Vácrátót, a tatai Angolkert is ott szerepelnek a toplistán.
Fehérvárcsurgó kastélykertjén 3 évet dolgoztunk és mai szemmel szinte nevetséges összegből 21,5 hektáron állítottuk helyre a tájképi kertet, a tóval, a szigettel és a gloriettel, a hidakkal és az úthálózattal együtt.
Ott a gondviselés is velünk volt.
A környéken ugyanis a szocializmus alatt folytatott bauxitbányászat miatt a karsztvizek elapadtak. A terv szerint ezért a Gaja-patak víztározójából, mesterségesen töltöttük volna fel a kastélypark tavát. Ám amikor elkészült a vízvezetékrendszer, váratlanul újraindult az a forrás, amely a tóba vezető patakot táplálta. Így most természetes, tiszta karsztvíz van a tóban. Szívből ajánlom mindenkinek, hogy tegyen egy kellemes sétát a kertben és a tó körül, hallgassa a természetet a szigeten, majd igyon egy finom kávét a teraszon.
