Milyen növények díszíthették a Visegrádi Királyi Palota kertjét? Hogy festett egykor a hédervári kastélypark? Miként kel életre egy felújított kastélyegyüttes luxusszállodaként vagy kulturális központként? Mindezekre tudja a választ dr. Szikra Éva tájépítész, műemlékvédelmi és kerttörténeti szakértő, aki nemrég, a magyar építészet napján egyéni alkotói, oktatói és szakpolitikai, szemléletformáló tevékenysége elismeréséül, életműdíjként Mőcsényi Mihály-díjat vehetett át, ebből az alkalomból beszélgettünk.
A szakmai előd és barát nyomában
Hogy fogadta az elismerést? Számított rá egy kicsit, ugye?
Tudtam, hogy felterjesztettek a díjra, mégis meglepett, amikor megtudtam, hogy én kapom. Több jeles kollégám is van, akik hozzám hasonlóan évtizedek óta tevékenykednek a tájépítészet területén, ezért meglepődtem, de nagyon megörültem, hogy engem választott a zsűri!
Mőcsényi Mihályhoz, a díj névadójához személyesen kötődöm, hiszen ő hívta fel a figyelmemet erre a szakterületre.
Végigkísérte az egyetemi tanulmányaimat, és utána is erős szakmai, talán azt is mondhatom, hogy baráti szálak fűztek hozzá. Már tervezőként dolgoztam a Műemléki Hivatalban, amikor arra buzdított, hogy tudományos vonalon is induljak el. Látta bennem az ambíciót, és szerette volna, ha a szakterületünk jobban érvényesül, minél többen szerzünk tudományos fokozatot. Évtizedekkel később ő kért fel tagnak a fertődi Esterházy-kastély ügyének előremozdításán dolgozó Eszterháza Grémiumba is. A Mőcsényi Mihály-díj tehát különösen nagy elismerés számomra.
Sokáig nem kapott kellő figyelmet a tájépítészet, mostanában azonban mintha többet beszélnénk róla, jobban a köztudatban lenne.
Mőcsényi Mihálynak voltak nagy elődei és nem ő teremtette meg a kertészet művészi-műszaki ágát képviselő szakirányt, de tény, hogy ő már nemzetközi elismertséget szerzett. Elnökhelyettese, majd elnöke volt az IFLA-nak, a Tájépítészek Nemzetközi Szövetségének, és a Kertészeti Egyetemen (jelenleg MATE Budai Campus) is az ő idejében indult külön tájépítész szakirány. Valóban, a köztudatba is egyre inkább bekerül a téma, hiszen például a klímaváltozás miatt most eleve fókuszban van. Aki csak kicsit is tájékozott, tisztában van vele, mekkora jelentősége van például az utcafásításnak, vagy akár egy kisebb városi parknak is. Ki ne találkozott volna a közösségi médiában azzal a képpel, amelyen egy fákkal szegélyezett út látható, rajta az aszfalt és a levegő hőmérsékletével, amely jól szemlélteti a zöldfelületek kedvező hatását. Ez egy rendkívül aktuális megközelítése a témának.
Természeti-műszaki ismeretek és művészi érzék
Milyen elveket képvisel a munkájában? Hogyan foglalná össze a laikusok számára a szakmája lényegét?
Több ezer éves múltra tekint vissza a kertépítészet, és mondhatjuk, hogy mint kertművészet párhuzamosan haladt, fejlődött a különféle más művészeti ágakkal, leginkább az építészettel. Gondoljunk csak a görög-római kertekre, a középkori kolostorkertekre, a híres reneszánsz vagy barokk parkokra, Versailles-ra, Schönbrunnra. Nem új keletű szakma tehát a tájépítészet, csak sokáig nem így hívták. Régi emberi igény, hogy a környezetünkkel, kertünkkel is foglalkozzunk, korábban gyakran kertészek, építészek vagy festőművészek dolga volt mindez. Tegyük hozzá, egy szerteágazó szakterületről van szó, hiszen egy kórháznak, egy lakóháznak ugyanúgy igényes kertet kell tervezni, mint egy kastélynak. De nem kevésbé fontos feladat egy városi köztér, egy liget megtervezése sem. Mindezekhez természeti-műszaki ismeretekre és nem utolsósorban művészi érzékre is szükség van.
A történeti kertek és műemléki környezetek megóvása, helyreállítása mégis talán kiemelkedik a többi tervezői munka közül, jól érzem?
Nem állítanék fel ilyen rangsort, de bizonyos szempontból valóban összetettebb, más feladat egy műemléki környezet alakítása. Évtizedekig ezen a területen dolgoztam. Már a szakdolgozatomat is a szabadkígyósi kastélypark történetéről írtam, és az egyetem befejezése után rögtön az Országos Műemléki Felügyelőségen kezdtem el dolgozni, ahol kastélyparkok, kisebb templomkertek, soproni, pécsi műemlék lakóházak kertjeit terveztem. Hadd jegyezzem meg, egy város mai főterét, egy kortárs közparkot, lakóparkot megtervezni legalább annyira összetett feladat, mint egy műemlékkörnyezetét.
A történeti értékű kertek esetében azonban maximálisan figyelembe kell venni az adott stílust, korszakot, a kerthez tartozó épület történetét, és együtt kell dolgozni régészekkel, művészettörténészekkel, építészekkel. Mindemellett azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mi lesz az adott helyszín új funkciója.
Mi a munkája szépsége és nehézsége?
A műemléki tervező igyekszik mindent megtudni az egymásra rétegződött korszakokról, a történetről. Az épületekhez, de a kertekhez is sokszor hozzányúltak: hozzátettek, elvettek belőle. Ugyanakkor a mai kor, a mai ember igényeinek is meg kell felelni. Legyen kreatív a tájépítész, de ilyen esetekben fogja vissza magát, ez fontos. Ízlésről ugyan nem lehet vitatkozni, de szerintem ez is rendkívül lényeges egy műemlék esetében. A tervezőnek nem szabad tolakodnia, inkább visszafogott, ízléses megoldásokra kell törekednie. Ez a szépsége, és egyben a nehézsége is a munkámnak.
Mátyás király lába nyomában
Melyik helyszínt emelné ki mind közül? Nyilvánvalóan nehéz kérdés, de melyikhez fűződik a legtöbb érdekes emlék?
A számos feladat közül - amelyek között ott volt az oktatás, a könyvírás is - néhány tervezési munkát emelnék ki. Volt köztük templom- és kolostorkert, fontos volt számomra a hédervári kastélypark, de nagyon különleges volt a komáromi erődegyüttes is. Mégis a legszívesebben a Visegrádi Királyi Palotáról mesélnék, amellyel hosszú ideig foglalkoztam.
Nemcsak az Ön számára, de Magyarország számára is az egyik legfontosabb emlék Visegrád.
Így van, turisztikai szempontból rendkívül jelentős helyszín Visegrád. Mátyás király 15. századi egykori csodás palotaegyüttese hamar pusztulásnak indult, sokáig romokban állt, a 18-19. század folyamán szinte teljesen feledésbe merült, mezőgazdasági területként használták. 1934-ben indult meg az együttes kutatása, műemléki helyreállításának gondolata. Az egyre komplexebb, multidiszciplináris - azon belül is főként régészeti - kutatások folyamatosan zajlottak, és egyre több információ birtokába jutottunk. A nagyobb helyreállítás gondolata az 1990-es évek végén merült fel, és 2000-ben megtörtént az egykori gyümölcsös, díszkert és teraszos fűszer-zöldségkert helyreállítása.
Azt, hogy milyen növények voltak az egykori palotakertben, hogyan lehetett kideríteni?
Részben abból lehetett következtetni a korabeli növényekre, hogy a feltárt kútból milyen magok, növénymaradványok kerültek elő. Igaz, ezt is kritikusan kell szemlélni, hiszen a Dunán hozták-vitték a zöldségeket, gyümölcsöket a királyi udvarhoz, a gazdaságot kiszolgáló kútba márpedig ezekből is kerülhetett bármi. Nem derült tehát ki egyértelműen, hogy mit termesztettek itt, és mi érkezett máshonnan, de nagyon sok információ került a birtokunkba. Készítettem egy rekonstrukciós tervet a gyümölcsöshöz, amelyhez korabeli leírások is alapul szolgáltak Antonio Bonfini történetíró és Oláh Miklós esztergomi érsek tollából, de nagyon sokat segítettek az analógiák is. Megnéztem, hogy Nyugat-Európában a 14-15. századi ábrázolásokban hogy néztek ki ezek a kertek, mert tudtam, hogy hasonló növényeket ültettek szinte mindenhol.
A visegrádi palota kertjét ezek alapján terveztem meg. Bár reneszánsz palotaként él a köztudatban, egyre inkább kiderült, hogy egy zártabb, késő középkori épületegyüttesről van szó, ami meglepő eredménye volt a kutatásoknak. Persze felesége, Beatrix révén sok olasz mester került Mátyás udvarába, és ez számos reneszánsz elemet - szökőkutakat, lépcsőket, balusztrádokat - eredményezett. A kerttörténeti helyreállítás mellett műszaki problémákat is meg kellett oldani, például a hegyoldalból lezúduló csapadéktól meg kellett óvni az épületeket.
Milyen eredményre jutott, milyen növények voltak jellemzőek a palota egykori kertjében?
A főkapu ott volt, ahol a múzeum fogadóépülete található most, ezen átjutva egy virágos mező terült el. Ide érkeztek a követek, a vendégek, akik egy széles lépcsőn mehettek fel az úgynevezett hársfás teraszra. Ezt leírásokból tudhatjuk. Ha átmegyünk a palotán, ott találjuk a gyümölcsöst, amelyben négyes és ötös kötésben nagy valószínűséggel alma- és körtefák voltak, melynek közepén márvány szökőkút, rózsákkal körülvett, buxussövénnyel szegélyezett díszkert, a teraszokon szabályos ágyásokban zöldségek és fűszernövények voltak. Szőlőt is termesztettek, amire a feltárt pincéből lehet következtetni.
Új funkció? Legközelebb az eredetihez!
Mennyiben változott az idők során a módszer, a technológia az Ön munkaterületén?
Ha a tervek készítésének módszerére gondol, én még kézzel, tussal rajzoltam, így szerkesztettem fel az elképzeléseimet a helyszíni felmérésre, és a szükséges részletterveket is hasonlóan rajzoltam meg. Számítógéppel már sajnos nem tanultam meg dolgozni, de természetesen ma már a tájépítészek is elsősorban számítógépet használnak a tervezés során.
Úgy tudom, fontosnak tartja, hogy a tudását átadhassa az új generációnak vagy a szélesebb közönségnek is.
Már a műemléki hivatalban fontos feladatunknak tekintettük összeírni és feldolgozni, hogy Magyarországon hány olyan kert van, amely kertművészeti, történeti szempontból is jelentős. Később, 2011-ben Kertörökségünk címmel megjelentettünk egy könyvet, amely a kétszáz legkiemelkedőbb hazai történeti értékű kertet ismerteti. A budapesti Füvészkert uniós pályázat segítségével felújított munkáinak éveken keresztül vezető tervezője voltam.
2017-ben kiadták a budapesti Füvészkert történetét feldolgozó könyvemet. Mindezek mellett a Kertészeti Egyetemmel is megmaradt a kapcsolatom, valamint a szarvasi Tessedik Sámuel Főiskolán (mindkét intézmény jelenleg a gödöllői MATE része) is tanítottam óraadóként. A Kerttörténeti Szakbizottság elnökeként részt veszek az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának tevékenységében is. Több mint két évtizede szervezem a sikeres Örök-Zöld-Klubot, ahol aktuális műemléki tájépítészeti témákat ismerünk és vitatunk meg.
A műemléki épületek és kertek ma már változatos tulajdonosi körrel bírnak. Mi erről a véleménye? És milyen tanácsot adna nekik?
Alakulhat úgy, hogy egy műemlék nem a legmegfelelőbb funkciót kapja, gondoljunk csak a II. világháború után a kastélyokba beköltöztetett iskolákra, kórházakra, téesz-irodákra, ahol a kert növényzetét is kiirtották, de semmi nem annyira káros rájuk nézve, mint az, ha üresen állnak, és nem használják őket semmire. A mostani kastély- és várprogramok keretében számos műemlék megújult, ez dicséretes, de ne felejtsük el, nincs már meg mellettük az a hatalmas birtok, amely eredetileg a fenntartást, a működést, az itt folyó fényűző életet is biztosította.
Ma azzal a kérdéssel is foglalkozni kell, hogy hogyan lehet életben tartani ezeket az épületegyütteseket, akár múzeumként, akár szállodaként vagy kulturális központként, akár úgy, hogy más funkciót kapnak.
Vannak nagyon jó példák, ilyen a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély. Le kell szögezni: az a legjobb, ha az új funkció a lehető leginkább közelít az eredetihez. Belefér az is, hogy igényes és ízléses kortárs elemek szintén megjelenjenek egy műemlék környezetben. Vannak alapelvek, charták, amelyekhez igazodunk, de azt szoktuk mondani, hogy minden emléket egyedileg kell vizsgálni és életre kelteni.
Nyitókép: Mátrai Dávid
