Lechner Ödön munkássága olyan mély benyomást kelt a mai napig a helyiekben és a turistákban egyaránt, hogy alkotásai vitathatatlanul a legnépszerűbb látványosságok közé sorolhatók. A hamarosan bemutatásra kerülő Lechner-film apropóján ismétlésképp nézzük, mi volt az építész életművének 5 fő alkotása.
November 1-jén láthatja először a nagyközönség a Lechner Ödönről szóló dokumentumfilmet, ami valószínűleg mindenki számára tartogat majd újdonságokat az építész életével kapcsolatban. Hiszen Lechnernek nem a magánélete, hanem munkássága elsősorban az ismert; amit a film majd elmesél, arról most ne ejtsünk szót, tekintsük át ehelyett az 5 leglenyűgözőbb alkotását.
A Lechner örökség hamarosan a vásznon – Egy film a magyar szecesszió atyjáról
November 1-jén lesz először látható mindenki számára A Lechner örökség című dokumentumfilm, amely nem csupán egy kiemelkedő életpályát idéz fel, hanem új szemszögből láttatja mindazt, amit Lechner Ödön a magyar építészetnek adott.
A kecskeméti városháza
Lechner Ödön és Pártos Gyula közreműködése sok épületet szült, munkásságuknak pedig vidéki lenyomatai is vannak, a sokáig kereskedelmi szempontból kiemelkedő Kecskeméten például rögtön a legfontosabb épület. A városháza természetesen az aranykorban épült, jelzésértékű, hogy az egyik legnagyobb magyar építész tervezhette meg. A végeredmény a klasszikus lechneri jegyeket viseli és a magyar kultúra több elemét is szerepelteti – nemcsak kívülről, hanem belülről is, ahol többek között Székely Bertalan a vérszerződést ábrázoló freskója látható.
Az épületnek, mint oly sok más Lechner-alkotásnak, hányattatott sorsa volt,
1911-ben hatalmas földrengés rázta meg a várost, és épp a városházát érte a legnagyobb kár,
hiszen a folyosók leszakadtak, lehullottak a Zsolnay-féle tetődíszek, megrepedtek a falak. A felújítást maga Lechner Ödön ellenőrizte, azt azonban már nem érhette meg, hogy a 20. századra az épület jelentős mértékben amortizálódott. Ezen a közelmúltban változtattak, a felújított és ismét eredeti díszében pompázó épületet 2023-ban adták át.
Egy zseniális duó: Lechner és Zsolnay
Zsolnay Vilmos és Lechner Ödön olyan páratlan párost alkottak, amelynek világra szóló eredményeit ma is csodálhatjuk. A Lechner-film bemutatójára hangolódva elevenítsük fel a két zseni együttműködését és a közös munka eredményeit.
Pozsonyi „kék templom”
Lechner talán legsajátosabb külsejű épülete épp egy olyan, ami 1920 után a határon kívülre szorult. Az 1900-as évek elején a magyar nagyvárosok jellemzően gyors ütemben növekedtek, ez alól Pozsony sem volt kivétel, ami elsősorban keleti irányban terjeszkedett. Az Újvárosban Lechner két fontos megbízást is kapott: egyet a Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnázium, egyet pedig az ahhoz kapcsolódó, Árpád-házi Szent Erzsébetnek szentelt templomra. Az előbbi igen tekintélyes, piskótaszerű épülete már önmagában megérne pár szót, de a figyelem általában – okkal – mégis utóbbira terelődik.
A falakon látható magyaros ornamentika mellett az Erzsébet életét végigkísérő rózsák is nagy számban helyet kapnak, a kapu feletti mozaikkép magát a szentet is ilyen közegben ábrázolja. A templom eredeti nevét a kék színű Zsolnay-tetőcserepekről és mozaikokról kapta, s ezzel kapcsolatban egy tévhitet is érdemes eloszlatni:
a falak eredetileg nem kék, hanem szürke színben pompáztak,
ám a későbbi átfestés kétségkívül telitalálat volt.
Iparművészeti Múzeum
Fiatalabb olvasóinknak meglepetés lehet, de az Iparművészeti Múzeum Lechner és Pártos-féle épülete kétségkívül Budapest egyik legékesebbjének számít. Maga az intézmény immár több mint 150 éves múltra tekint vissza, de gyűjteményét előbb a Nemzeti Múzeumban, majd a Régi Műcsarnokban helyezték el. A végső, 1890-es tervrajzok a magyar szecesszió rövid, de annál intenzívebb aranykorának egyik mintapéldáját álmodták meg az Üllői út mentén,
a pályázat eleve „Keletre magyar” jeligére került beadásra
és a zsűri a párost „szabad egyéni felfogása” miatt méltatta.
Az épület, amelynek leglátványosabb külső részleteit szokás szerint a Zsolnay-gyár tetőcserepei biztosították, 1897-ben nyitotta meg kapuit. Mind maga a magyaros szecesszió, mind az Iparművészeti épülete sok vita témáját szolgáltatta az évek során, az 1920-as években például belső festéseit szinte kivétel nélkül lemeszelték. A legnagyobb kárt mégis a II. világháború okozta, a fő- és a Hőgyes Endre utcai sarokkupola, a főbejáratnál található elő- és a hatalmas központi üvegcsarnok is súlyos károkat szenvedett, de még a 40-es években felújították. Lechner egyik fő műve azonban – jelentősége ellenére – manapság nem látogatható, hiszen 2017-ben bezárták és azóta is takaró alatt pihen.
Postatakarékpénztár
A Postatakarékpénztár épülete Lechner egyik legszebb, mégis legunalmasabb elnevezésű alkotásának számít. A működését 1886-ban megkezdő bankintézet tekintélyt parancsoló, ám takarékos benyomást keltő főhadiszállást kívánt építteteni, a kiírt tervpályázatot pedig 1899-ben a Lechner Ödön-Baumgarten Sándor páros nyerte – igaz, az első díjazott eredetileg az a Berczik Gyula volt, aki a posta saját építészeként eleve nem is indulhatott volna.
Az építkezések már botrány nélkül folytak le, ráadásul rekordalacsony költségek mellett, a páros egyes szakmai körökben nagy sikert aratott, Lechnert művéért a Képzőművészek Egyesülete „Nagy Aranyéremmel” jutalmazta, míg Ferenc Józseftől megkapta a magyar királyi tanácsos címet is. Mások kevésbé voltak pozitívak, Wlassics Gyula kultuszminisztert például kirázta a hideg a szecessziótól, nem tartotta igazi magyar stílusnak, és egy parlamenti beszédében
óva intett mindenkit attól, hogy hasonló építészeti ballépésekre fordítsák az adófizetők pénzét.
A jelenkor persze már jóval barátságosabb az épülettel, nemrégiben például a csarnokát is felújították, a tetején pedig változatlanul szépen zöldellenek a Zsolnay-cserepek.
Földtani Intézet
A Földtani Intézet épülete klasszikus Lechner, egy icipici csavarral: a Zsolnay-tetőcserepek a jól megszokott zöld helyett ezen az épületen a kék különböző árnyalataiban pompáznak. Maga az intézet 1869-ben alakult és a saját bázis megépítéséhez Semsey Andor természettudós adománya, valamint az ingyen megkapott telek is kellett. A pályázatra beérkezett 14 munka közül Lechner műve került ki győztesként 1897 elején, a hamarosan meginduló építkezés pedig olyannyira elvonta az alkotó figyelmét, hogy abból az ezzel párhuzamosan épülő kőbányai Szent László-templomra – ami épp lemaradt a listánkról – szinte már nem is jutott.
A végeredmény, bár első blikkre sok szempontból hasonlít a „cigánycsászár palotájának” gúnyolt Iparművészeti Múzeuméhoz,
annál valamivel visszafogottabb, mégis egyértelműen magyaros szecessziós. Bár az építész már előre gondolkodva – és a pályázati feltételeknek is megfelelve – elkészítette a Földtani Intézet esetlege bővítési terveit, a tényleges munkálatok során, melyeket már bőven a halála után valósítottak meg, ezeket nem vették figyelembe. Az épület látott már szebb napokat is, de sajnálatos módon jelenleg egyébként sem látogatható.
