Ma kilencven éve, 1935. november 20-án született Makovecz Imre, a magyar organikus építészet legmeghatározóbb figurája, a világszinten talán legismertebb magyar építész. A meghatározó építészre munkásságának öt "leg-épületével" emlékezünk.
A legmeghökkentőbb: a sárospataki Bodrog Áruház
Makovecz egy sor, városképet meghatározó épületet tervezett Sárospatakon, ezek közül az egyik első a város áruháza. A hatvanas-hetvenes évek brutalista irányzatát követő épületen már megfigyelhetők a Makoveczre később jellemző, organikus jellegű formák is. A város főutcáján álló épület - fogalmazzunk így - megosztó, maga az építész is úgy fogalmazott, hogy
"érdemét meghaladó módon sok negatív véleményt váltott ki"
Az "expresszionista vasbetonszerkezet", ahogy Makovecz fogalmazta ugyanakkor mindenképp egyedi és különleges mű, ami a pataki Makovecz-épületek hosszú sorát nyitotta meg. A belső galériás teret rejt, hiszen a tervező megfogalmazása szerint egy "vidéki áruház inkább fórum, mint szupermarket".
A legismertebb: a sevillai magyar pavilon
Az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja nem csak Makovecz Imre, hanem az egyetemes magyar építészet egyik legismertebb alkotása. Hazánk ezt megelőzően 1958-ban, Brüsszelben szerepelt utoljára világkiállításon saját (szintén nagysikerű) pavilonnal, amit több évtizedes, érthetetlen szünet követett. A rendszerváltás után aztán szinte szó szerint berobbant a magyar pavilon a nemzetközi köztudatba.
A pavilon frissességét, különlegességét, jó értelemben vett feltűnő jellegét még Makovecz legnagyobb kritikusai is elismerik. A pavilon tulajdonképpen egy természetes palával burkolt felfordított teknő, egy bárka, amit hét templomtorony tör át, a történelmi ország különböző felekezeteit és régióit jelképezve. A pavilonépítészet egyébként is jó terep a formabontó megoldások, a kísérletezések számára. Viszont Sevillában valóban sikerült megvalósítani minden pavilontervező célját:
maga az épület lett az attrakció, az építészeti közbeszéd tárgya, a hírek témája.
Szinte minden látogató a magyar pavilonról beszélt, hosszú sorokban álltak látogatók, hogy bejussanak a sok dobozépület között emelkedő tornyokkal koronázott csarnokba. Jól mutatja a pavilon lenyűgöző erejét, hogy egy lekérgezett, lombtalan gemenci tölgyfa kivételével önmaga volt a kiállítási tárgy is. Installációkat, bemutatókat nem is helyeztek el benne, a belső térben harangjáték, zene várta a látogatókat, akik hatalmas számban érkeztek ebbe a különleges világba.
Külön érdekesség, hogy a pavilonról Danka István, Makovecz munkatársa készített egy, az épület szerkezetét bemutató fa makettet. A különleges alkotást, immáron műtárgyként az Építészeti Múzeum őrzi.
A pavilon megbecsültségét jól mutatja, hogy a sevillaiak "nem adják vissza": hosszú hányattatás után 2023-ban felújították a város által műemlékké nyilvánított épületet, ami a városi tematikus túrák egyik közkedvelt megállóhelye is - miközben a többi pavilonra már senki sem emlékszik.
A legveszélyeztettebb: a szekszárdi Sió Csárda
Szekszárd északi részén, a Sió-partján elhelyezkedő csárdát 1965-ben adták át, és csakhamar a környék legnépszerűbb, már-már legendás vendéglátóhelyévé vált. A népi építészetből, a Szekszárdi-borvidék nádfedeles, boronafalú présházaiból ihletet nyerő építészet elképesztően formabontónak számított a hatvanas években, a panelkorszak idején. A friss szellemiségű épület hivatalos elismerést is hozott Makovecznek: 1969-ben ezért a házért kapta meg az Ybl-díjat.
Az épület azonban korántsem volt szerencsés sorsú: a csárda 2001-ben csődbe ment, azóta tulajdonosok, illetve kérészéletű létesítmények váltották egymást a nádtetők alatt. A csárda 2011-ben műemléki védelmet kapott, azonban ez sem volt elég ösztönző a felújításhoz, a hatos úton autózók elé az alábbi szomorú kép tárul:
A legmostohább sorsú: a szentendrei Duna-étterem
A legszomorúbb sors Makovecz épületei közül kétségkívül a szentendrei Duna-étteremnek jutott. Hogy a történetet a végén kezdjük: a régóta üresen pusztuló és átalakított épületet 2019-ben lebontották, helye máig parlagon hever. A házat 1974-ben adták át az akkor kiépített új főút, illetve a strand mellett, célja hasonló volt, mint a szekszárdi csárdának: az idegenforgalom tervszerű fellendítése keretében épült, az autóscsárda-koncepció jegyében. Az épület különleges, negyedgömb alakja már önmagában felhívta magára a figyelmet (ne feledjük, hogy a panelkorszak közepén járunk), hátul a Duna felé lecsapott felén a terepadottságokat követve "folyt le" az épület a Duna-partra.
Az épület különlegességét fokozta a belső tér, ami Makovecz munkatársának, Mezei Gábor belsőépítész-bútortervező alkotása volt, sajátos hangulatú egyedi bútorokkal. Az átadás után pár évvel, a nyolcvanas években részben itt forgatták az olasz magyar kamionos sorozat, a T.I.R. egyik epizódját, ami nagyban segít elképzelni a belső teret.
Az épület vesszőfutása a rendszerváltás után kezdődött, az autóscsárdát átépítették - kaszinóvá. El lehet képzelni, hogy a korai organikus stílus mennyiben felelt a kilencvenes évek szerencsejátékos-szervezett bűnözői ízlésének - az épületet folyamatosan átalakították, vagyis inkább toldozták-foltozták. Végül a hosszú évekig üresen álló épületet 2019-ben bontották el. Helye ma is üresen áll.
A legutolsó: a pesterzsébeti Összetartozás-templom
Makovecz Imre utolsó, illetve legfiatalabb megvalósult munkája posztumusz mű: a pesterzsébeti templom alapkövét 2018. szeptember 23-án, az építész halála után hét évvel tették le. A terveket természetesen még ő készítette, bár a kiviteli részleteket tanítványa, Dósa-Papp Tamás dolgozta ki. A Pesterzsébet-Szabó-telepi református gyülekezet már a harmincas évek végén elkezdte a gyűjtést a templomra, de mondani sem kell, hogy a történelem hányszor közbeszólt. Végül 2011-ben kérték fel Makovecz Imrét a tervek elkészítésére, akinek gyakorlatilag a vázlatterv lett az utolsó munkája.
A gyűjtés nehezen haladt, az építkezéshez az egész Kárpát-medencéből érkeztek az adományok, ezért is kapta a templom az Összetartozás nevet. A szervező-gyűjtőmunkában Bagdy Emőke ismert pszichológus játszott vezető szerepet. Az épületet végül 2021. szeptember 26-án áldották meg. A templom építészetileg Makovecz korábbi egyházi épületeit idézi, de annál nyugodtabb, kiérleltebb. A református hagyományoknak megfelelően a templomhoz gyülekezeti ház és parókia is tartozik, ez a három szerves egységet képez.